Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-85
176 86. orsíágos ttlés l«fS. jnllw 11-én, hétf$n. kis forgalomban szükség lenne fizetési eszközökre, ott van az ezüst. Ezek útját apró államjegyekkel nem helyes elállni. Oly országban, a mely hírhedt papirgazdaságáról, erkölcsi vívmánynak kellene tekinteni azt, hogy a papírgazdálkodás régi rossz szokásával gyökeresen szakíthatunk. Ennek egyúttal általányos közgazdasági jelentősége is lenne, a mennyiben a reformműve!étnek hitelét rendkívül emelné. De más közvetlenebb közgazdasági előnyei is csakhamar jelentkeznének. Az igen t. pénzügyminister ismét nagyon helyesen emelte ki, hogy a pénzpótló eszközök meghonosítása mily szükséges ezen országban. Hanem bátor vagyok kérdezni, mik ép akarja ő azokat a mi forgalmunkban meghonosítani, mely hozzászokott a legslendrianabb forgalmú eljáráshoz, ha a közönség körében észlelhető kényelem -haj hászatnak hizelegni kíván azzal, hogy államjegyek alakjában kényelmes forgalmi eszközt bocsát rendelkezésére? Azok a törvények, melyeket kilátásba helyezett és a közigazgatási intézkedések, melyeket nemsokára megteendőknek jelzett, így nem fogják ezéljukat elérni, hanem írott malasztként fognak a papiroson maradni. A közönség közgazdasági szokásait törvények által is bizonyos mértékig irányítani kell. Epén ebben látom egyik lényeges előnyét a tiszta aranyvalutának, mert od;\tereljük közönségünket, hogy a helytelen forgalmi szokásokról letévén, azon forgalmi eszmény irányában halad jon, melynek példáját Anglia mutatja nekünk. És mi hát ezélja az államjegyek megtartásának? Erre a válasz az, hogy egy bizonyos megtakarítást eszközölhetni vele és kevesebb arany beszerzésére lesz szükség. Az én felfogásom szerint ez a leghelytelenebb takarékosság, a mi csak képzelhető. Mert az állampapirjegyek használatát, li fentartását illetőleg a közönség régi szokásaihoz, forgalmi eljárásához a jövőben ragaszkodni fog. Ez esetben pedig okvetetlenül több érczpénzre, különösen aranyra lesz szükség, minélfogva az ellenkező eljárás pénzügyileg is nagyon előnyösnek kell, hogy bizonyuljon. De azután annak a megíontolásnak is helyet kívánok én adatni, a melyre ismét a pénzügyminister úr utalt, midőn arról beszélt, hogy hadikincseket gyűjteni a kormány nem akar. A mily czéltalan az, hogy az állam dominalis jószágokat tart fenn közszükségleteinek fedezése czéljából — mert annál sokkal czélravezetőbb eszközeit nyújtja az adóalap — épúgy helytelen hadikincseket gyűjteni. De hadikincsekre mégis szüksége van az államnak, mert a mai európai politikai helyzetben sohasem tudjuk, hogy mikor vehetjük hasznát. (Igaz! bed felöl.) A legbiztosabb és legtermészetesebb hadi kincse minden államnak pedig érintetlen Valutája; az állam ne igyekezzék ezt akkor felhasználni, mikor arra nincs ráutalva, hanem tartsa azt fenn a végső szükség esetére. (Helyeslés bal felől.) Mindezen szempontokból én úgy az ezüst eourranspénzek, mint az államjegyeknek a forgalomban leendő fentartását helytelenítem, azért keltenek bennem a törvényjavaslat többször említett hézagai aggodalmat. Ez a kérdés a ház pénzügyi bizottságában előfordulván, ugyanezeket adtam ott elő s a válasz erre itt az volt, (Halljuk!) hogy a t. pénzügyminister úr az ezüst courrans kérdésére nézve tökéletesen ezt az álláspontot foglalja el, a melyet bátor voltam kifejteni; azonban nem akarta a kérdést élére állítani az osztrák kormánynyal szemben, mert nem akart oly nehézségeket teremteni, melyek e javaslatok előterjesztésének esetleg elhalasztására vezethettek volna. Felfogásom szerint ez az eljárás nem fog ezélra vezetni. Sokkal helyesebb lett volna legalább elvileg megállapodni az osztrákokkal s valamivel később terjeszteni elő a javaslatokat, mint kitenni magunkat annak a rendkívüli veszélynek, melyre a, t. előadó utalt, midőn azt mondta, hogy nagyobb szerencsétlenséget nem képzelne erre az országra és a monarchiára nézve, mint ha az egyszer kezdeményezett valutareformot bármely külső körülmény megakasztaná. Már pedig ennek lehetősége itt van előttünk. Az előbb voltam bátor utahri arra a határozati javaslatra, melyet az osztrák valutabizottság az ottani képviselőház elé terjesztett s mely által utasíttatni kívánja a kormányt arra, hogy az ezüst courranspénz megtartassék a forgalomban, a készfizetések felvétele után i? nemcsak átmeneti intézkedésképen, hanem véglegesen. Ez oly határozati javaslat, melyet ha az osztrák törvényhozás elfogad, a két állam közötti conflictus alapjául szolgálhat, mert én alig képzelhetem el azt, hogy a t. pénzügyminister úr, a ki a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy kész inkább tárczáját kötni ezen álláspont érvényesítéséhez, a dolog lényegére nézve meghátráljon. Tehát csak két lehetőség van. Az egyik az, hogy számolva a körülményekkel s nem akarva felidézni a valutareform megfeneklését, esetleg bizonyos engedményeket tesz az ezüst értékpénz érvényének időhatára tekintetében ; vagy pedig ha nem enged és az ideiglenesen alkalmazandó ezüst couranspénzek érvényének tartamát szorosan meghatározni kívánja a követendőegyezményekben: beáll az, a mitől én h féltem s mindenkinek kell féltenie e javaslatokat, hogy nagyon sokáig lesz a bizonytalanságnak és oly esélyeknek kitéve, melyek hordereje
