Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

g»54 88- orsiágos Illés 1891. jalhis l±4u

s ©gtttSrtökttn, állítást a múlt alkalommal mondott beszédemben föl sem említettem. Időközben arról kellett meggyőződnöm, hogy ez aggodalmam is szilárd alapon nyugszik, a mennyiben a fölszólalók mindannyian arról győztek meg, hogy a kérdésnek legelemibb részével sincsenek tisztában. (Élénk derültség.) Épen azért láttam tehát indokoltnak, hogy mikor e kérdésnél fölszólalok, nagyon elemi kérdéseket is föltegyek. Föltettem beszédemben azt a kérdést, vájjon mi kárunk és hasznunk származik valutánk rendezett állapotából ; föltettem azt a kérdést, hogyha nagy áldozatok árán rendeztük valutánkat, vájjon az föntartható lesz-e? Azután feltettem azt a kérdést, vajjön hasznos-e nekünk most valutánk rendezésével az aranypénz beszerzése által az arany értékét emelni akkor, a midőn mi tudvalevőleg ma is rendkívüli sok aranynyal tartozunk. így tehát saját érdekeinkkel szemben cselekszünk akkor, midőn az arany árát emeljük. Föltettem továbbá azt a kérdést is, vájjon helyes-énekünk most rendezni valutánkat, midőn Ausztriával közös pénzügyünk és közös bankunk, nem kellene e inkább bevárnunk azt az időt, a midőn önálló lesz pénzügyünk és bankunk. És a mint minden oldalról értesülök és magam is tapasztaltam, sokak előtt nagy derültséget keltettek, ezen kérdések nevetségeseknek tűntek föl, de én ezen kérdések helyességéről és megfontolandóságáról olyannyira jót merek állani mindenkivel szemben, hogy vagyoni állásom arányában fogadást merek ajánlani bárkinek, hogyha Európából bárhonnan 10 szakértő embert össze lehet szedni, a kinek tehetségében meg lehet bízni és ezek elé terjesztenők az általam mondottakat, hogyha ezen tíz szakértőből akadna csak négy tag is, a ki kifogásaimat helyeseknek nem találná, akkor elvesztettem fogadásomat. Méltóztassanak azok, a kik állításomat helytelenítették, ezen fogadási ajánlatomat megtartani. Azt mondták, hogy derültséget, nevetséget keltenek azon eszmék, melyeket én mondtam, akkor, mikor a pénzügyminister úr — tudtommal — egyik közege, Láng Lajos t. képviselő úr tegnap azt állította, hogy az élelem ma azért drága, mert a valutánk értéke hanyatlik. Ezt az állítást komolyan elfogadta, helyeselte és jóváhagyta midenki, míg az én állításaim, mint mondják, derültséget keltettek. Méltóztassanak elhinni, hogy a kikben az én állításaim derültséget keltettek; azoknak egyáltalában nem jó lesz valutát rendezniök, mert nincsen abbani gyakorlati jártasságuk. Hogy pedig állításomat bebizonyítsam, egy példával élek. Tudvalevőleg Francziaországnak legalább ebben a században rendezetlen valutája nem volt, a pénz teljes értékkel birt^ de tegyük fel, hogy legalább az 50-es években Francziaországban a pénz értéke az agio szenvedéseinek nem volt alávetve. Molnár József: De volt! Molnár Józsiás: Mindenesetre mondhatni, hogy Franeziaországban és Angliában és másutt is, hol nem volt a valuta-ingadozás oly nagymérvű és méltóztassanak ott megnézni, a 60-as, 80-as, sőt a 90-es években is a piaczi árakat, meg fognak győződni arról, hogy az 50-es évektől fokozatosan emelkedtek ott is a piaczi árak annak daczára, hogy aranyvaluta volt ott. Tehát az az állítás, hogy élelmünk drágaságát a valuta ingadozása idézte elé, kézzel foghatólag téves. Nekem egyáltalán semmi érdekem és czélom nem lehet azzal, hogy a valutajavaslatok ellen szóljak és így egyeseknek véleményét czáfolgassam. Tisztelem mindenkinek a véleményét; sőt még ha figyelemmel kísérték volna múltkori beszédemet, észrevehették volna azt is, hogy midőn Hieronymi t. képviselőúrnak az ezüst eladásra nyilvánított combinatiójára véleményemet elmondtam, még a név megemlítést is igyekeztem elkerülni, hogy egyáltalában senkit ne provocáljak. Nekem tehát semmi érdekem, hogy valakit provocálni igyekezzem, de a meggyőződésem az, hogy mi most ezen pénzmüvelettel az országnak és természetesen saját magunknak is óriási kárt fogunk okozni. Ezt azért merem ily határozottan állítani, mert én egyáltalában nem látom messze az időt, mikor kézzelfogható lesz az, hogy ez csakugyan káros művelet, arra nem kellenek évtizedek, nem kell hosszas idő, az látható lesz csak pár év lefolyása után is, a mikor látható lesz az is, hogy a vidéket az aprópénz elárasztja, hogy egyes vidékek lakosai folyton pénzváltóra, uzsorára lesznek szorulva. Mikor látni fogják majcL hogy e valutarendezés a jelenlegi módon csakugyan károsnak bizonyált: akkor majd méltóztassanak előállani és velem derülten disputálni; de addig méltóztassanak nyugodtan bevárni az időt, míg a tények bekövetkeznek. Én múltkori beszédemben megmondtam, hogy csak annyi kérdést fogok megvilágítani, a mennyit physikai erőm és tehetségem enged. Az én physikai erőm sokak állítása szerint jó, de mégsem elég arra, hogy ilyen nagyfontosságú kérdésnek minden egyes ágát teljesen megvilágítani képes lennék. Hogy akkor csak annyit mondtam el, a mennyit elmondottam, annak nem az volt az oka, mintha a valutajavaslatra nézve más kifogásaim nem lennének, hanem mert többet mondani nem voltam képes, nem győztem. Méltóztassék meggondolni, hogy Ausztriával közösen 312 millió államjegyünk van. A valuta rendezése által, daczára, hogy mi ebből a 312