Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-78

20 ? 8 ' országos Ülés 1892. junins 25-én, szombaton. minister úr nagy büszkeséggel hátra gesticulál és azt mondja: »Itt van a nemzet, itt van a többség a hátam megett«. Dehogy azt a többsé­get, azt a nemzetet, mi vezeti, azt nem tudja ,' enki. így felvetve a kérdést, nem lehet tagadni, ha a nyáron, július hó kezdetén akarnak tárgyaltatni egy oly törvényjavaslatot, a mely kétségkívül ugy a magánosokat, mint a községe­ket, az állam kiváló fontos érdekeit, a kereske­delmet, a szeszipart a legmélyebben érdekli s a mely minden intézkedésében a legfontosabb kihatású lehet, ha ily törvényjavaslatot akarnak nyáron tárgyaltatni, a nélkül, hogy az illető képviselők úgyszólván a kellő előkészületet meg­tehetnék, ez csakugyan igen erős és súlyos imputatio. Elismerem a leghatározottabban, hogy a pénzügyminister úrtól a legnagyobb könnyelmű­ség volna, ha az állam financiái érdekében mindazokat a törvényhozási intézkedéseket meg nem tenné, melyek az általa elért jó eredménye­ket biztosítják. De ha ezen intézkedéseket meg­akarja tenni, erre nem az a mód, hogy a javas­latok, melyeket behatóan szükséges tárgyalni, oly időben tárgyaltassanak, hogy vagy en bloc legyen kénytelen a ház elfogadni, (Igaz! Úgy van! bal felöl) vagy pedig az ellenzéket illet­hessék azzal a váddal, a melyet igen pazarul szoktak felhozni, hogy az ellenzék folytonos fel­szólalásai mellett a javaslatokat nem tudják behatóan tárgyalni és hogy az ország ügyei azért maradnak hátra, mert az ellenzék folytono­san obstructiót csinál, a midőn hozzá szól azon előterjesztésekhez, melyek tárgyalás alá kerül­nek. Az egészen helyes s azt én belátom, a minister úrnak igaza van abban, hogy neki nem szabad megengedni, hogy az állam jövedelmei, melyek a pénzügyi egyensúlynak és azon pénzügyi alkotásoknak, melyeket czélba vett, alapját teszik, megingásnak legye­nek kitéve. A minister úrnak e t(5rekvése egé­szen helyes és correct s ennek érdekében én a mag; m részéről s azt hiszem mindenki — az or.-zág érdekében s nem a pénzügyminister úr érdekében — kész elmenni addig, hogy a pénz­ügyminister úrnak megadja ezek biztosítására a szükséges eszközöket, de megadja ideiglenesen arra az időre, a melyre az ország érdekében csakugyan szüksége van. De nem járulhatunk hozzá — s ehhez én sem vagyok hajlandó hozzájárulni — oly definitívumok megteremtésé­hez, melyek a legnagyobb nyárban, oly időben, mikor a képviselőháznak nagy része együtt sincs, hevenyészve s úgyszólván a pillanat pressioja alatt alkottatnak és melyeket az ország évek hosszú során át fog megsínyleni. Mert valahányszor egy rossz alkotás megváltoztatásá­ról volt szó, mindig azzal állotta.k elő, hogy hisz meg van erre a törvény, most nincs időnk, most nem lehet azt megváltoztatni. Mindazon rossz adótörvények, a melyeket a minister úr is a maga részéről többször elitélt, hogy rosszak s nem felelnek meg az ország igényeinek, így keletkeztek és így tartitnak fenn; így történik meg az, hogy a törvények hevenyészve alkot­tatnak s oly definitivumok teremtetnek, a melye­ken azután változtatni annak idejében nem lehet, Azon kérést intézem tehát a pénzügyminister úrhoz: méltóztassék ezt jól megfontolni, mert senki — én legalább az ellenzék egyetlen egy tagjáról sem teszem — fel az országnak e komoly pénzügyi érdekeinél párttaktikát nem akar kö­vetni ; hanem azt akarjak, hogy az ország érde­keinek megóvására nyujtassék nekünk a szüksé­ges idő és a szükséges mód; a pénzügyminister úrtól pedig mindazon eszközöket és módokat, a melyek az ő helyes cselekvését lehetővé teszik, nem fogja megtagadni senki. Ez az, a mi enge­met ezen kérésem után, a melyet a pénzügy­minister úrhoz intézek, egyszersmind arra indít, hogy a Horánszky t. képviselőtársam áltál tett indítványt a napirendre vonatkozólag pártoljam. (Helyeslés bal felől. Felkiáltások jobb felöl: Szavaz­zunk !) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Én röviden csak azt vagyok bátor megjegyezni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen esetben nem az országgyűlés tanácskozási sorrendje okozta azt a késedelmet, hogy a tör­vényjavaslat kellő időben elő nem terjesztetett, hanem okozta egyedül az a körülmény, hogy mielőtt egy ilyen, habár csak átmeneti időre érdemleges intézkedéseket contempláló javaslatot terjesztettem elő, azon tapasztalatokat, a melye­ket időközben szereztünk, teljes mértékben érvé­nyesíteni kívántam. Ha tehát valakit mulasztás terhel ezen javaslat kellő időben elő nem ter­jesztéseért, úgy a mulasztást kizárólag szemé­lyemre kell vennem, indokolva azt azzal, hogy itt csak egy minden tekintetben tapasztalati adatokkal kiegészített javaslatot kívántam elő­terjeszteni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Már ezelőtt voltam bátor kifejteni, t. képviselőház, hogy nem mindegy az, hogy most tárgyaljuk-e e«t a javas­latot, vagy ősszel tárgyaljuk. Ha most tárgyal­juk, akkor a javaslatot akár ebben a formában, akár másban fogadtassék el, okszerűen, nyugod­tan és alaposan végre lehet hajtani. (Igás! Úgy van! jobb felől.) Ha őszszel tárgyaljuk, nem lehet alaposan végrehajtani. (Felkiáltások bal felöl: Miért?) És igen sok intézkedésben igen sok hiba fog előállani e miatt. (Élénk felkiáltások bal felöl: Miért nem lehet végrehajtani?) Voltam bátor megmondani, hogy miért nem lehet. Először nem lehet azért, mert a pénzügyi közegek, melyek hívatva vannak, hogy ne felületesen, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents