Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

218 87. orsíágös ülés !8»2. Julius lÜ-áu, szerdálí. fúni, hogy tulajdonképen nem is volt olyan merész a képviselő űr, mert ő biztosított magának egy visszavonulási pontot, a mennyiben nem mondta meg, hogy mikortól fogva számítja azt az időt, melyhez képest papirforintunk nem változott, mert ezt mégis csak meg kellett volna mondania. Beöthy Ákos: Meg is mondtam: 1866-tól. Láng Lajos államtitkár: 1867 ben, egyáltalában ezen egész idő alatt nekünk depretiált pénzünk volt és azt hiszem, ha a t. képviselő úr nem a maga egyéni álláspontjából indulna ki, hanem beszélne egy családapával, a kinek a hatvanas években kellett egy családot eltartani és beszélne egy olyan családapával, a ki ma tart el egy családot, akkor bizonyosan nem mondaná, hogy a papirforint értéke ma teljesen ugyanaz, mint volt 20 — 30 év előtt. (Tetszés és derültség jobb felöl.) Beöthy Ákos: Ezt nem is mondtam! Láng Lajos államtitkár: Hogy nem csökkent, azt méltóztatott mondani. En pedig azt állítom, hogy azt mondani, hogy a papirforint értéke nem csökkent, egyáltalában nem lehet. Én arra, hogy míképen akarjuk megállapítani a papírpénz értékét, nem ismerek más mértéket, mint a mai nemzetközi értéket, mert az iránt tisztában vagyunk, hogy mi nemzetközi pénzre akarunk átmenni, nem pedig isolált pénzre. A nemzetközi pénz pedig nem lehet más, mint az arany. Ha ezzel is tisztában vagyunk, akkor azt hiszem, hogy azt, a minek helyébe akarjuk az aranyat tenni, annak értékét nem lehet másban megállapítani és megmérni, mint abban a jószágban, a mit helyette fogunk adni. (Úgy van! jobb felöl.) Hogy ennek mi az ára aranyban : ennek — bocsánatot kérek — semmiféle más igazán megközelítő mértéke nincs, mint az, hogy mit ér a börsei árfolyam szerint a papirforint. (Úgy van! jobb felöl.) Azt méltóztatott mondani a t. képviselőtársam, hogy nem tartja elérkezettnek az időt arra, hogy már most gondoljunk a valuta-rendezésre; nem tartja pedig elérkezettnek azért, mert mint mondja, viszonyaink nem eléggé consolidáltak. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, én, daczára annak, hogy magam is ezen az oldalon ülök, sohasem fogok senkit hibáztatni azért, mert a kormány ellen a legerélyesebb ellenzéki támadást intézte; de odáig ne menjünk, hogy csak azért, hogy a, magunk theoriájának alapot szerezzünk, az ország hitelviszonyait, gazdasági erejét rosszabbnak tüntessük fel, mint a milyen. (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) Méltóztassék bizonyítani azt, hogy az ország anyagi ereje talán sokkal kedvezőbb volna, ha nem azok a férfiak ülnének a kormány padjain, a kik ma ülnek; méltóztassék hivatkozni arra, hogy áz ország anyagi ereje talán messzebbre lett volna kiterjeszthető, mint a mennyire terjedt, de magát a tényt ne méltóztassék eltagadni, mert ez keveset árt a kormánynak. Ez csak akkor árthatna, ha ez a kijelentés autorativ oldalról jönne; erre pedig, méltóztassék elhinni, mindig szükségünk van és szükségünk lesz a legjobb viszonyok közt is. (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) A t. képviselő úr annak bebizonyítására, hogy az ország viszonyai nem eléggé consolidáltak, kettőre hivatkozik. Hivatkozik először arra, hogy mi tulajdonképen még messzebb megyünk, mint mások; mert mi nem megyünk át egy sántító valutára, hanem átmegyünk egy kétszeresen sántító valutára, t. i. olyan valutára, a melyben államjegyek és ezüst currans vannak. Ha akár az ezüst currans, akár az államjegy perennisálva volna, akkor érteném a t. képviselő úr állítását. De még ebben az esetben is nagyon megfontolandó volna: vájjon azon értékek, a melyeknek esetleg egyike vagy másika, vagy mind a kettő együtt meg fogna maradni, olyanok-e, a melyek megfelelnek az ország anyagi és forgalmi erejének vagy sem; de ma már pálczát törni a felett nem lehet, a mi pusztán átmeneti, ad hoc intézkedés. Ha valaki azt hiszi, hogy ily nagy dolgot egyszerre el lehet végezni, az téved. Méltóztassanak megnézni, hogy ott, a hol némileg analóg viszonyok voltak, mint Németországban, mentek-e tovább első ízben annál, hogy a kezdeményezést állapították meg és megállapították a relatiot. Nálunk sem lehet egyszerre ilyen nagy dolgot elvégezni. Ellenkezőleg azt hiszem, ha a mostani kedvező viszonyok közt az európai közvélemény nem látta volna azt, hogy a monarchiának mindkét állama a legnagyobb komolysággal fog hozzá annak a szégyenletes állapotnak a megszüntetéséhez, a mely, fájdalom, úgyszólván a század eleje óta létezik, tudniillik a kényszerforgalom megszüntetéséhez, bizony méltóztassanak elhinni, hogy bitelviszonyainkra a legkárosabban hatott volna, ha mi egymás közt azon vitatkoztunk volna, hogy az ezüst cursans vagy az államjegy ennyi és ennyi legyen, a helyett, hogy a legfőbb dologra nézve egyetértésre jutnánk, hogyha a bár reánk nézve szintén nagyon fontos, de másodrendű dolognak el nem intézhetése miatt koczkáztattuk volna a legfőbb czélt: hitelünk rendezésének abba az állapotba jutatását, a melybe azt ezen javaslatok által is tényleg juttatjuk. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) A t. képviselő úr méltóztatott az egyesületi tallérokra is kiterjeszkedni és azt mondani, hogy ez részünkről teljesen elhibázott intézkedés volt,