Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

8Í. orszáfos ülés 18»2. jnltns 18-án, szerdán. §15 rélést aranypénz ellen jelen törvény kihirdetésétől számított hat hón belül eszközölni.« Hogy pedig ez teljes értékben történt, bizonyítja Romániának az érmetörvénye. Románia érmetörvénye a franczia pénzrendszeren alapszik, a franczia relatio alapján vervén az ezüstpénzt és a franczia relatio arányában is váltották be, a mit bizonyít az, hogy 1 kilogramm 9/10 finomságú arany értéke 3'100 len, tehát ugyanoly aranyat vernek ők is, mint a francziák, tehát

#

a teljes relatiot'adják a teljes paritás alapján. És hogy mindenütt ezekben az államokban az állam fizette az értékkülönbözetet és nem a polgáraival fizettette, bizonyítja Romániának törvénye, hogy itt 10 millió kölcsönt vesz fel tisztán esik a különbözet fedezhetésére és úgy tudom, hogy Hollandiának valuta-conversioja 1847-ben, mikor az aranyról átment az ezüstre, akkor is a veszteségek folytán 10 millióba került Ha már most, t. képviselőház, mindezen külföldi praeeedenseket összegezzük, minő eredményre jutunk? A mennyiben/1. képviselőház, ez a mi valuta rendezésünk szoros értelemben vett valutarendezés, a kényszerforgalommal ellátott államjegyek beváltása, mindenütt a beváltás teljes értékben történt: így Olaszországban, Franeziaországban, Araerikában, így nálunk 1859-ben és 1866-ban. A mennyiben pedig, t. képviselőház, ez valutaeonversio, azok a példák, a melyeket felhoztam, bizonyítják, hogy teljes értékben eszközöltetett a kifizetés, nem oly le- ; vonással, mint nálunk akarják, hogy csak 84-et adjanak. S épen azért, t. képviselőház, kénytelen vagyok a t. kormány által javasolt relafio ellen eoneludálni: először azért, mert jogállam vagyunk és mert kötelességünk teljes restitutiot adni jogilag; másodszor, mert mint modern államnak, igenÍH kötelességünk mindig exportképes valutát adni, olyat, a mely egyenrangú tényező, a melynek költségeit az államnak kell fizetni. És ezt, t. képviselőház, annyival inkább így kell tenni, mert ha ezt a terhet az áliam viseli, az egyenletesen oszlik fel, míg ellenben így aránytalanul vagy egy, vagy más cathegoria sujtátik és bekövetkezik az a rázkódtatás, a melyet a kormány el akar kerülni. Ezekben fejeztem ki, t. képviselőház, aggályaimat és kételyeimet ezen törvényjavaslat irányában. Én, t. képviselőház, felhoztam a bizonyítékaimat; azt kegyesen hallgatták meg, köszönöm is türelmöket. Ha tehát felfogásom téves, ha a következések helytelenek, hát azért meg volt bennem a komoly törekvés a dolognak gyökerére hatni. (Éljenzés bal felöl.) Én, t. képviselőház, méltóztassanak nekem elhinni, nem pártérdekből beszéltem, nem magánérdekből, íegkevésbbé pedig abból a különczködési viszketegből, hogy kiállók ide a porondra az én szővelségestársammal Molnár Józsiással együtt, (Derültség.) hogy megmutassuk, ki a legény a csárdában. Nem ez vezetett, t. képviselőház, hanem vezetett egyedül az: kerestem a dolgok realitását; kerestem az igazságot és épen azért, senki nálamnál jobban nem fog örülni, ha megczáfoltaíhatom, ha nyugodt lélekkel adhatom szavazatomat ezen törvényjavaslatra, a minister úr törvényjavaslatára, a kinek — sajnálom, hogy nincs jelen, hogy a szemébe mondjam, de így is kimondom — a kinek conceptiojának nagy szabása, igyekezetének és akaratának komolysága, igazán óriási szorgalma és munkaereje iránt én a magam részéről a legnagyobb tisztelettel viseltetem. (Éljenzés.) Ezeket akartam mondani, (Élénk éljenzés bal felől.) Schóber Ernő jegyző: Láng Lajos! Láng Lajos államtitkár: T. ház! Midőn a parlamentnek oly kiváló tagja, mint a közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársam a javaslat ellen állást foglal, azt hiszem, csak tartozó kötelességet teljesítek, ha igyekszem arra azonnal felelni; de épen azért, mert azonnal felelek, elnézést kell kérnem a t. háztól azért, hogy ha az, a mit elmondandó leszek, nem lesz olyan kimerítő és nem lesz oly alakban elmondva, a mint óhajtanám. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mindjárt igen t. képviselőtársam azon állításaival foglalkozzam, melyekkel beszédét befejezte és a melyek azt hiszem, a törvényjavaslat ellen elfoglalt álláspontjának tulajdonképeni indokát képezik, tudniillik a relatio val. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, igen t. képviselőtársam kezdettől fogva tévedésben van akkor, midőn azt hiszi, hogy a kormányt a relatio megállapításánál fiícalis tekintetek vezették, hogy a kormány egyáltalán arra törekedett, hogy a relatiot lehetőleg alacsonyan állapítsa meg. Méltóztassék elhinni, ez alapjában téves nézet és igen röviden be fogom bizonyítani t. képviselőtársamnak, hogy a kincstár, mint olyan, semmit sem veszített volna, ha nem 84, hanem 100 arany krajczárral — hogy ezt a közönségesen elfogadott, habár incorrect kifejezést használjam — állapította volna meg a mai forint értékét. Mi lett volna ennek a következése? Első következése budgetünkben az lett volna, hogy az államadósságainknál, melyek aranyban kötvék, az agio, melyet fizetünk, eltűnt volna. Midőn tehát ma, mondjuk, numerus certus pro incerto, körülbelül 40 millió forint mit évenkint aranykamatban fizetünk, nem elég, hogy ott van az a 40 millió arany kamat, hanem ott kell lenni a 20% disagionak is, vagyis 8 millió forintnak. Ettől a kiadástól az állam egyszerre megszaba-