Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

I§. orsssílgos ülés 1S9S. jnliíis 14-én, estttSrtÖkSii. Ü55 millióból 30%-ot fizetünk, tényleg ennél jóval többet fogunk fizetni, mert az ezüst váltópénzek veretése tudvalevőleg a kormányra nyereséggel járnak. Az ezüst váltópénzek veretesénél a kor­mány áltíil megtakarítandó haszon 28­33 száza­lék. Az osztrák állam ezen 312 millióból jogo­sítva van 70 százalék ezüst váltópénzt kibocsátani, mi pedig csak 30 százalékot. A felvett 200 mil­lió értékű koronából az osztrák államfélnek 140 milliót szabad veretni, nekünk pedig csak 60 milliót ezüstben. A nickelből verethet Ausztria 45 milliót, mi csupán 12 milliót. Már most az ezüstpénz veretesénél mi nye­rünk 19 milliót, Ausztria nyer 48 milliót. Tehát az osztrák államfél 47 millió koronával fog az ezüst vereteséből több hasznot élvezni, mint mi. Holott a tényleges eredmény az lesz, hogy ná­lunk lesz a nagyobb tömegű aprópénz. Mert az aprópénz a kisebb forgalmú helyeket fogja elárasztani. Mindezek után, minthogy tudom, hogy fel­szólalásom úgy is hiábavaló, a nagyméltóságú pénzügyminister urat, ha itt volna, csak arra kérném, gondoljon arra, hogy őt most az ország­ban mindenki tiszteli, szereti, ágy, hogy alig van népszerűbb ember nála, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) úgy, hogy azt ajánlom neki, tartsa meg a nép e szeretetét a maga számára és tőké­sítse azt. (Derültség.) Ha azonban a nemrég az uzsoratörvény meghozása által megmentett népet a pénzváltók karjaiba dobja, rövid idő múlva nem lesz nála néj>szerütlenebb ember és nem lesz olyan, a kit nála jobban átkoznának. A mi a czímet illeti, mint már első beszé­demben mondtam, nekünk a valutarendezés végett nem volna más teendőnk, mint egyszerűen ki­mondani azt, hogy az osztrák forint aranyforint értékre változtatik át. Ez költségbe nem kerülne és ugyanazt érnők el vele, mint most. Mert az a 400 millió aranykulcson az egész birodalom 11 ezer milliónyi roppant adósságához képest oly csekélység, hogy valami nagyot nem számít. Mondja ki tehát a t. ház, hogy a javaslat czíme; Törvényjavaslat az osztrák érték aranyértékben való megállapításáról és mondja ki azt is, hogy egy osztrák forint egy kilogramm aranynak 1640-ik része. Ezt vagyok bátor ajánlani. Elnök: Kíván-e még valaki szólani ? (Nem!) Ha nem, kérdem, méltóztatik-e a czímet el­fogadni? (Igen!) A czím elfogadtatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa az i—4. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa as 5. §-t). Várady Károly! Várady Károly: T. ház! A törvényjavas­lat 5. §-a az érmék feliratairól intézkedik. A mit ezen törvényjavaslat a magyar érmekre nézve köríratnak megállapít, azt a magam ré­széről is egészen helyesnek és közjogunk tekin­tetéből kifogástalannak tekintem. Legfeljebb az az észrevételem volna, hogy az érmek képlapján a társországok jelzése, vagyis ezen három betű: »II. S. D« kisebb betűkkel legyen nyomatva, mint Magyarország jelzése. De ezt csak röviden jegyzem meg, erre nézve indítványt nem teszek, miután ismerem a törvényhozásnak horvát test­véreink iránti jóindulatát. De nem ezért szólalok föl, hanem fölszólalok az osztrák érmek hátlap­jának felirata miatt. A dolog úgy áll, hogy a kormány köte­lessége a pénzrendszer megállapításánál nem­csak tevőlegesen megállapítani és megvédel­mezni a mi pénzeinken a magyar közjogot, de kötelessége az is, hogy a mi közjogunk az osz­trák érmeken se sértessék. Távol áll tőlem azt állítani, hogy az osztrák javaslat, mely kezeim között van, a magyar közjogot sérti, de az eset az, hogy az osztrák érméknek úgy az arany, mint az ezüst-, bronz- és nickelérméknek hát­lapján egyáltalában semmiféle felírás megálla­pítva nincs. Azok, kik a t. törvényhozásnak a múlt sessio alatt tagjai voltak, méltóztatnak rá emlékezni, hogy a törvényhozásnak egyik kiváló tagja, báró Kaas Ivor, a múlt év január havá­ban interpellatiot intézett a minister úrhoz, melyre a minister úr hat hónap múlva válaszolt, azt kérdezvén, vájjon mikor fog megszűnni Ausztriában az az állapot, hogy az érmek kép­l lapján ő felsége, mint imperátor idéztetik, a hátlapon pedig a sas alatt van »Hungariae, Bohemiae« sfb., szóval Magyarország bele van keverve a társországok közé. A pénzügyminister úr múlt évi július 8-án először tett egy kijelen­tést, jelezte a kormány ez iránti álláspontját; másodszor tett egy ígéretet. Álláspontja az volt, hogy maga is közjogilag helytelennek találja és mikor a pénzrendszer rendezés alá kerül, azon lesz, hogy ez a megjelölés Ausztriában mellőztessék. Miután az osztrák javaslatban, mely kezeim között van, az érmek hátlapjára nézve semmiféle körírat nincs megállapítva, de tudjuk, hogy az ily intézkedés verovdnungsweise az osztrák ministerium rendeletével is megtör­ténhetik, esetleg megint azon helyzetbe jutha­tunk, a melyben 25 esztendeig voltunk, hogy közjogunk az osztrák pénzeken sérelmet szenved: bátor vagyok azon kérdést intézni a kormány t. képviselőjéhez, vájjon a valutajavaslatok tár­gyalásánál ez a kérdés a megállapodások tár­gyát képezte e és hogy az osztrák érmek hát­lapján semmiféle felírás nem lesz-e; vagy pedig nyitva hagyatott-e az a kérdés és előállhat-e az az eset, hogy megint a régi, 25 év óta dívó és közjogunkkal ellentétes felirat alkalmaztassák? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Arra kérem a t. államtitkár urat, miután a

Next

/
Thumbnails
Contents