Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

£70 86. orssái«8 ülés ISftS. Julius il-én, ttétfftJi. az arany beszerzésének ezen módját talán finaíicíaliter egész tökéletesnek nem mondhatom; nem, azért, mert azon értékeket, a melyeket a megtakarítás fejében emittálnunk kell s általában azon értékpapírokat is, a melyeket a bevonandó czímletek fejében kell kiadnunk, nem értékesíthetjük semmi körülmények között oly árfolyamon, mint akkor, ha készfizetéseinket megkezdtük ; úgy, hogy ha valaki matliematiee állítja fel a calculust, financialiter talán előnyösebb lenne a conversiókat elodázni oly időre, a mikor aranyfizetésidnket megkezdve, előnyösebben tudnánk értékpapírjainkon túladni. És mégis, t. ház, ha gyakorlati alapokon és nem merő financiális ealculus alapján állítom fel a tételt, a megoldás e«zen módozatát kell választanom, azon egyszerű okból, mert az arany beszerzésével és a készpénzfizetések megkezdésével valutánk még rendezve nincsen. Akkor következik még egy fontos feladat, mely arra irányúi, hogy azt az aranyat meg is tarthassuk és mérlegünk activitását mégis óvhassuk. Ily körülmények között nem volna indokolt a conversiót akkorra kitolni és nagy tőkeösszegeket a készfizetések megkezdésének első idejében mobilisálni. S azért, ha ez financialiter kevésbbé előnyös is, mégis a megoldásnak ezt a módozatát kell ajánlanom, a mely áldozatot nem azért hozzuk, hogy az aranyat beszerezhessük, hanem hogy a készfizetéseket megkezdjük, az aranyat meg is tartassuk és ily körülmények között a eonversionalis művelet az aranybeszerzés leghelyesebb módozata, a melyet oly kijelentéssel ajánlok a t. háznak, hogy nézetem szerint, ezen eonversionalis művelet minden esetre fog jövedelmezni annyit, hogy teljes aranyszükségleteinket a pénztári készletekből elvett összegekkel együtt fedezni fogja és hogy arany többszükséglet czímén sem kellend a törvényhozástól, azt hiszem, engedélyt kérni. (Helyeslés jobh felöl.) T. ház! A készfizetésekről szólvi még egy olyan ellenvetésre akarok reflectálni, a mely nem ebben a házban, talán nem is a mi sajtónkban hangzott fel, de a mely a valuta rendezése és a készfizetések megkezdése ellen többszörösen felhozatott és ez azon vád,, hogy mi az aranyat tulajdonképen nem is azért szerezzük be, mintha a készfizetéseket fel akarnók venni, hanem hogy magunknak hadi kincseket reserváljunk. Én, t. ház, minden ily vádat nevetségesnek tartok, egyszerűen azért, mert először a logika követelményével áll ellentétben és másodszor azért, mert a kormányzat minden modern irányával hadilábon áll minden ily feltevés. A logika követelményével ellentétben áll azért, mert nem képzelek okszerűen gondolkodó embert, a kinek ha a szükséges arany mennyisége megvan, azt elzárt kincses ládában tartaná s a valuta teljes rendezettségének előnyeit nem kívánná élvezni, a midőn csak azt kell tennie, hogy azt az aranymennyiséget nem is közvetlenül, hanem bármikor beváltható értékekben hozza forgalomba. Az okszerűségben magában, a logika egyszerű törvényében van a garantiája annak, hogy ha megvan az az aranymennyiség, azt forgalomba kell hozni, a készpénzfizetéseket fel kell venni. De másodszor, t, ház. minden modern felfogással ellentétbe helyezkednék az, a ki ma hadi kincseket akarna gyűjteni, akkor, a midőn a néphadseregek korszakában élünk és elrejtett kincseket resorválna hadjáratok költségeire, (Igás! Úgy van! a jőbhóldalon.) a mikor oly nagyok e költségek, hogy hadi kincsekkel azokat kielégíteni nem lehet. M sak egy hadikines van s ez a népek gazdasági ereje. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Önálló hadsereg! Csanády Sándor: Független, nemzeti hadsereg! Justh Gyula: Nem Magyarországnak van fenntartva ! Wekerle Sándor pénzügyminister: Az arany beszerzésén* kívül, t. képviselőház, még másik feladatunk is lesz és ez a másik feladat az, hogy a pénzhelyettesítőknek közgazdaságunkban, közéletünkben tágabb tért igyekezzünk biztosítani. Tágabb tért kell biztosítani a pénzhelyettesítőknek azért, mert óriási közgazdasági veszteség az, (Halljuk! Halljuk!) mely minket ér az által, hogy a pénzhelyettesítőknek, a mi egyébként a pénzgazdálkodásnak mindig elmaradhatatlan következménye szokott lenni, közéletünkben szerepök nincsen. Látjuk, hogy a bank újabb ez irányú intézményei s a postatakarékpénztár ily intézménye s minden ezek által nyújtott kedvezmények daczára sem vagyunk képesek a pénzhelyettesítőknek tágabb szerepet közéletünkben biztosítani; oly lassúsággal fejlődik e pénzhelyettesítők használata, mely közgazdasági életünknek nemcsak szükségletével, de tágulásával sem áll arányban. Ma, t. ház, csak annyiban bír ez reánk nézve fontossággal, hogy azok a milliók, a melyek gyümölcsözetlenűl hevernek az egyesek tárczájában és a melyek összegyűjtve nemzeti gazdaságunknak újabb forrását képeznék. (Zaj és derültség a szélsőbalon.) Justh Gyula: Mutassa, hol vannak? Wekerle Sándor pénzügyininister .* A t. képviselő urak azt hiszik, hogy »egyes emberek« az »egy« ember. Egyes emberek alatt valamennyi embert szoktuk érteni • soknak a zsebéhen nincs, de soknak a zsebében van