Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-78
78. orsiAgOB iLlés 1893, jnn ing 25-én, szombaton. j 9 1893-ban akarja a törvényjavaslatot életbeléptetni, tehát van még rá idő. De talán a törvényjavaslat intentiőinak is megfelelünk ez által. Úgy tudom, hogy a t. pénzügyminister úr intentioja az, hogy az italmérési adóból származó jövedelmet a mostani magasságában fentartsa. Azt hiszem, erre nézve sokkal biztosabb képet tudunk magunknak alkotni, ha letárgyaljuk a jövő évi költségvetést, ha a jövő évi költségvetés kiadási és bevételi tételeit ismerjük; egyszóval ha képet tudunk magunknak alkotni az egész államháztartás létéről: akkor leszünk abban a helyzetben, hogy nyilatkozatainkat megtehessük, hogy ezen italmérési adóval valóban mikép állunk. Én tehát, ha ezen kérdés mérlegét meghúzom, azt találom, hogy hátramaradás nem származik abból, ha a javaslat tárgyalását őszre ha lasztjuk, de igen sok tekintetben komoly praejudiciumot képez, ha most tárgyaljuk a javaslatot. Ennek következtében Horánszky Nándor t. képviselőtársam halasztási indítványához hozzájárúlok. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Lits Gyula jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor: T.képviselőház! A t. pénzügyminister úr nyilatkozata önmagával ellentétben áll. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ugyanis a t. pénzügyminister úr azt méltóztatott mondani, hogy nem lehet ezen törvényjavaslat tárgyalását az őszi ülésszakra halasztani, mert oly fontos kérdéseket tartalmaz, a miket szigorú megfontolás után kell a képviselőháznak letárgyalni. Kérdem én, t. ház, ha most terjesztetik a t. ház elé a törvényjavaslat, a midőn azt látjuk, hogy a legérdekesebb és legfontosabb törvényjavaslat tárgyalása alkalmakor is alig van e képviselőházban 456 igazolt képviselő közül 50—-60 jelen.... (Közbeszólások a jobboldalon: Olvassuk meg!) Megolvastam elégszer. Tegnap sem voltunk 60-nál többen, a midőn a t. elnök urat fel is kértem, hogy nem lévén határozatképesek, szakítsuk félve a tárgyalást, de az elnök úr mit sem válaszolt. Mondom, mikor a mindennapi tapasztalat bebizonyította azt, hogy a képviselők nem teljesítik kötelességét, mert a képviselőnek feladata és kötelességüket, ha a választást elfogadja, helyét itt elfoglalni és jelen lenni; midőn tudjuk azt, hogy a képviselő urak nagyobb részének épen ezen időben más foglalkozása is van, meg vagyok, győzőgve, hogy a jövő héten alig leszünk határozatképes számban jelen. (Ellenmondások a jobboldalon.) Az aratás kezdődvén, kiki szét akar nézni gazdaságában: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) én nem látom helyét a minister úr azon nyilatkozatának, óhajtásának, hogy a valuta-kérdés most tárgyaltassék. Én elhiszem, t, ház, hogy a pénzügyminister úr, látva azt, hogy talán az ellenzék lelkiismeretes kötelességét teljesítve, nagyobb mértékben vesz részt e tanácskozásokban, egy távsürgöny által becsődítve párthíveit, (Derültség.) megszavaztatja a törvényt, de én azt, hiszem, időnk sincs rá, hogy komolyan foglalkozzunk e kérdéssel. Azért óhajtom, hogy a valuta-kérdés elhatározása halasztassék el az őszi időre. (Zaj. Derültség jobb felöl.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Horváth Gyula: T. ház! Mindig találkozunk itt, t. ház, a mint a t. előttem szólott képviselőtársaim is felemlítették, az obstructio kérdésével. Nagyon természetes, az obstructio kérdésének ez a minduntalan való felvetése igen helyes dolog, egy, a parlament vezetésében elkövetett hibának a fedezésére Mi történik? A legutóbbi időben is tanúi voltunk annak, hogy a pénzügyminister urat a helyes és jó pénzügyi politika követésében a háznak nemcsak az az oldala, (A kormánypártra mutat.) hanem az ellenzékiek is folytonosan, egész odaadással támogatták és nem hogy akadályokat csináltak volna a pénzügyminister úrnak helyes intentioi keresztülvitelében, hanem azon teljesen indokolatlan élesség daczára, melyben az ellenzék egyik-másik felszólaló tagját részesítették, a legnagyobb objectivitással ítélik meg mindazon kérdéseket, melyeket előterjeszteni méltóztatott. Én készséggel ismerem el, hogy a pénzügyminister úr jó pénzügyi politikát csinált ugyanakkor, midőn a parlament vezetésében, az ország ügyeinek vezetésében, a ministerelnök úr helytelen, rossz politikát tíz és ez a rossz politika áll minduntalan a pénzügyminister úrnak útjában, hogy helyes pénzügyi terveit keresztülvihesse. A parlament téli feloszlatása — hisz hányszor el volt már mondva — és a nyári tárgyalások behozatala. (Felkiáltások jobb felől; Napirendre!) Kérem, méltóztassék csak nyugodtan meghallgatni; ha az urak folytonosan ugyanazt teszik, mi nem tehetünk egyebet, mint ugyanarról beszélünk, a mit az urak csinálnak. (Helyesléi bal felöl.) Vádolnak egyfelől obstruetiaval. Ha azonban a kérdésekhez hozzá akarunk szólani, ha azt mondjuk, hogy oly dolgokhoz, melyek az egész országot érdeklik — és midőn a bizottságokban az ellenzéknek csupán egykét tagja van beválasztva — és mely dolgok az országnak minden vidékét egyformán érdeklik, hozzá akarunk szólni, akkor az urakat előveszi az a megszokott türelmetlenség, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mely először avval kezdődik »á!«, azután következnek azok a többi felkiáltások (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon:>bé!«) és végül a nélkül, hogy az országot azon indokokról tájékoztatnák, melyek őket vezetik, a 3*
