Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-86
M t #r«iságos ülés 189*. Jultns 12-én, kfdden. 201 minden tekintetben és minden körülmények között gyengíteni igyekeznek. Ma uzsora pusztításának, holnap a pénzváltók csapásának dobatik oda, mintha ki akarnák irtani a föld színéről; pedig ha jön a vész napja, akkor szükségünk lesz a népre, de szükségünk van arra a békében is: ezen nép existentiáját nekünk kötelességünk volna a legnagyobb mértékben támogatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá azt a kérdést is felvetettem, vájjon nem jobb volna-e valutánkat akkor rendezni, mikor legalább önálló bankunk lesz ? Szerintem az kétségtelen, hogy ha jó gazdaságot akarunk folytatni, annak első és legszükségesebb feltétele, hogy önálló bankra szert tehessünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az önálló banknak nemcsak az a haszna van meg, hogy a magyar pénzérdekeket jobban kielégítené, hanem a bank üzlete után még biztos hasznot is lehet elérni czélszerü szerződés által. A ki azt akarja, hogy a külföld bennünk bízzék, annak minden aprólékos körülményt fel kell arra használni, hogy a nemzet és az állam vagyonosodása előmozdíttassék, tehát olyan jövcdelmes positiót, mint a bank kérdése, nem lehet oly könnyen figyelmen kivííl hagyni. Hogy mennyire jövedelmes az osztrákmagyar bank az ő részvényeseinek, annak illustrálására engedje meg a t. ház, hogy erről a kérdésről néhány megjegyzést tegyek. (Eálljuk! Halljuk!) Az 1816-ban alapított osztrák bankból keletkezett osztrák-magyar banknak 1867-ban még csak két millió arany és körülbelül 94 millió ezüst forint fedezete volt. Daczára ennek a kis kezdetnek, a múlt évben ezen bank nagy osztalékokat osztott szét részvényesei között. Az 1891-dik év végén a bank részvényesei között azután, miután minden névvel nevezendő alapjukat bőségesen dotálták, még 6,300.000 frtot osztottak ki. Míg az osztrák állampénztárának csak 525.630 frt 82 kr., a magyar állampénztárnak 225.270 frt és 35 kr. nevetséges csekély összeget adott. Már pedig, t. ház, azt hiszem, nem szükséges nekem bővebben fejtegetni, mert hiszen, mindnyájan tudjuk, hogy milyen szolgálatot teszen az állam annak a banknak. Tudjuk, hogy az osztrák-magyar banknak joga van kétszer és félszer annyi bankjegyet kibocsátani, mint a mennyi érezfedezette] bir és ezen kibocsátott papirosnak kényszerforgalmát az állam biztosítja. Ezen kény szer forgalom biztosításával az államok a banknak nagy szolgálatot tesznek, szintén épen olyat, mintha a részvénytőke felét maga az állam adná. És ránk a bank nyereségéből mégis csak 245.000 frtnyi nevetséges összeg jut. Nem tuKÉFVH. NAPLÓ 1892 — 97. V. KÖTET. dom, van-e a világon oly vállalat, hol 90 millió forint részvény és 18 millió tartaléktőkéből ily óriási haszon éretik el ? Ha valaki petróleumforrásokból vagy más nagy koczkázatú vállalatokból Iraz 7 — 8 százalék hasznot, azt értem; de hogy ilyen semmi koezkázattal nem járó üzletből civilisált államban hogyan adhat egy bank ily óriási osztalékot, azt nem értem. Épen azért a mini-der úrnak jó lett volna arra gondolnia, nem lehetne-e a banktól valamicskével több osztalékot kapni, nem pedig privilégiumát még meghosszabbítani. De nemcsak osztalékot ád ily nagyot e bank, hanem 1876 óta tartaléktőkéje is rendkívül megszaporodott. Akkor két millió forint arany és 106 millió ezüst tartaléktőkéje volt; ma van 79 millió aranya és 161 millió ezüstje. Helyes volna tehát hazánkat minél előbb önálló bankhoz juttatni, melylyel úgy szerződhetnénk, hogy a nagy haszonból az állam is megkapná a maga illető részét. T. ház! Ha azt akarjuk, hogy mi Európa ezen pontján még egy ezredet eltölthessünk, arra kell törekednünk, hogy Magyarország gazdag és népes legyen. A gazdagodásnak pedig nem az a titka, hogy bankárokkal káros üzleteket kössünk, hanem a komoly munka. Ha azt akarjuk, hogy gazdagok legyünk, fejleszszük mezőgazdaságunkat, fejleszszük annak támogatására iparunkat. Erre vegyen tel a nagyméltóságú pénzugyminister úr kölcsönöket! így majd el fogjuk érni, hogy a külföldtől mind kevesebb árút fogunk igényelni és a tőke nálunk megmarad, nyers terményeinket a külföld nem nélkülözheti. Akár veszünk mi a külföldtől csipkét vagy egyebet, akár nem, a külföld nem fogja nélkülözhetni, ha megéhezik: a mi búzánkat, ha pedig arra szüksége van: gyapjúnkat! lg}' majd lesznek nagy tőkepénzeseink az országban, a kik vásárolni fogják az állam i>apirjait S ha az államadósságok kamatjait legalább nagy rész ben nem a külföldnek, hanem belföldi gazdáknak és gyárosoknak adjuk: tőkepénzeseknek adhatjuk, az esetre rendezve lesz a mi valutánk minden kétségen kivűl nagy áldozat nélkül, mert én félté telezem és nem hiszem, hogy ezt a ház ban valaki kétségbe vonná, hogyha ma az angol pénzugyminister az angol parlament nevében egy forgácsdarabra írná, hogy ezért Anglia fizet neked 100 milliót, ezt Európában bárki teljes értékben elfogadná; de hogyba egy szegény ember hitelre szorul és zálogul aranyértéket visz is, a hitelező megnézi, nem hamis-e a zálogtárgy"? Ép így járunk mi is. Gazdagítsuk meg államunkat, alakítsunk gyárakat, ne kelljen még a laskanyujtó deszkát is külföldről hoznunk, (Élénk derültség.) igen, a kereskedésekben külföldi laskanyujtó deszkákat árulnak; (Igazi Ügy van! a szélsőbalon.) a mint mondáin, ha ezt elértük, ez 26
