Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

&. oi'ssáfos ülés ím, jtiins l*.án. esiit«rt»kfa. §gg sőt Anglia részéről is történtek oly nyilatkoza­tok, melyek egyikére hivatkozott t. képviselő­társam is s a melyek megmutatták, hogy mire vezettek azon komoly, nagy tudománynyal és hivatalos formában megindított kísérletek, melye­ket a bimetallismus érdekében három ízben is tettek. Tökéletesen tervek maradtak. Es most nemcsak hivatalosan, hanem egész üzletével, egész közvéleményével állást foglal az arany­valuta mellett; Németország, Olaszország nem is gondolhat s nem is gondol arra, hogy eltérjen tőle s ennek következtében ama tényezőkre, melyekről a kérdés gyakorlati megoldásánál lehetne beszélni, számítani nem lehet. T. képviselőtársam Angliára hivatkozott és nevezetesen Goeshenek egy nyilatkozatára, vala­mint az angol comissio munkálatára, melyet én is élvezettel olvastam. Csak értsük meg ezt az álláspontot, a mely nem válik ugyan az ő szé­gyenükre, de jellemzésére nem mondhatok egye­bet, minthogy az tisztán önző álláspont, ők maguk ugyanis megmaradnak az aranyvaluta mellett, de nem nyilatkoznak arról, hogy maguk belemennek-e a bimetallismus álláspontjába, hanem hogy megakadályozzák az ezüst depre­ciatioját, valamely más állam kísérlete alapján akarják azt elérni; ők t. i. ezüst-piaczot képez­nek s ennek következtében rájuk nézve előnyös, ha minden árúnak, mely piaczukon meg­fordul, értéke nem esik, hogy ne legyen olyan hullámzásnak kitéve, a milyennek az ezüst van. Ez természetes; de ne méltóztassék magát ez álial félrevezettetni, mert szerintem nem lehet számítani, hogy egyezségbe Auglia belemenjen s ennek következtében, azt hiszem, lehetetlenség némi valószínűséggel, nem mondom biztossággal, csak valószínűséggel számítani, hogy ez a kér­dés rövid időn olyan megnyugvást eszközlő biztos alapra fektetett megoldást nyerjen, hogy mi ezen megoldás reményében miseriánkat tart­suk fenn, agioveszteségeinket s koczkázatainkat folytassuk tovább csak azért, hogy talán-talán valamikor meg fognak egy ilyen kérdést oldani. Azt hiszem, hogy ez egészen elhibázott eljárás lenne. Az ország által borzasztó drágán lenne ez megfizetve és azt hiszem, hogy ez el nem fogadható. A másik, a miért ő bele nem akart menni ennek elfogadásába, az, hogy pénzügyeink még nem consolidálódtak. ítéljük meg a dolgot, ha úgy tetszik, egészen pessimisticusan és mondjuk, hogy mérlegünk ugyan helyre van állítva, azonban eszközeink nagy megfeszítésével és egyúttal sok igényünk visszatartásával. Azt hiszem, ekképen jellemezhető a helyzet. De a dolog tényleg most úgy áll, hogy a mérleg egyensúlya megvan. Az arany beszerzését tényleg eszközölhetjük, úgy, hogy ez a mérleg meg nem változik, meg nem romlik. Ennek következtében a kérdés az, hogy elszalaszszunk-e egy ilyen alkalmat és ne hasz­na Íjuk-e fel csak azért, mert talán — a miről senki sem állhat jót — közbejöhető események folytán később pénzügyeink, ha nem leszünk elég óvatosak és elég erősek, megzavartathatnak. Azt hiszem, hogy épen ellenkezőleg áll a dolog, mert a pénzügyi egyensúly megzavarására ugyan a mi gondatlanságunk és könnyelműségünk is közrejátszhatik, de tagadhatlan, hogy közre­működhetnek külső körülmények behatásai is és különösen közbejátszhatik a rendezetlen valuta is s az természetes dolog, hogy míg ebben az állapotban vagyunk, a legkisebb események oly agioveszteségeket okozhatnak, hogy az egyen­súly rögtön felbillen és deficit lesz; másfelől, ha bármely körülményeknél fogva, bármely czél miatt kölesönökre lenne szükségünk, olyan köl­csönökre, a melyek rendezett valuta mellett a mérlegbe elférnének, fedezetüket megtalálnák, minden esetre sokkal súlyosabb feltételek között eszközölhetnénk azokat rendezetlen valuta mel­lett, mint akkor, ha az rendezve van. Tehát pénzügyeink consolidálásának tekin­tete, nem is beszélve arról, hogy háborús idő alkalmával miféle esélyeknek lennénk kitéve e helyzet közben, mindenesetre arra int bennün­ket, hogy a momentán előnyöket arra használ­juk ki, hogy pénzügyileg a consolidationafe egyik fontos tényezőjét, a valutát, rendezzük. Tehát azt hiszem, azon aggodalmak, melyeket a t. képviselő úr e tekintetben fel­hozott, vagy alaptalanok, vagy olyanok, hogy nem bírhatnak bennünket arra, hogy a valuta­rendezést elhalaszszuk. Azonban legmélyebben és legbehatóbban foglalkozott a képviselő úr harmadik kifogásával és ez az, hogy a javasla­tok tulajdonképen nincsenek jól előkészítve, a dispositiok nem a kellő sorrendben, nem a szük­séges méretekben vannak megtéve. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel behatób­ban foglalkozzam. Legelőször azzal a kisebb jelentőségű kifogással akarok foglalkozni, hogy ha el fognak fogadtatni ezek a javaslatok, akkor nem tiszta valuta áll elő, hanem a mint magát kifejezte, annak két mankója lesz: egyik az államjegyek, másik az ezüst courrans. Azt hiszem, itt meg kell különböztetnünk az átmeneti álla­potot a végleges állapottól. Mert tényleg a tör­vényhozás dispositioja most olyan, hogy az ezüst courrans marad és az államjegyek is forgalomban vannak, noha ezeknek bizonyos mértékben való apasztására a dispositiok a javaslatban meg­vannak téve. De azt hiszem, hogy addig, a míg ezen átmeneti állapotok tartanak — értem az átmeneti állapotok alatt a kész- és kötelező aranyfizetésnek behozatalát — addig az ideig, ezen állapot csakugyan fennáll. Viszont azonban

Next

/
Thumbnails
Contents