Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

2Q§ 8é. ersságes lilás 189?. Julius 12-ISB, kedden. által nemcsak azt érjük el, hogy lesz iparunk és fejlődik nemzetgazdaságunk, hanem népesebb is lesz az ország. Azok, kik Amerikába, és Oláhországba kivándorolnak, itt fogják fogyasztani az állam kenyerét, szivarát, sóját, dohányát; de nemcsak az állam jövedelmét fogják produeálni, lianem itt lesznek, ha a vész órája üt, akkor síkra fognak szállani azok az erőteljes munkások és segíteni fogják megtartani azt a hazát, melyet a bankárok, a kik utánunk csak milliókat fog nak és szeretnek nyerni, megmenteni nem fognak. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Mindezekből kifolyólag bátor leszek a nagyméltóságú pénzügyminister nrat azon kegyességre és szívességre kérni és pedig teljes alázattal és azt gondolom, a velem egyformán gondolkozók nevében, hogy legyen kegyes a nagyméltóságú pénzügyminister úr és mondjon le (Élénk derültség.) ezen ambitiojáról {Felkiáltások bal felől: Csak ambitiojáról!) és azt az erőt, a melyet most a valutarendezésre akar fordítani, fordítsa az országérdekében a pénzcsinálás komoly mesterségére. (Zajos derültség.) Eszközölje azt — most, mint kereskedelmi minister megteheti — hogy ne egyszerre kapjuk azt az aranyat, hanem lassan, hasznos munka útján. Ha csak az irodában dolgozunk, ez által egy krajezár aranyat, sem varázsolunk elő a földből, menjünk a földbe, bányászszuk az aranyat, dolgozzunk s akkor lesznek aranyért kicserélhető értékeink, a mely után nem kell kamatot fizetnünk, hanem ellenkezőleg ennek kamatjáért más fog nekünk adózni. Ezért bátor vagyok a nagyméltóságú pénzügyminister ár figyelmébe ajánlani szerény határozati javaslatomat, a melyet a mélyen t. háznak is bátor leszek elfogadásra ajánlani (olvassa): »ütasíttatik a nagyméltóságú pénzügyminister úr, hogy a valuta-törvényjavaslatokat regje le a ház napirendjei ől. Azon összegekből, a melyeket a valuta rendezésére szánt, alakítson egy, a mezőgazdaságunk és iparunk fejlesztésére szolgáló alapot. A létesítendő alap mikénti felhasználása felett a ház később határozzon.« Elnök: Kívánja-e a t. ház, hogy a határozati javaslat felolvastassék. (Nem!) Méltóztatott hallani és így újból való felolvasása mellőzhető. Schóber Ernő jegyző: Hieronymi Károly ! Hieronymi Károly: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt egyszemélyes kérdést kell az előttem szólott t. képviselő úrral tisztába hoznom. (Halljuk!) A t. képviselő úr a valuta-enquéte tanácskozásaira hivatkozva, tévesnek és önkényesnek mondja azon enquéfceben tett nyilatkozatomat, hogy az ezüst váltópénz veretesénél 26,600.000 frt nyereségünk lesz, míg ellenben fölösleges ezüst készletünk eladásánál csak 15,000.000 frt veszteségünk lesz, úgy, hogy az egész művelet végeredménye 11 millió frt nyereség. Hogyha a t. képviselő úr szíves lett volna egész beszédemet egy kissé több figyelemmel átolvasni, meggyőződött volna, hogy ezen állítás sem tévedésen nem alapúi, sem a mennyibeu számokról van szó, a számokban hiba nincsen, sem nem önkényes állítás. Abban a t. képviselő úrnak tökéletes igaza van, hogy a váltópénzek kiveretésénél mutatkozó nyereség annál nagyobb, minél kisebb finomsági tartalommal verjük ki azokat és hogy ha a váltópénz kiveretésénél csekélyebbre és csekélyebbre veszszük a finomsági tartalmat az úgynevezett seigneuriage, a kiveretésnél való nyereség mind nagyobb és nagyobb lesz. De én ezen finomság tartalmát nem önkényesen vettem fel. Méltóztassék csak megnézni a valuta-enquéte naplójának 31-ik lapját; ott előadtam, hogy az összes európai államok váltópénze milyen finomsági tartalmú. Nevezetesen felsoroltam, hogy a német váltópénz i finomsági tartalma 1 : 13*95, a latin unió váltópénze. 1 : 14-38, az angol ezüst váltópénz finomsági tartalma 1 : 14*28 és ebből azt a következtetést vontam le. hogy mi is megnyugvással fogadhatjuk el a hasonló finomsági tartalmat és minden jogos követelménynek eleget fogunk tenni, ha váltópénzeinket 1 : 14 viszonyban verjük ki, így áll elő a pénzverésnél a 26 millióra számított nyereség. Ebből láthatja t. képviselőtársam, hogy számításom egyáltalában nem önkényes. Én akkor tévedtem volna és követtem volna el hibát, hogyha sokkal rosszabb, szokatlan rossz és alacsony finomsági tartalmat vettem volna alapúi; de midőn az összes európai államok által évek óta elfogadott finomsági tartalomból indultam ki, akkor sem nem tévedtem, sem önkényesen nem jártam el. (Helyeslés jobb felől.) 'Ezzel, azt hiszem, elvégeztem a. személyes kérdést. A mi a t. képviselőtársam beszédének érdemét illeti, ő abból indult ki, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok károsak; kérte a pénzügyminister urat, hogy ezeket vonja vissza és mondjon le arról az ambitioról, hogy azokat keresztülhajtja. Én nagy figyelemmel hallgattam az érveket, melyekkel a 1. képviselő úr eddig egészen magában álló felfogását indokolta. Legelőször is a t. képviselő úr azt hibáztatta, hogy a pénzügyminister úr a valutaenquéte elé az ezen füzetben kinyomatott kérdéseket terjesztette; a képviselő úr szerint a következő három kérdést kellett volna feltennie: Először: mi a pénz ? másodszor: van-e nekünk pénzünk '? (Derültség.) harmadszor: micsoda haszon származik abból, ha pénzrendszerünket rendezzük? (Derültség.) Ezen az úton, t. kép-