Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

j 74 85. országos Mén 1892. Julius 11-én, hétf«a. volna a valuta rendezése ; viszont oly esélyek veszélyével jutnánk szembe, melyek a mérleget annak el nem halasztása melleit sülyesztik le. Különösen a politikai esélyeket tekintve kell helyeselnünk, hogy a valuta-rendezés most eszközöltetik, midőn legalább egy pár évre a külpolitikai helyzet nem lesz a megzavarás nagyobb veszélyének kitéve. Helyesen cselekedett tehát a t. pénzügyminister ár, hogy a kérdést gyakorlatikig felvetette és azt mostanáig szorgalmazta. Az első kifogás az aranyvaluta ellen az, hogy az aranybeszerzés igen nehezen fog sikerülni és ha sikerülni is fog, az arany nehezen lesz megtartható. A mi a beszerzés nehézségeit illeti, a felszólalások e tekintetben meglehetősen elhallgattak, mert hisz tudva van, hogy az európai nagy bankok legutóbb mintegy 600 millió frankkal növelték aranykészletüket. Hozzájárult ehhez az is, hogy a pénzügyminister úr a magyar pénzügyi politikában szokatian előrelátással 45 millió forint aranykészletet szerzett be, mely összeg, mint olvastuk, most már mintegy 50 millióra emelkedett. De máskép vagyunk az arany megtartására vonatkozó kifogásokkal. Minthogy ezekkel bővebben akarok foglalkozni, legyen szabad előbb az előterjesztés azon pontjait előadnom, melyekkel teljesen egyetértek. A relatio kérdése szerintem is alapjában helyesen oldatott meg. Az a két szempont, melyekre az előadó úr rámatat, t. i. a napi árfolyamnak vagy az átlagnak átszámítási alapúi fogadása oly két vitapont, melyekre nézve a nézetek egymástól eltérhetnek. De azt hiszem kár lenne róla tovább vitatkozni, mert hiszen azok érvényesítésének eredményei a jelen esetben összeesnek. Azon szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, hogy a valuta-javaslatok beterjesztésekor jegyzett árfolyam megegyezik a magánosok számára való ezüst veretesek beszüntetése, tehát 1879 óta a legújabb időkig lefolyt időtartam átlagos árfolyamával. A pénzügyminister úr felhozta, hogy a szigorú jogi felfogás a mellett szól, hogy az ezüst vétessék az átszámítás alapjául. De azok is, kik így okoskodnak, elismerik, hogy itt tisztán a jogi szempontot nem lehet megvalósítani. Mert az állam 1879-ben, midőn a magánosok számára való ezüst veretest beszüntette, oly tényt hajtott végre, melynek következményeit is el kell fogadni. Sokan, a kik az ezüst átszámítás álláspontján állanak, tényleg kívánják is. Én ezen állásponttal szemben, tisztán egyéni meggyőződésem szerint, azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy jogilag is véve, a bankérték alapúi elfogadása tulajdonképen a helyes. Mert azon ellenvetésre, hogy az állam az ezüst veretesét a magánosoknak bármikor megengedhette volna, feleletül áll az a tény, hogy ezt téuyleg pedig nem tette és hogy ezen rendszabályt a törvényhozás 13 esztendeig hallgatagon tűrte. Szerintem tehát voltaképen a jogi szempont is azt követeli, hogy a bankéríék alapján történjék az átszámítás. Ha pedig ez az alap fogadtatik el, akkor én nem tudok ezen relatio ellen kifogást tenni. A külföldön hallottank nézeteket, a melyek kévéseitek azt, a mit a mai papirforiatért nyújtunk; ide benn hangok voltak halihatók, melyek azt nagyon sokalták. Ezen két nézetnek szembeállítása ismét egy átlagot ad, mely összeesik a napi árfolyam és az emlí tett árfolyam jegyzések átlagával. Ennélfogva azt hiszem, hogy nem tévedek, ha én ezt a relatiot minden érdekre nézve kielégítőnek és így elfogadhatónak találom. Helyeslem mindazokat a dolgokat, melyek a javaslatban a pénzverés technikája körébe tartoznak, ezektől részletesen azonban szólni nem kívánok. A pénzegységnek egy koronában történt megáll apítása olyan kérdés, a melyhez az én felfogásom szerint némi szó fér. De az egész nem elég jelentékeny arra, hogy azt vita tárgyává tegyük, Az én felfogásom szerint épen annak feltüntetése szempontjából, hogy itt tuiajdonképen a kötelezettségek értékének semmi változtatása nem czéloztatik, nagyon helyes lett volna a régi egység mellett megmaradni. E mellett azon előnyöket is biztosítani lehetett volna, melyek a kisebb pénzegységgel járnak, ha fél forintokat verettünk volna, a melyek a forgalomban különösen ott, hol nálunk bizonyos pazarlás észlelhető, az e tekintetben felmerülő igényeknek eleget tehettek volna. A forintos egység megtartásának előnyéül felhozható, hogy így meg lehetett volna kímélni azt a roppant munkát, mely úgy az államnál, mint az intézeteknél és az egyeseknél a számvitel átalakításával jár. De e kérdés sokkal jelentéktelenebb, semhogy e pénzegység feletti vitát most újra felvenni kívánnám. Elismerem, hogy ezen előterjesztés közjogilag teljesen megfelel a kívánalmaknak. A pénzügyi bizottságban hosszabb eszmeeszmecsere tárgyát képezte a javaslat egyik s másik intézkedése e szempontból is és én az ott felmeiult ellenvetésekből arra a meggyőződésre jutottam, hogy közjogilag a javaslat ellen kifogást tenni nem lehet. Áttérek már most, t. ház, arra a kérdésre, a melyet ideiglenesen elhagytam: vájjon a javaslatban minő intézkedések foglaltatnak arra nézve, hogy a beszerzendő arany megtartható is legyen. Sajnos, ily intézkedés helyett a javaslatban hézagokat látok, melyekre úgy a t. előadó úr, mint a t. pénzügyminister úr is utaltak már. Az ezüst courrans-pénz és az államjegyek kérdése ebben a javaslatban tudva-