Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-88
88. országos ülés 1892. Julius 14-én, csütörtökön, 25 { készségemet fejezem ki ez iránt, hanem — méltóztassék elhinni — ennél többet is óhajtok tenni. Ha ugyanis kijelentem, hogy a valuta rendezésénél egész politikai reputatiomat játékra tettem, hogy ez nem megkezdett művelet, hanem hogy a befejezésre is fogom juttatni: úgy akkor, a midőn egész reputatiom'mal megyek c kérdésbe, e tekintetben határozati javaslattal való ösztönzésre talán szükségem nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindazonáltal, t. ház, minthogy ezen határozati javaslatnak jelentősége lehet, úgy is, mint a képviselőház enuntiatiojának; minthogy ily határozati javaslat jövőre, akkor, a midőn talán nem én leszek ezen a helyen, irányadóul szolgálhat, nekem az ellen elvi ellenvetésem nincs s ezért kijelentem, hogy én ahhoz hozzájárulok s egyáltalán nem kívánok észrevételt tenni, hogyha azt a t. ház határozaterőre kívánná emelni. (Helyeslés.) Ezek után befejezem felszólalásomat és ismétlem azon kérésemet, hogy a törvényjavaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Helfy Ignácz képviselő urat illeti a zárszó. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz: Épen csak annyi időre kívánom igénybe venni a t. háznak becses figyelmét a mennyi szükséges arra, hogy a t. pénzügy minist er árnak röviden feleljek azokra a megjegyzésekre, a melyeket határozati javaslatomra nézve tett. (Halljuk! Halljuk !) Tartozom azonban pár szóval felelni arra is, a mit méltóztatott a kiküldendő parlamenti ellenőrző bizottságra nézve is megjegyezni. Készséggel beismerem, hogy a szövegből és különösen a minister úr indokolásából úgy értelmeztem azt, a mint a t. pénzügyminister úr a végszavakban maga is magyarázta, hogy t. i. ez a bizottság kiküldetnék az egész valutaműveletnek ellenőrzésére. Én tehát beleértettem már azt a korszakot is, a mely reményem szerint nem lesz nagyon messze, mikor az államjegyek bevonásáról és az ezüstpénz ellenőrzéséről is lesz szó, a midőn — s ezt maga a t. pénz ügyminister úr beismeri — szó lesz arról, hogy eonsultativ votummal is ruháztassék fel bizonyos mértékben a bizottság. Ha t. pénzügyminister úr megkülönbözteti ezt a két stádiumot (Halljuk ! Halljuk !) és a most kikül dendő bizottság hatáskörét csakis az e javaslatban jelzett teendőkre akarja szorítani, akkor magam is teljesen beérem azzal a hatáskörrel, a melyet a javaslat tfíz ki azon bizottság tagjai számára. Röviden csak annyit vagyok bátor tehát megjegyezni: bizonyos, hogy elvileg az nem nagyfontosságú, hogy hat vagy négy tagból álljon-e a bizottság. De beszéljünk őszintén. Azon tapasztalatok után, a melyeket mi szerzünk e téren a házban, nem tehetem fel a t. kormánypártról, hogy bele fog nyugodni, hogy a mikor négy tagról van szó, kettő legyen kormánypárti és kettő legyen ellenzéki; rendesen többséget, még pedig nagy többséget akart magának biztosítani a bizottságokban is. Hát akkor mi jut az ellenzékre ? Ha jut is egy tag, én azt igazságosnak, méltányosnak nem találom. Azthiszem tehát, ha a képviselőház tagjainak számát ezen bizottságban hatra tennők, az sokkal helyesebb lenne. Remélem, hogy nem lesz nehéz ebben a képviselőházban hat szakértőt találni erre a tárgyra. r Áttérve a határozati javaslatra — és erre is nagyon röviden — (Halljuk! Halljuk!) az első pontra nézve a t. minister úr azt mondja, hogy ő ezt nem fogadhatja el sem jogi, sem politikai szempontból. Engedelmet kérek, jogi szempontba az én javaslatom határozottan nem ütközik. Én nem azt kívánom, hogy ne respectáljuk a fennálló vám- és kereskedelmi szerződést, habár ennek ellensége vagyok. Igen jól tudom, hogy nemzetközi szerződést tiszteletben kell tartani fennállásának utolsó perczéig. Csak arra hívom fel a minister úr figyelmét, hogy azon esetben, ha ez nagy, leküzdhetlen akadályokba ütköznék odaát, tegye meg azonnal a kellő lépéseket az iránt, hogy önállóan rendezhessük valutánkat. Megmondom, hogy mit értettem alatta. Én azt hiszem, bármenynyire legyenek is önök a közös vámterületnek hívei, nincs önök közt egyetlen egy képviselő sem, a ki még azon esetre is, ha ezen javaslatok odaát megbuknának, kész volna annak idején a vám- és kereskedelmi szerződést a valutarendezés feláldozása árán is megújítani. Ha tehát el kell készülve lennie mindenkinek a vám- és kereskedelmi szerződés felbontására is, azt hiszem, csak nyereség ránk nézve, ha az előkészületek ma tőrténnek meg, mert ha csak 1897-ben vagy 1898-ban kezdjük rendezni a valutát, abba megint 3—4 év telik bele, holott ha az előkészületeket, az arany beszerzését stb. előbb kezdjük, akkor azon perczben, midőn a fennálló törvény alapján is tisztába jöhetünk az osztrákokkal, meglennének mindazon előföltételek, melyek a valutarendezés keresztülvitelére szükségesek. Ezt az értelmet adtam a javaslat elsőpontjának. Egyébiránt nem tagadom, hogy más, tisztán politikai okok is vezettek. (Halljuk!) Enmagam sem kételkedem az osztrák kormány loyalitásában. Ha ő alkudozik a magyar kormánynyal, kötelességem föltenni róla, hogy igenis azon 32*
