Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

86. órsíágos illés 18»2. jnltús ll-én, hétfőm 177 azután kiszámíthatatlan. Mindezeket meggondolva, én a javaslatban e hézagokat határozottan kifogásolom. Elismerem azt, hogy a t. pénzügyminister úrnak igen nagy érdemei vannak a valutareform gyakorlativá tétele körűi. Élesen látott, midőn felfogta, hogy a jelen pillanat alkalmas arra, hogy e reform valósítassék. Előrelátást tanúsított, midőn az állampénztári készletekből jelentékeny mennyiségű aranyat szerzett be; de bocsánatot kérek, az előrelátás azon pillanatban elhagyta, midőn megengedte, hogy ily hézagok iktattassanak e törvényjavaslatba. Én, t. ház, az arany forgalom megtartása biztosításának három feltételét ismerem. Az első feltétel az, hogy azon az úton, a melyen eddig haladtunk és mely ránk nézve lehetővé tette, hogy a valutareformot gyakorlati feladatnak tekinthessük, tovább menjünk. Igyekeznünk kell pénzügyeinket lehetőleg rendben tartani és óvakodni attól, hogy fizetési mérlegünket az által is rontjuk, hogy az állam folyó szükségleteinek fedezése végett a pénzpiaczot igénybe vegyük és így fizetési mérlegünket is rontsuk. Egész erővel oda kell továbbá hatni, hogy közgazdaságunkat a lehető legnagyobb mértékben fejleszszük, ez által is fizetési mérlegünkre igyekezvén kedvező befolyást gyakorolni. Mert egy rossz fizetési mérleggel bíró ország a legnagyobb erőmegfeszítés mellett is alig lesz képes aranykészletét megtartani. De ezenkívül oda kell törekednünk, hogy a valuta-törvényhozásunk az aranyat keresetté, szükségessé tegye, ennélfogva nem szabad, hogy más fizetési eszközök, névszerint ezüst és papirpénz által könnyen helyettesíthető legyen a kisebb forgalmi csatornákban. A harmadik főfeltétel a jó banktörvény. A mi ezt illeti, én a leghatározottabban tiltakozom azon felfogás ellen, mely a jegybankból mást akar alkotni, mint a pénzforgalomnak a központját és annak úgyszólván szabályozó szívét. Ha valaki azt kívánja, hogy egyik vagy másik állam pénzügyeinek kezelője a jegybank legyen; ha azt kívánjuk, hogy a kormánynak befolyása erre az intézetre sokkal nagyobb legyen, mint a minő a mostani: akkor azon irányban haladunk, a mely koezkáztatja azt a követelményt, hogy a jegybank a maga hatáskörében maradjon. Az új banktörvényben ennek a főszempontnak alá kell rendelni mindent. Intézkedni kell az ellen, hogy a jövőben gyenge államférfiak, ha pénzügyi zavarokba jutnak, ahhoz a kényelmes segédeszközhöz ne folyamodhassanak, mely az ilyeu ruganyos banktörvénynek a kihasználásában rejlik. Mindezeket összefoglalva, t. ház, én e javaslatot a következőképen Ítélem meg; (Halljuk!) Elismerem, hogy az, mint keret, rendkívül KÉPFfV. NAPLÓ 1892—97. V. KÖTET. becses; elismerem azt is, hogy benne a relatio helyesen lön megállapítva, tény az, hogy közjogilag a felfogásunkat nem sérti. De abban oly hézagok vannak, a melyek esetleg veszélyesekké válhatnak. Ellenzéki ember igen nehéz helyzetben van e javaslattal szemben, mert az általain előadott kifogásokat kicsinyelni nem lehet; de másrészt egy oly jelentékeny reform fekszik előttünk, a melyet könnyedén visszautasítani szintén felelősséggel jár. Ennélfogva ezen javaslattal szemben a következő conclusiora jutok. Kétségtelen, ha a t. ház azon álláspontot, a melynek a pénzügyi bizottság tanácskozásaiban és a jelen alkalomnál a t. előadó úr is kifejezést adott és melyet magáévá tett a pénzügyminister úr is, a pénzügyi bizottság tanácskozmányain ismételten kijelentvén, hogy ő a tiszta aranyvaluta keresztülviteléhez kész a tárczáját kötni, fentartja a jövőben is: igen valószínű, hogy utóvégre az az álláspont keresztül is fog hatolni. A készfizetés felvétele előtt az ezüst és államjegyre vonatkozó javaslatok a t. ház elé fognak még kerülni. Remélem, hogy az államjegyekre vonatkozólag a t. pénzügyminister úr nem fogja álláspontját a jövőben fentartani, mert a ki az ezüst kérdésében oly egészséges nézeteket vall, mint a minőknek ő most is kifejezést adott, lehetetlen, hogy az államjegyekre nézve tévtanokat kövessen. Ezen reményben és azon kilátással, hogy a t. ház és a magyar törvényhozás általában ragaszkodni fog mindazon feltételek érvényesítéséhez, a melyek szükségesek arra, hogy e reform ezélját érje, a mire annak idején figyelmeztetni el nem mulasztandjuk: a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául úgy magam, mint elvbarátaim nevében elfogadom. (Élénk helyeslés hal felől.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól értettem, a t. képviselő úr azt mondta, hogy én a pénzügyi bizottságban tárczámat kötöttem a tiszta arany-valutához. Félreértések elkerülése végett kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én az ezüst-courrans kérdésében soha más álláspontot nem foglaltam el, mint a melyet elfoglaltam 1891-ben, illetőleg 1890. deczemberében, midőn a valutára vonatkozó tervezetet először kidolgoztam. Tárczámat tehát ehhez nem köthettem. Sot a pénzügyi bizottságban, épen midőn Széll Kálmán képviselő úr a tiszta arany-valuta mellett nyilatkozott — a t. képviselő urak, a kik ott voltak talán emlékezni fognak — kijelentettem, hogy a tiszta arany-valutának nincsen kisebb embere, mint én 1 vagyok, de azért nem fogom kizártnak tekin23