Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-85
85, orsuftgos ftlés 18»2. Julius 11-én, hétfőn. 171 (Derültség. Felkállások a szélsőbalon: Nagyonkevés!) és ha a t. képviselő urak most megnyilatkozott zsebe nem is adja meg a milliókat, de meg \ vagyok róla győződve, hogy valamennyi ember zsebe mégis megadja. (Derültség.) Ugy emlékszem, hogy a költségvetés, vagyis : a mostani előterjesztések indokolásában - ez természetesen apreciatio — 25—80 millióra tettem nálunk azon összegeket, melyek ma közkézen forognak és melyek ha a pénzhelyettesítők használata nálunk kiterjesztetnék, ha azok közgazdasági életünkben megszokottá lennének, , mint együttesen gyümölcsöző tőke lennének a . nemzeti vagyonosodás újabb kútforrásává. (Úgy van! Úgy van!) Most, t. ház, ez esak annyiban ; fontos ránk nézve, hogy ezzel a 25 — 30 milló- j val — mely ma már talán sokkal több — j kisebb az a tőke, a mely rendelkezésünkre áll. De a valuta-rendezés után nemcsak ezen veszteség szempontjából bír fontossággal., hanem azért I is, mert ha a pénzhelyettesítőknek megfelelőbb j szerepe nem lesz, sokkal nagyobb aranymennyi- j ségekre lesz szükségünk, sokkal nagyobb arany- j mennyiségeket kell beszereznünk a kész-fizeté- i sek megkezdése s az arany megtarthatása szem- j pontjából, mint ha a pénzhelyettesítőknek is megfelelő szerepet juttatunk. Ez iránt — mint azt hiszem, magában az indokolásban is jeleztem — külön kormányi intézkedéseket leszek bátor annak idején a t. háznak — a mennyiben az administrativ utón létesíthető — tudomására hozni, a memryiben pedig törvényes intézkedéseket feltételeznek, azokat a t. ház előtt kezdeményezni. A készfizetések harmadik előfeltétele az, t. ház, hogy a bankügyet, a közhitel szempontjából és különösen az arany-megtartás szempontjából, szóval összes közgazdasági viszonyainknak megfelelőleg rendezzük. Ma, t. ház, az egyik előterjesztésben a bankügy rendezése iránt csakis arra szorítkozunk, a mi mellőzhetetlenül szükséges arra nézve, hogy ezek a törvények életbeléptethessenek: jelesen szorítkozunk arra. hogy a bank ne éljen azzal a jogával, hogy bankjegyek kibocsátása végett ezüst mennyiségeket sztrezzen be ; másodszor hogy a bank aranydepositioja ellenében is köteles legyen bankjegyeket kibocsátani; és harmadszor, ha a bank az íy relatio szerint fogna contirozni, ez által érczkészletében oly többlet állna elő, niely a banknak most meglevő azon kötelezettségét, hogy bizonyos határokon túl kibocsátott bankjegyek után bankjegyadót fizet, teljesen alterálná: arra szorítkozunk, hogy a bank ezzel a jogával, a melyet ez a törvény adna meg neki, ne éljen, hanem a mai statusquo a bankegyezség létrejöttéig változatlanul maradjon. Ezek az intézkedések azonban most csak arra kielégítők, hogy az első lépést megtegyük. Azonban ennél messzebbmenőleg kell intézkednünk és a bankügyet akként szerveznünk, hogy a valuta rendezése, a kész fizetések megkezdése után közgazdasági igényeinket és — mellékesen megjegyezve — azon nemzeti követelményeket is, melyeket joggal támaszthatunk, minden tekintetben kielégíthesse. Erre vonatkozólag külön előterjesztéseket fogok annak idején a t. ház elé hozni. A készfizetések felvétele tekintetében, t. ház, időhatár megállapítva nincs, a mint, nézetem szerint, okszerűen időt megállapítani nem is lehet. Oly fontos az a bizalom, melyet a valuta rendezése által keltünk, hogy időhatár megállapítását okszerűnek nem tarthatnám; mert ez csak a bizalmat csökkentené azon egyszerű okból, mert az időhatárt úgy kellene megállapítani, hogy a prolongatio minden eshetőségre való tekintettel ki legyen zárva: tehát rövid időre megállapítani nem lehetne; hosszabb időhatár pedig csak deprimáló hatással lehetne azon bizalomra, melylyel a valutarendezés iránt nemcsak nálunk, hanem merném mondani, a világpiaczon mindenki viseltetik. De igenis teszünk az időhatároknál is sokkal nagyobb horderejű intézkedéseket az által, hogy az arany beszerzések iránt intézkedünk. Ezen arany-beszerzés iránti elhatározott lépések, az a készség, mely e tekintetben nyilvánul, a közvéleménynek az a nagy átalakulása, mely e téren constatálható, ezek a garantiái annak, ha a viszonyok úgy fognak alakulni, hogy ezt megtehetjük, ha szükséges arany-mennyiségeink meglesznek, ha a további intézkedéseket, a melyeket bátor voltam felsorolni, szintén megtettük, úgy, hogy garantiával bírunk arra nézve is, hogy a beszerzett arany a készfizetések felvétele után megtartható lesz: akkor igenis, a készfizetések felvétele iránt is intézkedni fogunk. (Helyeslés.) Most a t. házat felszólalásom befejezéséül még esak röviden az iránt kívánom tájékoztatni, hogy az eddig előterjesztett javaslatokon túlterjedőleg mik lesznek azon közelebbi teendők, melyek a valutarendezés teljességének elérése végett kell, hogy a kormányt és a törvényhozást is foglalkoztassák. (Halljuk!) Az első lenne nagyon természetesen a még beszerzendő aranymennyiségnek beszerzése és úgy ennek, valamint a pónzverési törvényben megállapított többi pénznemeknek veretése. Ezen pénznemeknek kiveretése és — nem ez aranypénznek — hanem a többi pénznemeknek forgalomba hozatala egy másik lépésnek képezi előfeltételét, jelesül azon lépésnek, hogy míg ma két valuta szerint fogunk számít mi, az új arany22*
