Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-86
Í88 m<. mrnágm ftléa 1892, juHna If-én, keiden. nak a mi speciális viszonyainkkal összefüggő okai: tudjuk, hogy pl. a pénz és a tőke természete és forgalmi functioja iránt szétágaznak a nézetek ; azon okok, melyek az árúk árának az emelkedését és hanylatását befolyásolják ; azon hatás, melyet a forgalomban levő pénzmennyiség az árak képzésére gyakorol, még gyakran félreismertetik; azon kérdés, vájjon az ezüst és arany között folyton növekedő értékarány tisztán az ezüst elértéktelenítésére, vagy az arany megdrágulására is vezethető vissza, még mindig contravers; megzavarja azt azon jelenség is, hogy ez ezüstben kifejezett értéke az aranynak 1871-től mai napig 15 S8 A»« fontról körülbelül 24 fontra, vagyis 54 százalékra emelkedett; ellenben az aranyban kifejezett értéke egy inczia standard ezüstnek ugyanezen időben 60 5 Ao pencről 40 penc-re esett, tehát csak Vs-ával hanyatlott. Látjuk továbbá, hogy a monometallisták és bimetal listák még mindig fegyverszünet nélkül folytatják a legnagyobb elkeseredéssel a harczot az egész vonalon; azon számos éremconferentiák és eongressusok, melyek harmincz év óta időközönkint tartattak, sem bírták e nézeteket tisztázni. Ehhez járul, hogy mint a különböző valutarendezések története eléggé bizonyítja azok egyike sem volt ment oly súlyos hibáktól, melyeknek következményeit egynémely állam még ma is megsínli. Hiszen Angolországtól kezdve, mely — mint az más oldalról is megemlíttetett — csak azon szerencsés véletlennek köszöni aranyértékét, hogy Newton véleménye alapján a Gruineet helytelen relatioban verette ki az ezüsthöz, egészen az amerikai Windolbil-ig, a tévedések hosszú lánczolatára akadunk. Á mi pedig a mi speciális viszonyainkat illeti, úgy kétségtelen, hogy azon sajátságos kórtünetek, melyeket valutánknál észlelünk, egy helyes diagnosis megállapítását és ennek folytán a helyes orvoslás módszerének alkalmazását is fölötte megnehezítik. Hiszen már valutánk jellegének a megállapítása is tudvalevőleg nehézségekbe ütközik ; törvényileg tiszta ezüst érték ugyan, de az állami pénzverdéknek magánosok előtti elzárása folytán érczalapjából ki lett szakítva és azóta értékpénzünk a kereslet és kínálat hullámzásaitól hányva-vetve üstökösként folytatja szabálytalan pályafutását. Oly érez, melyből 30—35 millió forintot kitevő courranspénz van a tényleges forgalomban, csak nem képezheti egy nagy állam országos értékének az alapját, nem képezhetné azt még akkor sem, ha ezen érez nem is volna évek óta rendkívüli értékhanyatlásnak alávetve. De papirvalutával sem birunk, mert még akkor is, ha ezen jelzéssel valamely fogalmat össze is lehetne kötni, elhomályosítaná azt azon körülmény, hogy papírpénzünk kényszerárfolyammal bir, hogy egy lebegő adósságot képez, melynek beváltási időpontját mai napig sem ismerjük. És nem anomália-e az, hogy ezen érczfundamentummal nem bíró és sajátképen hitelen alapuló érték mindinkább értékemelkedési tendentiával bir? Mert habár ezen értékemelkedést illetőleg nem a váltó-árfolyam adja is meg a biztos fokmérőt azon egyszerű okból, mert isolált valutánknál fogva nálunk a pénz be- és kiszivárgásának regulázó befolyása hiányzik; mert mi nem birunk azon számítási alappal, melylyel szabályozott valutával biró országok az úgynevezett fixpontban pari cursus, vagyis az értékpénz érczíinomsági tartalmában bírnak: mégis az értékemelkedés észlelhető és okszerű alapját abban találja, hogy miután pénzverdéinket 1878 óta magánosok előtt elzártuk és azóta csakis a belföldön termelt ezüst kiverésére szorítkozunk, miután végre azon surrogatumokkal sem igen birunk, melyek másutt a készpénz helyét pótolják, nagyon természetes, hogy pénzünk expansivitás hiányában belső értékében növekedik és rendes körülmények között még nagyobb mérvben növekedni fog. Legjobban Mustrálja ezt azon tény, hogy míg Francziaországban az összes pénzforgalmi eszközökből a lakosság minden fejére 99 frt 60 kr., Hollandiában 68 frt 10 kr.. Északamerikában 62 frt 70 kr., Angolországban 48 frt 70 kr., Németországban 44 frt 70 kr. esik; addig AusztriaMagyarországban minden fejre csak 22 frt 65 kr. esik. Már pedig nem ismerek nagyobb veszélyt, mint azt, a mely ezen értéknövekedésből magán és közgazdaságunkra hárulhat, mert míg egyfelől adósságainkat, adónkat és egyéb állandó jelleggel biró szolgáltatásainkat értékében növekedett és folyton növekedő pénzünkkel fizetnők, addig épen ezen okból terményeink árhanyatlásnak indulnának; arra pedig, hogy forgalmunkat ezüst kiverésekkel telítsük, gondolni azért nem lehet, mert ez még veszedelmesebb szélsőség volna, mert ekkor értékmérvünk az indiai rúpia sorsára jutna, azaz az ezüst értékének hanyatlásával folytonosan lépést tartana; ezen értékhanyatlás pedig Amerika minden erőlködése daczára korántsem érte el véghatárát. Ugyanis Áusten tanárnak az 1887-iki angol érme enquéten tett számításai szerint egy uncia ezüstnek előállítási költségei átlag alig rúgnak 20 pencre; a miből következik, hogy az ezüst a mai rendkívüli alacsony árakkal szemben is még 50% os árhanyatlást elbir. Csak így magyarázható, hogy daczára annak, hogy 1890. és 1891-ben a világ ezüst vételei nagyobbak voltak, mint ezen évek összes ezüst terme-
