Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

8(l.-or»íágoB Més 18»S. jultns lá-én, kedden, 1 gg Tehát ez ellenvetések és levelek, a melyek hozzám érkeztek, két részből állanak: egyfelől aggályokat tartalmaznak, hogy a bankárok nyerni; másfelől hogy a gazdák veszteni fogunk. Megvallom, engem nem elméleti, ha­nem tisztán gyakorlati szempontból mind e két ellenvetés rendkívül meglepett, mert hiszen a bankárokra nézve semmi sem kedvezőbb, mintha a valuta sem 'most, sem a jövőben, sem egy­általában soha sem rendeztetik. A mint a magán­életben is az uzsorás áldozata nem a rendezett viszonyok közt élő ember, hanem kikeresi ma­gának a lehető íegziláltabb anyagi viszonyok között élőt : épúgy a bankár is jó üzletet ren­dezett valutával biró országgal nehezen csinál­hat; fényes üzletet, mint volt a 153 milliós kölcsön, csak oly országgal lehet kötni, a milyen volt Magyarország akkor, a mikor abba bele­ment. Nem kevésbbé meglepő rám nézve, ha látom, hogy a gazdák egy része aggálylyal néz ez intézkedés elé. Hiszen ha valakinek javára, úgy első sor­ban gazdáink érdekében kell követelnünk, hogy e javaslat minél előbb törvényerőre emelkedjék. (Élénk helyeslés.) Ha van tér, mely megkívánja azt, hogy legyen egy főfactor, melylyel leg­alább bizonyosan számolhasson, ez épen a gaz daság, mert a gazda leginkább van kitéve a vetés első napjától a betakarítás utolsó perczéig folytonosan bizonytalan, részint a véletlentől, részint az időjárástól függő esélyeknek. S most még ki legyen téve a gazda annak is, hogy összes munkájának végeredménye is bizonytalan tényező legyen, hogy az utolsó perczig ne tud­hassa, mi az eredménye fáradságának s hogy ha a pénz, tehát munkájának ellenértéke már kezében van, még akkor se tudhassa egész bizooyossággal, hogy ennyim van, hanem várnia kell, pénzpiaczoktól kell megtudnia, hogy mennyi értéket képvisel az. a mi tényleg zsebében van ? Üdvösnek tartom tehát ezen intézkedést minden tekintetben úgy az egyesek, mint a nemzetgazdaság szempontjából. Vannak, a kik aggódnak a felett, hogy ha be is hozzuk az arany valutát, nehezen lesz az megtartható. Nem tagadom, hogy 7 sok gondot fog követelni úgy a kormány, mint a társadalom részéről, ügyelni arra, hogy 7 ez meg ne történhessék. De épen, mert lehetetlennek tartom, hogy mindenki be ne lássa, különösen a mikor érezni fogja az új valuta üdvös hatását s érezni fogja azt is, hogy milyen veszedelem volna, ha vissza kerülnének ismét a múlt idők, bízom benne, hogy mindenki óvakodni fog a maga körőben oly lépés, vagy eljárás követésétől, mely az arany kivándorlását vonhatná maga után, (Helyeslés.) A t. pénzügyminister úr nagy súlyt helyez a pénz helyettesítőkre is s ebben igaza is van. De azt hiszem csalódni fog, ha ebbeli reményét csupán a giro és a check-rendszer meghono­sítására alapítja. Igaz, hogy ez nagyon kívána­tos volna, de hiába, vannak olyan dolgok, melye­ket még egyes emberekkel is nehéz megszok­t; tni, annál kevésbbé tömegekkel. A mi közönsé­günk nem tudja megszokni, hogy ne tartsa pén­zét fiókjában, a zsebében, hanem legyen a zse­bében egy könyvecskéje és abból fizessen, a mint az történik a külföldön, hogy emberek a suszternek sem adnak pénzt, hanem check-et, hogy menjen váltsa azt be magának. De e tekin­tetben, azt hiszem, tehetne a minister úr ez al­kalommal is oly intézkedéseket^ melyek a pénz helyettesítéséről gondoskodnak. És erre igen szép példát tud nekünk több állam mutatni, ezek közt első sorban maga Anglia. Méltóztatnak tudni, hogy itt a rendes pénzen az érczen és bank­jegyen kivííl van három-féle bili, mely rend­kívül nagy forgalomban van Angliában, épen úgy, mint a pénz maga. Ott van először a tretury­bill, továbbá a banknote-bill és a sevennote-bill. Semmi akadályt nem látok tehát arra, hogy ez nálunk meg honosíttassák s ez volna a mód arra, hogy a közönség ehhez hozzászokjék, mert hiába, a mi közönségünk százados multak­nál fogva csakis azon pénz iránt viseltetik bizalommal, a melyen rajta van a kormány pecsétje, az államot akarja látni maga előtt, mint kezest. Téves felfogás ugyan, de így vau és sok idő kell ahhoz, míg ettől elszokik. Ezen az úton a közönség megszokja azt és ha már egyszer megszokta, akkor azután nagyon könnyű átmenni a check és giro rendszerre is. Egyébiránt, a mi az arany megtarthatósá­gát illeti, igen helyesen jegyzi meg, a pénzügyi bizottság jelentése, hogy erre a leghatalmasabb és legbiztosabb eszköz a nemzeti tevékenység. Ha mi igazán folytonosan és erélyesen fejleszt­jük iparunkat és kereskedelmünket, ha lassan­lassan odaviszszü'c iparunkat, hogy az a bel­piaczot teljesen meghódítsa a maga számára, akkor ezzel egyúttal biztosítjuk azt, ho^y az arany nem fog kivándorolni az országból. An­gliának nem a nagy külkereskedelme, hanem belkereskedelme adja meg igazán nagy keres­kedelmi erejét. Elfogadom tehát ennek a javaslatnak egyik alapját, hogy az érték arany legyen. Helyesnek találom, mint ezt már az enquéten is jeleztem, sőt magam is bátor voltam épen azt a relatiot jelezni, melyet a kormány most a házban felvetett. Erre a pontra csak rövid megjegyzést teszek. Olyan relatiot találni merő lehetetlenség, amely minden egyes embert kielégítsen, mikor orszá­gos dolgok elintézéséről van szó, a kérdés min­dig az, hogy nagyban és egészben igazságos és

Next

/
Thumbnails
Contents