Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

SÍ. országos illés 1894 nek két mankója van, az egyik az ezüstcourrans, a másik a fedezetlen államjegy. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) És ez nem az átmeneti időszakra szól csupán, hanem azt hiszem, a definitivumra is, mert maga a pénzügyminister úr indokolásában világosan megmondja, hogy a gyakorlati követelmények azt kívánják, hogy ezüstcurranst későbbre is tartsunk és nem zárja ki az államjegyek megtartását. De különben is, t. ház, a viszonyok hatalma oda fog bennünket sorozni, egyszerűen azért, mert nem volt elegendő pénzerőnk, hogy a valuta rendezését keresztülvigyük. De erre majd később visszatérek. Második kifogásom, t, ház, hogy ez nem befejezett, nem kész dolog, nem nyújt nekünk tiszta képet. Nem kész dolog, mert hiszen ez az egész törvényjavaslat tulajonképen egy paragraphusokba szedett meghatalmazás. A mit nem kellene megállapítani: a relatiot megállapítja; a mit pedig meg kellene állapítani: a készfizetések felvételét, azt nem állapítja meg. De azután, t. ház, nem tiszta munka ez, hiszen senki sem képes annak egy képét alkotni, hogy voltaképen milyen lesz a valutának a definitivumban a képe. Ha valaha lehetett egy dologról azt mondani, hogy ugrás a sötétbe, erre cl lehet azt mondani. És ne mondja nekem senki, hogy ez csak átmeneti időszak, mert ha initialjuk a dolgot, látni kellene a definitivumban, hogy mikép lesz az aranynyal, ezüst curranssal és államjegyekkel. Különben ne méltóztassanak elfeledni, hogy az által, hogy mi e törvényjavaslatot így elfogadjuk, bevégzett tényeket állapítunk meg, a melyeknek következményeivel számolni kell, pl. azzal, hogy az ezüst-curranst és az államjegyeket kiveszszük a forgalomból. De különösen sérelmesnek találom, hogy a készfizetések határideje nem állapíttatott meg. A t. pénzügyminister úr tegnapelőtti beszédében előadta azt, hogy ezt azért nem lehetett tenni, mert rövid határnap a viszonyok folytán nem volt megállapítható; ha pedig hosszá határnap lett volna, az deprimáló hatást gyakorolt volna: ennek következtében nem állapíttatott meg semmi. Semmi sem gyakorol oly deprimáló hatást, mint épen a bizonytalanság és hogy ez így van, bizonyítja azon körülmény, hogy az osztrák sajtóban az a gyámi nyert' kifejezést, hogy az aranyat hadi kincsnek fogják felhasználni. Ezt a pénzügyminister eég fontosnak tartotta arra, hogy határozottan tiltakozzék ellene, azonban én nem fogadhatom el indokolását. Azt mondja: ez ellentétben áll a logikával. De ez nem a logika, hanem a szükség kérdése, mert ha esetleg beáll a háború és szorul a kapcza, a hadi. kormányzat nagyon könnyen rá fogja tenni a kezét és KBPVH. NAPLÓ 1892 — 97, V. KÖTET. jtiiÍBS 18 áii, szerdán. sjjQCj az sem áll, hogy ez minden kormányelvvel ellenkezik. A németek értenek a kormányzáshoz és ők is csináltak hadikincset. Én szerintem, t. ház, meg kellett volna állapítani a készfizetések fölvételét. Ha a kormánynak megvan az aranya, ha a consortiummal tisztában van, megállapíthatta volna azt; ha nincs meg: akkor ez is felesleges és időelőtti. Jól tudom, t. ház, hogy például az 1881-iki olasz valuta-törvényben, szintén nem volt benn a készfizetések fölvétele. Azonban distinguálni kell: ott akkor — az államtitkár úr is igazat fog nekem adni — nagy kétely volt, hogy be lehet-e szerezni a szükséges aranyat. Most azonban ebben egyáltalán nem kételkedünk. A kormány a határ kérdésénél majdnem úgy jár el, mint a közigazgatási törvénynél. Ott is megszavaztatta magának a hatalmat és eszközöket, hanem csak később akar jönni a garantiákkal. A minister úr látja, hogy mily precarius e tekintetben a helyzete, mert egy parlamentáris ellenőrző bizottságot contemplál. De ha tekintjük azon körülményt, hogy az ellenőrző bizottság a t. többség tagjaiból kerül ki és az ellenőrzési nisus nem oly nagy itten, megvallom, én ezt komoly garantiának nem tekintem. (Helyeslés hal felöl.) A harmadik igen fontos kifogásom abban áll, hogy én a mi pénzviszonyainkat erre nem tartom eléggé consolidáltaknak. Nem akarok most annak vitatásába bocsátkozni, hogy egyáltalában ily kormányzat és politikai rendszer mellett, a mely alatt élünk, lehet-e eonsolidált viszonyokról beszélni. Ezt kerülöm, mert minden politikai controversiát ki akarok hagyni. De állítom, t. ház: ha a legjobb kormányzati rendszer alatt élnénk is, akkor sem volnának viszonyaink erre eléggé fejlettek. Mi képezi a valutarendezésnek az államháztartás szempontjából értelmét. Igen egyszerűen az, hogy az államnak egy kölcsöntartozása — a fedezetlen államjegy, melyért kamatot nem fizet — beváltatik s ezzel természetesen új terhet foglal magában. Mindenütt, a hol ez az újabb időben történt, így Olaszországban, Franciaországban, mielőtt ehhez hozzáfogtak, megvárták, hogy az államháztartás évről-évre jelentékeny feleslegekkel záródjék. Nálunk ez nem így van. A mi fölöslegünk még nagyon kis csecsemő és azt hiszem, ha például Baross Gábor hagyatékát liquidálnók s ha ez irányban a helyzet egész őszintén föl lenne tárva az országgyűlés előtt, akkor ez a kis felesleg is eltűnnék: a csecsemő jobb létre szenderül. (Úgy van! Úgy van! hál 'felöl.) A t. minister úr úgy contemplálja a dolgot, hogy a szükséges arany beszerzése kamatteherrel nem jár. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy 27