Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

Í88 m<. mrnágm ftléa 1892, juHna If-én, keiden. nak a mi speciális viszonyainkkal összefüggő okai: tudjuk, hogy pl. a pénz és a tőke természete és forgalmi functioja iránt szétágaznak a nézetek ; azon okok, melyek az árúk árának az emelkedé­sét és hanylatását befolyásolják ; azon hatás, melyet a forgalomban levő pénzmennyiség az árak képzésére gyakorol, még gyakran félreismer­tetik; azon kérdés, vájjon az ezüst és arany között folyton növekedő értékarány tisztán az ezüst elértéktelenítésére, vagy az arany meg­drágulására is vezethető vissza, még mindig contravers; megzavarja azt azon jelenség is, hogy ez ezüstben kifejezett értéke az aranynak 1871-től mai napig 15 S8 A»« fontról körülbelül 24 fontra, vagyis 54 százalékra emelkedett; ellenben az aranyban kifejezett értéke egy inczia standard ezüstnek ugyanezen időben 60 5 Ao pencről 40 penc-re esett, tehát csak Vs-ával hanyatlott. Látjuk továbbá, hogy a monometallisták és bimetal listák még mindig fegyverszünet nélkül folytatják a legnagyobb elkeseredéssel a harczot az egész vonalon; azon számos éremconferentiák és eongressu­sok, melyek harmincz év óta időközönkint tar­tattak, sem bírták e nézeteket tisztázni. Ehhez járul, hogy mint a különböző valutarendezések története eléggé bizonyítja azok egyike sem volt ment oly súlyos hibák­tól, melyeknek következményeit egynémely állam még ma is megsínli. Hiszen Angolország­tól kezdve, mely — mint az más oldalról is megemlíttetett — csak azon szerencsés vélet­lennek köszöni aranyértékét, hogy Newton véleménye alapján a Gruineet helytelen relatio­ban verette ki az ezüsthöz, egészen az ame­rikai Windolbil-ig, a tévedések hosszú lánczo­latára akadunk. Á mi pedig a mi speciális viszonyainkat illeti, úgy kétségtelen, hogy azon sajátságos kórtünetek, melyeket valutánknál észlelünk, egy helyes diagnosis megállapítását és ennek foly­tán a helyes orvoslás módszerének alkalmazá­sát is fölötte megnehezítik. Hiszen már valutánk jellegének a meg­állapítása is tudvalevőleg nehézségekbe ütkö­zik ; törvényileg tiszta ezüst érték ugyan, de az állami pénzverdéknek magánosok előtti el­zárása folytán érczalapjából ki lett szakítva és azóta értékpénzünk a kereslet és kínálat hullám­zásaitól hányva-vetve üstökösként folytatja szabálytalan pályafutását. Oly érez, melyből 30—35 millió forintot kitevő courranspénz van a tényleges forgalomban, csak nem képezheti egy nagy állam országos értékének az alapját, nem képezhetné azt még akkor sem, ha ezen érez nem is volna évek óta rendkívüli értékhanyatlásnak alávetve. De papirvalutával sem birunk, mert még akkor is, ha ezen jelzéssel valamely fogal­mat össze is lehetne kötni, elhomályosítaná azt azon körülmény, hogy papírpénzünk kényszer­árfolyammal bir, hogy egy lebegő adósságot képez, melynek beváltási időpontját mai napig sem ismerjük. És nem anomália-e az, hogy ezen ércz­fundamentummal nem bíró és sajátképen hite­len alapuló érték mindinkább értékemelkedési tendentiával bir? Mert habár ezen értékemel­kedést illetőleg nem a váltó-árfolyam adja is meg a biztos fokmérőt azon egyszerű okból, mert isolált valutánknál fogva nálunk a pénz be- és kiszivárgásának regulázó befolyása hiány­zik; mert mi nem birunk azon számítási alap­pal, melylyel szabályozott valutával biró orszá­gok az úgynevezett fixpontban pari cursus, vagyis az értékpénz érczíinomsági tartalmában bírnak: mégis az értékemelkedés észlelhető és okszerű alapját abban találja, hogy miután pénzverdéin­ket 1878 óta magánosok előtt elzártuk és azóta csakis a belföldön termelt ezüst kiverésére szorítkozunk, miután végre azon surrogatumok­kal sem igen birunk, melyek másutt a készpénz helyét pótolják, nagyon természetes, hogy pén­zünk expansivitás hiányában belső értékében növekedik és rendes körülmények között még nagyobb mérvben növekedni fog. Legjobban Mustrálja ezt azon tény, hogy míg Franczia­országban az összes pénzforgalmi eszközökből a lakosság minden fejére 99 frt 60 kr., Hollan­diában 68 frt 10 kr.. Északamerikában 62 frt 70 kr., Angolországban 48 frt 70 kr., Német­országban 44 frt 70 kr. esik; addig Ausztria­Magyarországban minden fejre csak 22 frt 65 kr. esik. Már pedig nem ismerek nagyobb veszélyt, mint azt, a mely ezen értéknövekedésből magán és közgazdaságunkra hárulhat, mert míg egy­felől adósságainkat, adónkat és egyéb állandó jelleggel biró szolgáltatásainkat értékében növe­kedett és folyton növekedő pénzünkkel fizetnők, addig épen ezen okból terményeink árhanyat­lásnak indulnának; arra pedig, hogy forgal­munkat ezüst kiverésekkel telítsük, gondolni azért nem lehet, mert ez még veszedel­mesebb szélsőség volna, mert ekkor értékmér­vünk az indiai rúpia sorsára jutna, azaz az ezüst értékének hanyatlásával folytonosan lépést tartana; ezen értékhanyatlás pedig Amerika minden erőlködése daczára korántsem érte el véghatárát. Ugyanis Áusten tanárnak az 1887-iki angol érme enquéten tett számításai szerint egy uncia ezüstnek előállítási költségei átlag alig rúgnak 20 pencre; a miből következik, hogy az ezüst a mai rendkívüli alacsony árakkal szemben is még 50% os árhanyatlást elbir. Csak így magyarázható, hogy daczára annak, hogy 1890. és 1891-ben a világ ezüst vételei nagyob­bak voltak, mint ezen évek összes ezüst terme-

Next

/
Thumbnails
Contents