Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-85
86. orss&gos ülés 1892. Julius 11-én, hétfőn. ('73 fontos kérdésre terjed ki, hogy sem azt a maga egészében egy parlamenti beszédben felölelni lehetne. Ennélfogva, midőn szavazatomat készülök indokolni, ki kell jelentenem, hogy ezen előterjesztésnek én is szintén inkább főbb körvonalaival fogok foglalkozni. De miután ez alkalommal szerencsém van t. elvtársaim nevében is beszélni: részint ezért, részint a ház iránti tiszteletből, részint a tárgy fontosságát tekintve, még sem végezhetek röviden e kérdéssel. (Iíelyeslés bal felől.) Minthogy azonban a ház számtalan tagja által ismert dolgokról beszélek, igyekezni fogok a lehető legnagyobb egyszerűséggel e kérdé seket rendszeresen, bizonyos csoportosítás szemelőtt tartásával tárgyalni. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Ennélfogva mindenekelőtt szólani kívánok a valutareformnak előzményeiről; azután méltatni kívánom az előterjesztésnek azon pontjait, a melyekkel teljesen egyetértek; bírálatot kívánok mondani azon hézagokra, a melyek az előterjesztésben tényleg megvannak és mindezek alapján véleményt formálok, melynek alapján az egész előterjesztéssel szemben állást kívánok foglalni. A mi az előzményeket illeti, azokkal a t. előadó úrnak és különösen a t. pénzügyminister úrnak most hallott, beszéde után tulajdonképen röviden végezhetek. Ők kellőleg kiemelték azt, hogy mily szükséges volt ez országban a valuta-reform és hogy ennek érzete hogyan fejlődött lassankint egészen addig, míg az a gyakorlati megoldás számára megérlelődött. Mindketten kifejtették, hogy lehetetlen volt az ezüst-valuta helyreállítását magunk elé tűznünk ki ezélul, úgy, hogy nekem ahhoz semmi mondani valóm nincsen. Egy megjegyzésem van a t. pénzügyminister úrnak a kettős valutát illetőleg tett nyilatkozatára. Meggyőződésem szerint a bimetallismusról úgy félvállról beszélni nem helyes dolog. Nagy nemzetek vallják azt a nézetet, hogy a két nemes érez, az arany és ezüst, egymás közötti viszonyának megállapítása útján a forgalmi eszközök állandóságát alaposabban biztosíthatni, mint különben. És ha elismerem is azt, hogy ez idő szerint a bimetallismus létesítése lehetetlen és kétségtelen, hogy olyan jelentékeny államok is, mint Francziaorezág és az északamerikai egyesült államok a kettős valutát tűzik ki közvetlen gyakorlati czélúl és ismételve komoly kísérletet tettek arra, hogy Angliát és Németországot a kettős érték számára megnyerjék. Azt hiszem tehát, hogy a bimetallismusról, melynek különben én nem vagyok híve, mint nem létező, a gyakorlati életben nem számító dologról, helyesen beszélni nem lehet. De tökéletesen igaza van abban a t. pénzügyminister úrnak: ma a bimetallismus megvalósítása csakugyan utópia. Németország és Angolország ugyanis minden nemzetközi értekezleten kijelentették, hogy az arany értékalapját elhagyni nem hajlandók, Angliának azonban az ezüstérték ügyének előmozdítása szintén érdekében áll, hiszen az Indiának képezi értékét. Gyakorlatilag mindazáltal ma czélba más, mint az arany valuta, csakugyan nem vehető. Az arany valuta behozatalának előfeltételei szerintem is megvannak. Pénzügyeink, habár nagy áldozatokkal, de tényleg rendezve vannak. Azonban szükségesnek tartom ez alkalommal is figyelmeztetni a t. házat arra, hogy mi pénzügyileg egyáltalában nem vagyunk jogosítva vérmes reményeket táplálni, mert hiszen azok alapja meglehetősen ingatag. Ha tekintetbe veszszük, hogy túlnyomólag nyers termelő ország vagyunk, hogy közlekedési eszközeinkre, főleg a vasútakra félelmes nagy összegeket költöttünk, be kell látnunk, hogy egy pár évi rossz termés elég lehet arra, hogy államháztartásunk rendje ismét lényegesen megzavartassék. (Helyeslés bal felől.) Ily körülmények között igen óvatosan kell eljárni, mikor pénzügyeink rendezett voltáról beszélünk és erről mindig ezzel a fentartással kell szólanunk. De elismerem, hogy pénzügyeink annyira vannak rendezve, hogy arra alapítva komolyan beszélhetünk a valutaügy szabályozásáról, xlzt az arany beszerzési módot, melyet ä t. kormány ajánl, főleg azért tartom elfogadhatónak, mert pénzügyeink lehető kímélését tartja szem előtt. Nem tudom ugyan, hogy milyen része fog az arany vásárlásra fordított pénztári készleteknek államháztartási ezélokra fordíttatni, de szeretem remélni, hogy annak nagyobb részére hamarjában nem lesz szükség. Közgazdasági fejlődésünk is haladt annyira, hogy ma már nem tarthatunk fizetési mérlegünk kedvezőtlen voltának veszélyeitől helyreállított valutánkra. De fel kell említenem, ha Magyarország közgazdaságilag haladást mutat is fel, ez korántsem olyan, hogy mintegy büszkeséggel szemlélhetnők azt. Az egész világon észlelhető ugyanis bizonyos gazdasági előrelépés. Roppant közgazdasági fejlődést láthatunk szomszédunkban is kelet felé. A kis Románia olyan fejlődést mutat e részben, a melyről azt a véleményt nyilvánítják a monarchiát ott gazdaságilag képviselő egyének, hogy ott nagyobb haladás észlelhető, mint Magyarországon. De még így is áll, líogy különösen tőkegyűjtés tekintetében fejlődtünk már annyira, hogy komolyan lehet a valuta-rendezésről beszélnünk. Azért nem is tartom elhalaszthatónak e reformot abból a szempontból, hogy pénzügyeink szilárduljanak, fizetési mérlegünk javuljon; mert habár ezen javulás beálltával esetleg közvetlenül elönyösebb
