Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-86
200 &ÍI. #weif«s Ués 1892, Julius 13-én, keddetu zükhöz kapták, Ők is, félve a magyarországi állapotoktól, igyekezni fognak azokat aranyra beváltani. A mikor aztán ez a művelet megkezdődött, akkor a pénzügyministernek vagy az illetőknek, a kik e felett intézkednek, az lesz a feladatuk, hogy az összes aranypapírokat beváltsák. Az első jelentkezőknek ki is adják az aranyat, de természetesen csakhamar be fog állani az az eset, hogy be kell szüntetni az arnny további kiadását. Mihelyt pedig a készfizetés megszűnt, a mi valutánk azonnal össze ment, mert aranypapír-értékeinket megint bizonyos leszállított áron fogják elfogadni épen úgy, mint jelenlegi pénzeinket. Nem hiszem, hogy a ki komolyan foglalkozik a dologgal, be ne lássa azokat, a miket előre megjegyezni bátor voltam. Voltam fiatal koromban is összeköttetésben a külfölddel épen a krimi háborúk alkalmával s láttam, hogy a külföldi hitelezők mindjárt a háború kezdetén azon igyekeztek, hogy Magyarországtól a hitelt bevonják. Mihelyt nálunk háborúra lenne kilátás, a külföldiek Magyarországon levő követeléseiket azonnal behajtani igyekeznének s ennek pedig az lenne legtermészetesebb eredménye, hogy vagy be kellene szüntetni a készfizetéseket, a mi újból a jelenlegi helyzetet állítaná elő, vagy az első jelentkezőknek kiadnók az aranyat úgy, hogy a piaezon nem maradna semmi és akkor is ott lennénk, a hol ma. Végül, t. ház, az általam felvetett kérdésekből következnék még az, hogy vájjon helyes-e, ezélszeríí-e nekünk a valutánkat addig rendezni, a míg Ausztriával közösügyünk és közös bankunk van. És engedje meg a mélyen t. ház, hogy azon sok ok közííl, melyek a jelenlegi rendezhetnémség helytelenségérői tanúskodnak, csak egyet említsek fel. (Bálijuk! Halljuk!) Tudvalevőleg a váltópénzek reális értékkel nem fognak bírni, úgy, a mint ma az ezüstváltópénzek sem bírnak. Ebből mi következik más, mint az, hogy az illető államfeleknek a váltópénzek vereteséből hasznuk származik s Magyarország a pénzverésből csak 307* oí, míg Ausztria 70% hasznot kap, az én számításom szerint pedig a pénzverésekből körülbelül 28 — 307« hasznot húznak az illető államok. Ausztria tehát 70 8 /« kai veret többet, mi pedig csak 30%-nyit veretünk. A tényleges állapot az lesz, hogy az aprópénz a kisebb forgalmú helyeket fogja felkeresni, a váltópénz tehát Magyarországra özönlik. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy ez az állítás igaz, a mennyiben a Székelyföldön tudvalevőleg kisebb lévén e pénzforgalom, akkor, mikor ha például Bécsbe 20 krnyit vásároltam és átadtam egy forintos bankót, azt mondta a trafikos, hogy adjak neki 20 krt, mert könnyebb nekem 20 krt adnom, mint neki a bankóból 80 krt visszaadnia. Ugyanakkor nekem Kezdi vásárhelyt 7—800 fit rézpénz, 1000-1200 frt ezüsthatos és 3—400 frt bankópéDzem lehetet cassán. Körülbelül ilyenforma lesz a helyzet egész Magyarországon, hogy az egész aprópénz mind ide fog áradni, mert a pénzforgalom itt kisebb. És ha az egyesek azokat a koronákat elejtik, hullatják, mert a pénzből mindig elhányódik valami, Ausztria fog ebben a haszonban részesülni. Azon kivűl az egyes vidéki kisebb forgalmú pénzt forgató embereknek a hátán nagy teher lesz az a sok aprópénz, a mennyiben tudvalevőleg még az adónkat sem fogjuk tudni 50 koronán felül ezüst pénzben^ fizetni, mert az adópénztárak nem fogadják el. És mi lesz ennek a következménye ? Az lesz a következménye, hogy a kevesebb péuzzel bíró emberek, a kik egész életökben meg voltak a nélkül, hogy valamikor még pénzváltót is eddig láttak volna, minden lépten-nyomon rá fognak szorulni a pénzváltókra. Mert a kisgazdák terményeikért természetesen mind aprópénzt fognak kapni és mikor arra kerül a sor, hogy nagyobb fizetést akar tenni, a pénzváltóhoz kell, hogy folyamodjék. A mészáros, a ki megveszi az ökröt aranypénzen, ez eláiúsítja annak húsát aprópénzért és midőn eladta és sok aprópénze összegyűlt, természetesen újra a pénzváltóhoz kell mennie, hogy kamattal beváltsa azt aranyra, hogy újból ökröt vásárolhasson, mert aprópénzért nem fogja megkapni. 1867 után reá szabadították a magyar népre az uzsora szabadságát. Tudjuk, hogy milyen grassálást vitt véghez ez az eljárás. Tönkretette a magyar nép jó részét és mikor már tönkretette, akkor vettük észre, hogy milyen veszedelmes volt ez. Hála Istennek, ez a csapás már elmúlt. És íme most egy újabb csapást akarunk az aprópénzzel a magyar népre mérni, hogy egyetlenegy ember se kerülhesse ki a pénzváltót. No magyar nép, ha eddig nem ismerted a pénzváltót, ezután lesz részed belőle. Hogy mennyire fogják ezek a pénzváltók kizsákmányolni a magyar népnek szorúltságát, azt minden ember elképzelheti. Sőt az egyszerű napszámos, a ki aprópénzben kapja a napszámját, ha elmegy a boltoshoz vásárolni, azt fogja mondani neki, hogy milyen pénzzel ak?r vásárolni és minthogy nem tud aranyban fizetni, az árúnak is az ára drágább lesz. T. ház! Ha mi Ausztriával közös pénzügyi alapon nem lennénk, azon esetre méilegelnők a mi állapotunkat, azon arányban el is találnánk talán, hogy milyen arányban bocsássunk ki váltópénzt; azon esetre az általam előbb jelzett minden bizonynyal bekövetkezendő csapásnak a magyar nemzet nem volna kitéve, de így minden kétségen kívül a magyar nemzet a pénzváltók prédájává fog odadobatni. Én nem tudom, hogy mit vétett a magyar nép, hogy azt
