Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-86
86. országos Rlés 1893. jullos 12<én, kedden. 187 lat elfogadásával egyidejűleg határozati javaslat alakjában a ház elé terjeszteni bátor vagyok, a melyet úgy a magam, mint elvbarátaim nevében a kormánynak és a t. háznak szívességébe ajánlok,a következők (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy midőn az értókrendezésre vonatkozó javaslatokat elfogadja, egyszersmind utasítja a kormányt: 1. Hogy azon esetre, ha akár most, akár a tárgyalások további folyamán a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok részéről oly nehézségek támasztatnának, melyek e rendezés keresztülvitelét tetemesen késleltetnék vagy épen megakadályoznák: tegye meg azonnal a kellő lépéseket az iránt, hogy addig is, míg a fennálló vám- és kereskedelmi szerződés felbontható lesz, Magyarország a maga pénzrendszerét önállólag rendezhesse. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) 2. Hogy az osztrák-magyar bankkal ez alkalomból létrehozandó megállapodásoknál óvakodjék minden oly intézkedéstől, mely esetleg akadályul szolgálhatna arra, hogy a fennálló szerződés lejártakor bankügyünket önállóan és tisztán nemzeti alapon rendezhessük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) 3. Hogy igyekezzék minden tőle telhető módon, hogy a papírpénz kényszerfolyama minél előbb megszüntetethető és a készfizetés felvehető legyen. Benyujta: Helfy Ignácz, Irányi Dániel, Illyés Bálint, Beniczky Miksa, Justh Gyula, dr. Várady Károly, Szinay Gyula, Szemere Huba, Fornszek Sándor, Csanády Sándor.« Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök; Azt hiszem, t. ház, hogy a határozati javaslatot felolvasni nem szükséges, miután a benyújtó képviselő úr maga olvasta fel. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Neumann Ármin; Neumann Ármin: T. ház! Mielőtt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatok diseussiojába belépnék, első szavam az elismerés szava azon czélirányos, odaadó actio iránt, melyet a pénzügyminister Úr a valuta-rendezés nagy problémája körííl eddigelé is kifejtett. (Általános élénk éljenzés.) Csak ennek köszönhetjük első sorban azt, hogy ma már mindenki át van hatva valutánk folytonos ingadozásának káros kihatásától; csak ez tette lehetővé azt, hogy azon kérdés, mely eleinte a különböző érdekkörök szempontjából vétetett elbírálás alá, ma már az ellentétes nézetek ködfátyolából kibontakozott és oly coneret javaslatok alakjában áll előttünk, melyek habár az egész problémát megnem oldják, mégis oly nagy és fontos keretet képeznek, melyből a megoldásnak a körvonalai világosan megláthatok. Midőn a pénzügyminister úr Tisza Kálmán volt, ministerelnök úr nyomdokain haladva, a nemzet áldozatkészségének nem csekély mérvű igénybevételével az államháztartást rendezte és biztosítékokat keresett az iránt, hogy a deficit vissza ne kerüljön : érezte és tudta, hogy ezzel feladatának csak egyik részét oldotta meg; ha itt megáll, könnyen azon vádnak teszi ki magát, mely méltán megilletné azon orvost, a ki sikerült műtétével megelégedve, patiense megfogyott erejének kipótlásáról nem gondoskodik. A pénzügyminister úr nem akart csupán az adózó polgárok zsebeibe belenyúlni, hanem azon kölcsönhatásból kiindulva, mely a magán és a közgadaság között létezik, iparkodott és iparkodik a nemzet forgalmi életének újabb lüktető erőt adni és annak egészségesebb vérkeringését előidézni. A ki látta, mily közönynyel találkozott eleinte a pénzügyminister úr actioja széles körökben, hogy mennyire nem volt a közvélemény eleinte hajlandó manifestálásával ezen aetionak nagyobb súlyt és hatályosabb lökést adni; a kitudja, mennyi aggályt kellett szétoszlatnia, mennyi tévnézettel megküzdenie, míg azon művelethez az első actuá • lis lépést megtehette, mely hivatva van az osztrák-magyar monarchia pénzügyi történetének általunk bár meg nem teremtett, de azért általunk teljes mérvben átszenvedett szomorú korszakát lezárni: az bizonyára csak helyeselni fogja, midőn én itt az ország színe előtt a pénzügyminister urat és vele együtt az egész kormányt ezen nagyszabású pénzügyi politikájáért őszinte szívből üdvözölni szerencsés vagyok. Teszem ezt annyival is inkább, mert az előttünk fekvő javaslatok a magyar állameszmét, hazánk gazdasági önállóságát és függetlenségét is praegnánsan kifejezésre juttatják. Megvallom, t. ház, zavarban vagyok, midőn a szőnyegen levő tárgyra áttérek, mert érzem, hogy felszólalásomnak szükségkép rövidre szabott keretében az itt fenforgó fontos kérdéseknek még csak körvonalait Sem ölelhettem fel és ha még e mellett is a ház elé terjesztett igen instractiv anyaggyüjteménynyel és a felhalmozott nagy irodalommal szemben csak járt utakon fogok haladni és a t. ház előtt már ismert tényeket fogok registralni és az érveket felhozni, szolgáljon mentségeműi az, hogy bizonyos igazságoknak minél többszöri hangoztatása sehol sincsen annyira indokolva, mint épen a valuta-rendezés terén, mert sehol sem találkozunk annyi meggyökeresedett és csak nehezen kiirtható tévnézetekkel, mint épen itt. Ezen jelenségnek vannak általános és van24*
