Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

m. országos Illés 18»Í és kínálat közti arány szokta szabályozni. Azt is tudjuk, hogy az utóbbi időben az aranybányászat terén bizonyos sikerek érettek el, a melyeknél fogva az arany ma már olcsóbban és könnyebben előállítható, mint a múltban. Ebből természetesen az folyna, hogy az arany értékének csökkenni kellene és felfogásom szerint a mi érdekünk az, hogy az ara nyerték a minimumra csökkenjen, annyira, hogy pl. 40 — 50 vagy 80 hektoliter búzának, vagy egy ökörnek árával egy egész font aranyat vehetnénk. Ez volna érdekünk, mert nekünk Isten jó voltából van szép, termékeny országunk, ennek termékeny rónái, völgyei, hegyei, városai, munkás, szorgalmas népe stb van. Ezek a mi vagyonunk, a mi vagyonunkat az arany, ezüst nem képviseli, mert az nekünk nincs, épen azzal tartó zunk a külföldnek. Es mit teszünk mi ? Épen akkor, mikor a világpiaczon az aranykereslet kezd kevesbedni, eszünkbe jut, hogy jó volna a valutát rendezni és az aranynak természetes hanyatlását nem engedjük meg, hanem ellenkezőleg, felcsigázzuk és ilyformán s íját vérünket, munkaerőnket ontjuk akkor, midőn az arany árát az európai piaczokon felemeljük. 300—400 millió arany nem olyan kicsi összeg, hogy annak bevásárlása a világpiaczon áremelkedést ne idézne elő és csak maga a hír, hogy nekünk most ennyi aranyat be kell szereznünk, már is lényegesen emelte az arany értékét. Még hozzá sem fogtunk a valuta rendezéséhez és gondoljuk meg, hogy az arany árának 7 —8%-kal való emelkedése folytán — ennyit pedig emelkedett — a 2000 milliónál több államadóság belértékét 160—170 millióval emeltük. Ez pedig érdekünkben nem áll. Ezen kívül, hogy ne menjünk messzire, vegyük csak államadóságunk idei kamatait. Nem hiszem, hogy volna a háznak egyetlen egy go.idolkodó tagja, a ki be ne ismerné, hogyha valutánk rendezése küszöbön nem állana — hogy mindenkivel jól megértessem magamat — a 20 francos Napóleon d'or nem volna ma drágább 8 frt 80 krajczárnál, vagy 9 furiutnál, mégis 9 forint 49 — 9 forint 50 krajczárért adják. Államunk jövedelme bankópénzben folyik be, természetes tehát, hogy a bankókat be kell váltani aranyra, hogy kamattartozásainkat kifizethessük. Vegyünk 120 milló forint kamatot az állam részéről és akkor 7 — 8 millióval fizetünk több kamatot csak azért, mert mi a valutát rendezni akarjuk. Ez oly tétel, melynek alaposságát senki meg nem czáfolhatja. De még nem is rendeztük valutánkat, csak megkezdtük a rendezést s már is felemeltük államadósságunkat s ezen kívtíl már a kamattörlesztésnél is milliókra menő károkat okoztunk önmagunknak. A fentartási költségekre nekünk aranyí. Julius 12-én, kedden. J99 alapot kell beszereznünk, még pedig egyelőre 90—95 millió forint aranyat, de a mint a t. pénzügyminister úr tegnap megjegyezte, ez összeg még nem bizonyos, esetleg többet is fog kelleni beszereznünk. Pedig e lekötött aranynak kamatja, ha százmillió forintná! többet nem is vennénk, négy és fél millió forint lenne. De e négy és fél millió nem lesz elég és hozzávetőleg kimondhatom, hogy nekünk arany valutánk föntarthatása legalább is 6-7 millió forint kiadást fog okozni kamatban. Arra, hogyphylloxera által megtámadott szőlőinket megmentsük a pusztulástól, kellő időben nem volt egynehány százezer forintunk, vagy esetleg egy millió, a mely akkor elég lett volna erre, de hogy más emberektől kölcsön kért aranynyal fölcidczomázzuk magunkat, juthat hét millió kamat. (Ugy van ! bál felől.) Akkor ne csodálkozzék a t. pénzügyminister úr, hogy a franczíák, angolok nekünk nem akarnak hitelezni, mert azok meggondolják a dolgot, hogy kinek hitelezzenek, kinek nem. Ha a phylloxera kiirtására és mezőgazdaságunk fejlesztésére áldoznánk, akkor az ő részükről is tudnánk hitelre szert tenni. Legyen szabad még felemlítem a valutarendezésre vonatkozólag, hogy az nemcsak egy bizonyos tőkét fog lekötni és igénybe venni, hanem egyszersmind kopása is lesz, az arany is kopik. Márpedig ily luxusra pénzbea szegény államnak egyáltalán nem telik. Programmom szerint következik már most az, vajjo 1 állandó lesz rendezett valutánk vagy sem ? Már megelőzőleg bátor voltam arra ezélozni, hogy mily csekély összeg lesz 400 millió forint azon temérdek adóssághoz képest, melylyeí úgy az állam, mint egyesek a külföldnek tartoznak. És most bátor leszek ez álláspontomat ismételni. Épen azért, mert rendezettségünkhöz nem kell egyéb, mint — nem is háború — csak háborús hír vagy rossz termés és az egész kártyavár úgy összeomlik, mintha sohasem lett volna fölépítve. Már most engedjen meg nekem a t. ház, hogy elmondjam, raikép és hogyan, mert ezen a téren saját magamnak is csekély arányban ugyan, de vannak tapasztalataim. Ha nekünk 3— 400 millió aranyunk van is, a mint méltóz tatnak tudni, igen természetes, hogy az összes forgalomra nem lesz az elégséges, alkalmaznunk kell tehát bankjegyeket, váltópénzeket stb., a melyek reális értékkel nem bírnak. És mi történik akkor, ha csak egy háborús hír üti be fejét? A külföld rögtön be akarja vonni tőkéjét a veszélylyel fenyegetendő Magyarországról; egyesek, a kik abban a helyzetben lesznek, sietni fognak adósságaikat kifizetni, a mi természetesen aranypapírokban fogna történni. Ha az aranypapírokat a külföldi pénzemberek ke