Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

m 8#. ftrsniges Illés 1S»S. jtillns 13-én, kedden. valutánkat akarjuk rendezni, rendezzük azt úgy, a mint van. Például, ha ma már az ezüst értéke ingatag s ma.már az az alap, hogy egy osztrák forint egy font ezüst 45-öd részét képezi, nem helyes és nem jó, az ezüst értékének lényeges csökkenése miatt, nagyon egyszerű a dolog, mondjuk ki határozottan, hogy egy osztrák értékű forint egy font aranynak ennyi meg ennyedik részét képeli, azaz hogy mi majd mikor pénzünk lesz, kötelezve leszünk egy osztrák értékű forintért ennyi meg ennyi aranyat adni. Ezzel a mi pénzügyünk rendezve van, ez nekünk kiadásokat nem okoz s ez által épen azt fogjuk elérni, a mit elérünk máskép e javaslatokkal, mert -engedelmet kérek — az a négyszáz millió forint, melyet a két birodalmi fél kölesönképen, mivel nekünk pénzünk nines, vagy más úton beszerezni akar, ágy is oly csekély a 11 000 millió forint adóságuiikkoz képest — mert a pénzügymmister ár beismeri, hogy ennyivel tartozunk a külföldnek az állam és magánvállalatokkal együtt — hogy annak a 400 milliónyi kölcsönvett aranynak tubgdonképen nagyfontosságot tulajdonítani a 11.000 millió adóssággal szemben én legalább részemről gycrekségnek tartom. (Derültség.) Ha ezen túlmegyünk és mégis okvetetlenkedni akarunk és minden áron valutánkat rendezzük, méltóztassanak elhinni, ezzel oly csapást mérünk saját magunkra, a mely csapásnál különb mostanában minket nem ért. Régen, ha megtámadott a török, ellenünk tört, az életét koczkáztatta, pedig nem volt más czéíja, mint az, hogy adófizetővé tegyen minket. Most szépen irodákban ülve, hazánkfiai akarnak minket újabb adófizetésére kényszeríteni, mintha nem fizetnénk elég adót és az ország számlájára, azok számlájára, a kik minket ide küldtek, hogy érdekeiket védjük, mi akarjuk megszavazni, hogy egyes pénzcsoportok adófizetőivé, jobbágyaivá legyünk. (Igaz! Ügy van! aszélsó baloldalon.) Azt mondják, mélyen t. ház, Francziaországnak van rendezett valutája, Angliának szintén rendezett valutája van, Németországnak szintén rendezett valutája van, tehát minden chilisált és jólétben lévő országnak aranyvalutája van; ebből természetesen azt a következtetést vonják !o, hogy nekünk is kell aranyvalutánknak lenni. De méltóztassanak összehasonlítani ezen államoknak sorsát a mieinkkel. Németországnak, Francziaországnak, Angliának ipara előtt hódol és adót fizet úgy iparának, mint nemzetgazdaságának az egész világ. A német tőke, a franczia tőke, az angol tőke Németországnak, Franeziaországnak és Angliának kamatokat hajt az egész világtól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi álláspontunk ezekétől csak abban különbözik, hogy mi az egész világnak adót fizetünk úgy ipari, mint pénzügyi téren. (Xjgy van! a szélső baloldalon.) Ez pedig, méltóztassanak meghinni, nagy különbség. Epúgy fogunk eljárni, mintha én polgári egyén létemre, elkezdeném valamelyik mágnásnak, gazdagabb mágnásnak (Derültség.) a háztartását utánozni. Mi történnék vélem? Alig tudnám magam néhány napig fentartani, összemennék, (Nagy derültség.) tönkremennék természetesen. Ezt tehát nem tehetem. Mi is, mint állam, szegények vagyunk s nekünk e tényt teljességgel nem szabad elfelejtenünk, hanem ha mindenáron akarjuk Francziaországnak és Angliának példáját követni, úgy kövessük teljesen minden irányban. Igyekezzünk mi is emelni iparunkat; emelni mezőgazdaságunkat épen úgy, mint a francziák, az angolok, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ne pedig csak adósságot csinálni. Ha mi ezt teszszük, a mi valutánk rendezve lesz magától is. A felföldről munka nélkül vándorol ki a nép, mert nem kap itt Magyarországon munkát; nem tudunk nekik munkát adni, nincsen ipar alapunk teljességgel. A székelyek, a kik pedig Erdély védelmére bizonyára fontos missiot töltenek be, szintén kivándorolnak; azoknak megvédésére, azoknak fentartására, hogy nekik munkát adjunk, nincsen pénzünk, hanem arra, hogy a bankárokrészére milliókat fizethessünk, ugyancsak mondhatom pompás dolog. Azok a szegény székelyek nem jönnek ide, nem capacitálnak minket, de azok a bankárok tudnak hozzánk simulni s gyönyörű képeket tudnak nekünk festeni, hogy milyen szép lesz majd Magyarországon akkor, ba t. i. nekem adófizetőim lesztek. Már most az a kérdés következnék, hogy mi kárunk és mi hasznunk következnék abból, ha valutánkat rendeznők, mert mégis, mielőtt ilyen fontos kérdésbe belefognánk, én azt hiszem, hogy legalább nagyjában okvetlenül tisztába kell jönni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen, t. ház, én eleget gondolkoztam a hasznosságán, de egyáltalán nem tudtam oly hasznot kiböngészni, a melyet komolyan előadhatnék ; épen azért én a valutarendezés hasznosságának illustrálását azon egyénekre kell hogy bízzam, a kik nagyon könnyelmű dolgokat is a legkomolyabb képpel egészen jól tudnak előadni és elhitetik nemcsak hallgatóikkal, d^: sőt talán magukkal is, hogy az egy egészen hasznos, czélszerű és jó dolog, hanem már a mi a károsodást illeti, azt már látom. A károkból legyen szabad a t. háznak ízelitőkép néhányat felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen í. ház! Nem hiszem, hogy valaki lenne e t. házban, a ki ne ismerné a nemzetgazdasági tudomány azon tételét, hogy minden egyes hasznos forgalmi javak értékét a kereslet