Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

87. országos ülés 18S>2. Julius 18-án, síerdift. 217 állampapirjegyek, a melyeknek mennyisége 1872-ben 10, azután pedig 15 millióban állapíttatott meg. De azoknak sem volt disagiojuk, azok is teljes elfogadott értékűek voltak mindenfelé s akkor ezek helyett aranyban kevesebbet adni helytelen lett volna. De méltóztassék nekem mutatni a mi viszonyainkhoz hasonlók közt élő országot, a hol az a fém, a melyre a kötelezettség szól, annyira vesztett értékében és mégis igazságosan és méltányosan lett volna megállapítva a relatio, mint a hogy azt mi most igyekeztünk megállapítani. Azt kérdezi a t. képviselő úr, hogy ki lesz a »Schwarzer Péter ?« Senki sem; legalább senkinek sincs szándékában senkit azzá tenni. Nem akarunk mi senkit károsítani, hanem el akartuk találni a forintnak azt az értékét, a mely annak a forgalomban valójában megfelel. Azt, hogy eleinte épen azon oldalról, a tőkések részéről támadtatott meg e javaslat és a relatio mint olyan, a mely agrárius ízű és a gazdáknak kedvező s a melyet Ausztria és Németország sajtójának egy része úgy tüntetett föl, hogy itt különös kedvezmény van biztosítva a gazdáknak. Igen könnyű volna ezt az álláspontot elfoglalni és azt mondani, hogy mi kedvezni akartunk a gazdáknak; de én megmondom, hogy mi vezet bennünket. (Halljuk! Halljuk!) Mi azt akartuk, hogy ne legyen kára a magyar gazdának és hogy a mások rovására ne gazdagodjék; de azt, hogy a magyar mezőgazda megkárosodjék, semmiféle szépen hangzó theoria kedvéért sem akartuk megengedni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt méltóztatik mondani, hogy ha relatioképen 84-et adunk, miért nem adunk 70-et, hisz ekkor a magyar gazdának sokkal többet használunk. Azért, mert nem akartuk magunkat pillanatnyi kedvezések által elragadtatni, hanem kerestük az igazságos középutat; mert ha oly alacsony árát szabtuk volna a forintnak, hogy abból pillanatnyira a gazdának a kivitel szempontjából előnye lett volna, az okvetlenül oly megrázkódtatással járt volna a közhiteire és a mezőgazdasági földhitelre, a melynek árát ismét a magyar gazda adta volna meg. (Úgy van! jobb felől.) Hogy mennyire helyes az a középút, a melyet követtünk, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a börse, a melyre nézve különben helytelenül hivatkozom t. képviselőtársamra, mert úgy látszik, hogy nem igen nagy jóindulattal viseltetik iránta. De azt hiszem, ha az értékek megbecsüléséről van szó, félretehetünk minden ellen- és rokonszenvet, mert jobb mérő e tekintetben, mint a börse és a tőzsdei árfolyam, nem képzelhető. És mit látunk? Azt, hogy daczára annak, hogy a relatiot, mint igazságtalant, mint a tőkéseknek és az állam hitelezőinek megrontására irányzott tendentiat állíKÉPVÜ. NAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. tották fel, a relatio megállapítása után azon állampapírok, a melyek itt tekintetbe jöhetnek, nem hogy nem vesztettek, hanem ellenkezőleg nvertek értékükben. Természetesen nem beszélhetek az 5*/« és a 47'%-os állampapírról, a melynek minthogy eonversioja küszöbön áll, természetes, hogy értéke nem emelkedhetik, de beszélek azon papírokról, a régi osztrák államadóssági czímletekről, a 4'2%-os rentéről, a melyek a 19-es relatio megállapításának hírére nem hogy nem csökkentek, hanem igenis emelkedtek. (Úgy van! jobb felől.) A mi már most a relatiot illeti, azt hiszem, ezzel nagyjában véve végeztünk. Csak még egy pár mellékes észrevételére akarok visszatérni, a melyeket t. képviselőtársam tett. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis, hogy teljesen helytelen volt egy átlagos árfolyamot felállítani; de ha már ezt kerestük, keresnünk kellett volna azt az időpontot, melyben a készfizetés felvétele elhatároztatott volna. Ne méltóztassék rossz néven venni t. képviselőtársam, de ezt, ha nem is olyan ékesen, hanem magyarabban és rövidebben már Molnár Józsiás t. képviselőtársam is elmondta. (Derültség jobb felől.) 0 is úgy vélekedett a dologról, hogy minek szabályozunk most egyáltalában, hanem várjuk be, míg bekövetkezik az az időpont, a midőn t007»-al fogjuk ezen kérdést rendezhetni. (Derültség jobb felől.) Azt méltóztatik mondani, hogy különben is helytelen ebből kiindulni azért, mert t. képviselőtársam tudomása szerint a papirforint értéke, a forint fizetésképessége idehaza nem változott. Nagy tisztelettel vagyok t. képviselőtársam nagy képességei és tudománya iránt; de engedjen meg, midőn ő közvetlenül azt mondja, hogy Anglia legnagyobb tudósai összegyűltek és hosszasan tanakodtak az árdepressio okai fölött, másodszor pedig nagy enquéte jött össze, mely arról tanakodott, hogy vájjon az ezüst, vagy az arany értéke változott-e és ezek a nagy tudósok mind abban concludáltak, hogy semmit sem lehet bizonyosat mondani: akkor t. képviselőtársam fordul egyet és azt mondja, hogy a papirforint vásárlási ereje Magyarországon nem változott. Engedjen meg, de ez legalább is merészség. Beöthy Ákos: Nekem is szabad olyan merésznek lenni, mint önnek. (Mozgás jobb felöl. Halljuk! Halljuk !) Láng Lajos államtitkár: Távol vagyok tőle, t. képviselőtársam, hogy a merészség jogát tőle kétségbe vonjam és ha tudtam volna, hogy a merészség olyan tulajdon, melyet elutasít magától, akkor nem is bátorkodtam volna őt azzal felruházni. [Tetszés és derültség jobb felől.) Különben épen most akartam visszavonulót 28