Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

186 W, ofsaägos fliés ÍSSS. jnlitts IS-én, keéáert. nézve, hogy Olaszország komolyan szándékozik valutáját rendezni. Ezt a hibát nekünk kerülnünk kell. Epén erről óhajtok ez alkalommal a t. ház hozzájárulásával gondoskodni. Azt hiszem, alig van a háznak egy tagja, a ki figyelemmel ne kísérte volna azon tárgyalásokat, melyek a valuta rendezésére vonatkozólag Ausztriában folytak és és épúgy meg vagyok győződve, hogy mindnyájan sajnálattal tapasztaltuk az ottan történteket, egyebek között azt, hogy oly kérdésektől tették függővé magát a valuta rendezését és ennek egyes intézkedéseinek elfogadását, a melyek még annyi logikai nexussal sem bírnak magával a tárgygyal, mintha én például azt mondanám, hogy csak akkor fogadom el a valutát, ha a t. minister úr megígéri, hogy a feketesárga bojtot a csendőrök többé hordani nem fogják. Ennek még több értelme van, mintha a valuta elfogadását egy szlovén iskolához, vagy egy járásbírósági írnok kinevezéséhez köti valaki. Pedig ez tény és tény az is, hogy a mit a magyar pénzügyi bizottság — és ezt becsülettel mondhatom, minden szerénység nélkül, daczára annak, hogy magam is jelen voltam, de hozzáteszem, hogy épen akkor nem vettem részt a vitában — két nap alatt alaposan elvégzett, azí Ausztriában nagy nehezen egy hónap alatt végeztek el. Ebből mi következik t. ház? Az, hogy mi tulajdonképen egy kiszámíthatatlan és ismeretlen factorral állunk szemben és hogy mivel mi a fennálló törvény szerint valutánkat ez idő szerint nem rendezhetjük, ki vagyunk téve akár most a tárgyalások alatt, vagy a további tárgyalások folyamán — mert hiszen még sok kérdés van, a mi megoldásra vár — annak, hogy Ausztriában oly kérdések merülnek fel, a melyek vagy annyira kés leltetik az operatiót, hogy az ez által megrongál tátik, vagy azt pláne teljesen lehetetlenné teszik. Ennek, azt hiszem, Magyarországot kitenni nem lehet. Mert tökéletesen igaza van a t. előadó úrnak abban, hogy a valuta rendezésétől igen sok üdvöset várhatunk, de viszont annyi kárt nem lesz képes pótolni, a mi abból származhatnék, ha a valutarendezés most dugába dőlne és ha ez által a világ előtt azt mutatnák meg, hogy oly fába vágtuk fejszénket, a mely nagy dolgot keresztülvinni képesek nem vagyunk. (Általános helyeslés.) Még egy dologra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Természetes, hogy ezt a müveletet a bank nélkül keresztülvinni nem lehet. Az a javaslat, mely a bankra vonatkozólag ez idő szerint előttünk fekszik, csak az első lépésre vonatkozik. Kétséget nem szenved tehát, hogy a további tárgyalások folyamán a minister úr továbbra is fontosabb és tüzetesebb kérdésekre nézve tárgyalni fog a bankkal. Itt jegyzem meg, ez az a harmadik hézag, a melyet hozzácsatolok azokhoz, melyeket Graal Jenő t. képviselőtársam felhozott. Nagyon kívánatosnak^ tartottam volna, hogy a pénzügyminister úr ezen javaslat alkalmával egyszersmind elénk terjesztette volna azt is, hogy a jövőben milyennek látja ő a viszonyt — az új valuta alapján — Magyarország és az osztrák-magyar bank között; mert mi ma még azt sem vagyunk képesek megítélni, vájjon helyes-e pl. az érme megállapításánál az, hogy mi tíz koronás aranyat akarunk vezetni, daczára annak, hogy az osztrákok ilyen aranyat nem veretnek. Jól van, hogy est teszszük, elvileg nagyon helyeslem és örülök neki. Hadd legyen Magyarországnak olyan érméje, a milyen Ausztriának nincs. Hanem nem ez a kérdés. Itt a czélszerííség van kérdésben. Ezen czélszerüséget azonban én nem tudom megítélni, ha nem ismerem a bankjegyek különböző czínileteit, a melyek ki fognak bocsáttatni az új rendszer keretén belül. Mert egészen más az, ha lennének pl. tiz koronás bankjegyek. Ezek mellett belátom, nem szükséges, hogy legyenek arany tiz koronások is; megfordítva a javaslat nagy hiányának tartom, hogy nem lesznek öt. koronás érmeink, (Közbeszólás a jobboldalon: Lesznek papírban !) a mint van minden országban, a hol a francot megközelítő pénzek vannak, öt francos vagy öt lírás: t. i. az egység ötszörös ismétlése s ha nincsenek ilyenek, nem kellene-e ezekről gondoskodni? Már ebből a szempontból is nagyon kívánatos lett volna, ezen javaslatot is magunk előtt látni. Nincs itt; hihetőleg nem azért, mert a minister úr nem akarja^ hanem mert a körülmények nem engedik. Épen ezért szükségesnek tartom, hogy eleve figyelmeztettessék a kormány arra, hogy ezen tárgyalások folyamán a valuta kedvéért ne kövesse el azt a hibát, hogy netán oly intézkedéseket tegyen, melyek megköthetnék a nemzet kezét a szerződés lejártának idejéig; hogy akkor úgy intézkedjék, mint a magyar közjog Magyarország önnállósága megköveteli. Tegyen annyit, a mennyi múlhatatlanul szükséges, de óvakodjék attól, hogy előre is megkösse a nemzet kezét. Jól tudom, hogy ily lépést a minister úr a törvényhozás tudta és híre nélkül úgy sem fog tenni, de tudjuk, ha már a, kormány ily javaslatra nézve engagirozta magát társulattal szemben, úgy, hogy az már a törvényhozás elé kerül, akkor már sokkal nehezebb feladattal állunk szemben. Épen azért, azt hiszem, sokkal jobb mindjárt a tárgyalások folyamán ügyelni arra, hogy kötelezettséget ne vállaljunk, a melyet később csak nagy nehezen tudnánk megváltoztatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után óhajtásaim, a melyeket a javas-