Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

Sft. ©rsiiftgus ülés 1892, július 13-én, kedden. 197 szomorít az, hogy a magyar parlamentben a tizenkilenczedik század utolsó felében egy ily kóros pénzügyi müvelet ínég hozsánna zengésének elvárása mellett szándékoltatik végrehajtatni. (Derültség.) Ép azért legyen meggyőződve úgy a mélyen t. ház, mint a t. pénzügyminister úr, ha valakinek sikerülne engem meggyőzni arról, hogy ez a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslat hasznos és ezélszerű művelet lesz, én a legnagyobb készséggel és örömmel elviselem a méltán megérdemelt kudarczot, mert utóvégre is tévedni emberi dolog; (Úgy van! Úgy van.) tévedtek a múltban, tévednek a jelenben és tévedni fognak a jövőben is nálamnál sokkal nagyobb tehetségű emberek és ha én tévedek, tévedésemet enyhíti az a tudat, hogy mindezek daczára hazámnak hasznos szolgálatot tehetek. (Helyeslés a szélső balodalon.) Az előreboesátottak után, t. ház, mivel épen pénzkérdésről van szó, legyen szíves a mélyen t. ház és engedje meg nekem, hogy néhány rövid szóban elmondjam azt is, mi az én szerény felfogásom szerint a pénz. Előre kell bocsátanom, t. ház, hogy a pénz fogalmát illetőleg nekem semminemű különleges véleményeim nincsenek. (Derültség.) Én is csak azt tartom, mint mindenki más, a ki pénzkérdéssel valamikor komolyan foglalkozott, hogy a pénz nem egyéb, mint a hasznos munka, vagyis megfordítva, a hasznos munka a pénz. És hogy ez az elmélet igaz, azt maga a pénz eredete is a lehető legkézzelfoghatóbban bizonyítja, mert az emberiség őskorában semmiféle forgalomban levő pénzt vagy pénzérmet az emberiség nem ismert és nem ismerhetett, hanem az emberek saját eszük és kezüknek, valamint a természet őserejének munka-productumait egymás közt természetes alakjukban kicserélték, például ilyformán. A kinek ökürbőrből volt feleslege és juh kellett volna, elment és keresett egy olyan juh tulajdonost, a kinek esetleg ökörbőrre volt szüksége és voltak felesleges juhai. (Derültség. Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon. Haljuk! Halljuk !) El lehet képzelni, mélyen t. ház, hogy ez eljárás sok kellemetlenséggel járt, épen azért gondoskodnia kellett az emberiségnek olyan csere-eszközről, olyan hasznos munka-productumról, a melyet esetleg minden ember felhasználhat, a mely nagy tért nem eonsummál, mely az idők viszontagságainak sincs alávetve s azonkivtíl apró darabokra is felosztható minden lényegesebb károsodás nélkül. És ily hasznos muukaproductuínot, mint a csere eszközölhetésére alkalmast, idővel megtalált az emberiség a különböző fém -kben. Ezeket csak bizonyos alakba kellett idomítani, jelvényekkel ellátni és mindjárt előállott a ma is mindnyájunk által, az egész civilisált világ által elfogadott úgynevezett fémpénz. Tehát a pénz e szerint szintén csak az emberi kéz- és észnek, valamint a természet őserejének hasznos munkaproductuma. Már most, miután oly kegye? volt a t. ház és megengedte, hogy elmondhassam a pénzforgalmáról való nézetemet, szabad legyen föltennem azt a kérdés: van-e nekünk egyáltaláapénzünk, a mit rendezünk. (Élénk derültség ésfelkiáltások: Nincs!) Mélyen t. ház! Pénz nélkül állam nem létezhetik, tehát nekünk pénzünknek lenni kell, (Derültség.) de természetesen csak akkor, ha elfogadjuk azt a tant, hogy minden hasznos munkaproductum, minden hasznos jav, mely pénzértékre átcserélhető, egyszersmind pénz; de ha csak a szó szoros értelmében vett fémpénzeket értenők a pénz alatt, akkor határozottan mondhatom, hogy nekünk pénzünk nincs, (Derültség.) mert úgy az állam, mint az egyesek annyi fémpénzzel tartoznak a külföldnek, hogy annak csak egy harmadát vagy egy negyedét sem tudnák megfizetni még azon esetben sem, ha az összes államokban levő minden fémet összeszednének is. Ép ezért, mélyen t. ház, én i»em tudhatom, miért kell nekünk épen fémeket rendezni másoktól kölcsönkért pénzzel, mert hiszen azt mindnyájan tudjuk, hogy a pénznek van egy bizonyos határozott tulajdonsága és ez az, hogy mindig csak az őt rendes munka által megszerzett tulajdonosához hí és mindazokat, a kik őt czél nélkül, indokolatlanul, hasznos befektetés nélkül igénybe veszik, vele könnyelműen játszanak, többnyire csak szolgájává, adófizetővé szokták tenni a pénz valódi tulajdonosainak. Ép azért én egyáltalában nem tudom felfogni, hogy miért kell nekünk azokat a fémeket rendezni, melyekkel mi nem birnnk. Ha egy magánember, a kinek például 100.000 forint birtoka, értéke s ezzel szemben 60.000 forint adóssága vau, azt a luxust engedné meg magának, hogy még öt-hat, esetleg tízezer értékű aranyékszereket vegyen hitelre, (Derültség. Felkiáltások: Nem kap!) vájjon emelné-e e magánember eljárása hitelét a józan gondolkodású emberek előtt? Azt hiszem, hogy nem. (Nagy derültség.) Mindazon igazságok, t. ház, a melyek egyes magánemberekre érvényesek, méltóztassanak meghinni, érvényesek egyszersmind a nemzetekre s államokra is, mert az államokat az egyes magánemberek alkotják. (Halljuk! Halljuk!) Miből áll tulajdonképen a mi pénzünk, illetőleg c^eree^zközüuk ? A mint mindnyájan tudjuk, az nem áll egyébből, mint utalványokból, eliámervéuyekből, mondjuk kereken és helyesebben, bank- és álíampapirjegyekből. Ezek képezik csereeszközeinket. Ha épen mindenképen