Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

Í78 8S- országos ftíos 1S98. Julius 11-én, hétfőin teni azt, hogy egy átmeneti időre az ezíístcourransnak tér engedtessék. Gaal Jenő: Igen! Igen! Wekerle Sándor pénzügyminister: Sőt a készfizetések könnyebb felvételénél ezt egy segédeszköznek is tekintem, meg nem engedett dolognak tartanám azonban a végczélt úgy odíiálh'tani, hogy az ezüst-courransnak állandó és maradandó szerepe legyen, de az átmeneti időben igen is tért kell annak engedni. Ez volt eredeti álláspontom. Én csak félreértések elkerülése végett kívántam erre reflectálni, mert a mit a t. képviselő úr mondott, azt nem talán ebben a házban, de másutt is interpretálhatnák, úgy, mintha annak az volna az értelme, hogy kiáltó ellentét van előbbi és mostani álláspontom közt. (Helyeslés jobb felöl.) Gaal Jenő: Tartozom szavaim megmagyarázásával úgy a t. ház, mint a t. pénzügyruinister úrral szemben. Én egyáltalában nem értettem máskép azt, a mit a pénzügy minieter úr nyilatkozatakép felhoztam, mint ő maga. Ha most jól fogtam fel, azt mondta a pénzügyminister úr, hogy nem fogadja el végleges intézkedésnek az ezüstértékpénzt. Midőn a pénzügyi bizottságban aggodalmak merültek e kérdésre vonatkozóing,pénzügyminister iVr ismételve kijelentette, hogy ő ehhez tárezáját köti. Én mást nem tettem, mint felemlítettem e tényt és eonstatáltam, hogy e tekintetben általában nem tévedtem. (Helyeslés bal felől) Schóber Ernő jegyző: Gróf Szápáry László ! Gr. Szapáry László: Igen t. ház! (Halljuk! Halljuk !) Ámbár fölöslegesnek tartom valutánk rendesésének hasznát fejtegetni, nem mulaszthatom el, hogy azon általános öröm és reménységnek kifejezést ne adjak, hogy ezen törvény terményeink és iparczikkeink árának nagyobb stabilitást fog szerezni és az eddig túlságos mérveket öltött speculatiot csökkenteni fogja, valamint hogy megszabadítja hazánkat azon hátrányoktól, melyet kényszerforgalmi papírunk okozott, chinai falként emelkedvén a mi és a külföldi pénzpiaczok között. Eddigi pénzünk legnagyobb hibája az lévén, hogy épen mint értékmérték a stabilitás hiányában szenvedett, szükséges, hogy már ennek kerülésére az arany valutához forduljunk, mert a bimetalis valuta fő baja, hogy az arany és ezüst közti értékingadozások miatt csak igen gyenge értékmértéket képez. E téren a stabilitást az ezüst depretiatioja zárja ki és nincs rá egyelőre remény, hogy ezen állapot megszűnjék, mert az ezüstvalutás országok saturálva vannak ezen érczezel, melyből Amerika bányáiban megmérhetlen mennyiségek találhatók és a melynek előállítási költségeit a szakértők véleménye szerint könnyen a jelenlegiek felére szállíthatni. Részben ezen ok miatt van szerencsém a mélyen t. pénzügyminister úr nézeteihez csatlakozni, hogy Magyarországon egy állandósított sánta valuta kerülendő, részben meg azért, mert félek, hogy rossz termések következtében kereskedelmi mérlegünk passivitása magával ragadván a fizetési mérleget is, Gresham azon törvénye, hogy a rossz pénz mindig kiűzi a jót, hátrányunkra érvényesülne és a nagy munka és szorgalom szerezte aranyunk az országból kivándorolna. De ez csak akkor történhetnék, a mint mondom, ha állandósítva lenne a courrans ezüstpénz és ha túlságos mértékben lenne vezetve, a melynek még legkisebb valószínűsége sem látszik a törvényjavaslatban. Tiszta aranyvaluta mellett, bármily pnssive is legyen a fizetési mérleg, azon arany, mely a bankokban és a forgalomban kell, már azért is meg fog maradni, a mi pótolná, de igaz, hogy a kamatlábat emelné. (Élénk helyeslés. Ügy van! jobb felöl.) Legköziebb érint mindenkit a relatio kérdése és ez talán az egyik oka annak, miért volt ez oly nehezen megoldható. Bátorkodom ebben is egészen a kormány álláspontját és nézetét fogadni el, mert tekintve először az adós és hitelező közti viszonyra— pedig fájdalom, sok az adós Magyarországon —• az a lényeges, hogy az adós olyan vásárlási erőt repraesentáló összeget legyen csak kénytelen visszafizetni, amilyent kapott, ezt meg talán leginkább a 119-es relatio alapján lehet elérni, minthogy ez forin tünk vásárlási erejét állapítja meg több évi átlag alapján. Ép oly fontos ezen sokat megvitatott 119 relationak gazdasági oldala, mert mint azt a törvényjavaslat oly szépen kifejti, ezen relatio a disagiót stabilisálja, mi által terményeink és iparczikkeink ára legalább pénzünk ingadozása következtében lejebb nem száll és úgy a gazda és iparos nem fog azon szomorú helyzetbe jönni, hogy terményeit csak alacsonyabb áron bírja értékesíteni, míg előállítási költségei — bérek, kisebb beszerzések etc — igen soká ugyanazok sem fognak maradni. Végre a méltányosság tekintetéből sem tartanám helyesnek, ha csak átmenetileg is nagyobi) előnyben lenne az ország bármely osztálya részesítve, mint azt a 15i/2 relatio tenné, mely a fix jövedelmű állampolgárokat azok fölött, kikjövedeímüket a vállalkozással! termelésből kapják, igazságtalan előnyben részesíteni. Legyen szabad még különösen kiemelni, hogy hazánkban a termény gazdaság még sokkal inkább dívik, mint a pénzgazdaságra, tért industrialis államokban, a mi azt jelenti, hogy hazánk-