Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

Igg 84. oriwégos Ilé« Í8«i. Jolin* li-én, hétfon. intézkedésnek kell jeleznem. (Ügy van! jobb felöl.) Az előadottakból azon eredményre kívánok jutni, a mit az előadó úr is bőven kifejtett: ha rendezzük valutánkat, ennek egyik legfőbb előnye az, hogy állandó, biztos és maradandó tényezővel számolhatunk, hogy erre építhetjük egész gazdasági működésünket. (Úgy van! jobb felöl.) S hogy ha ezt a czélt el akarjuk érni, ha el akarjuk érni azt, hogy ne legyen gazdaságunk kinai fallal körülvéve, hanem hogy a nagy világgazdaságnak legyünk tényezői, hogy azon hitelforrások, a melyek most csak közvetett úton állnak rendelkezésünkre, előttünk közvetlenebbül is megnyíljanak, akkor e kérdést máskép, mint az aranyvaluta behozatala által megoldani nem lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az által, t. ház, hogy az arany valutára térünkát a mai ezüst- és papirvalutáról: eminens kérdéssé lett a relatio, vagyis annak az értéknek megállapítása, melylyel a mai pénz az arany értékéhez viszonyítva bírni fog. (Halljuk! Halljuk.') Ismétlések elkerülése végett nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy mi alapon számítottuk ki a relatiót, hanem az előadó úr által mondottak kiegészítéséül csak annyit jegyzek meg, hogy mi a jog és méltányosság követelményeit minden tekintetben a legmesszebbmenőleg honoráltuk. Honoráltuk nemcsak az által, hogy hosszabb átlagot vettünk fel a relatio alapjául és ebből számítottuk az áttérési értéket; hanem az által is, hogy a tényleges viszonyokat nem alterálva, azoknak is megfelelőleg térjünk az új relatiora. Mert az áttérés oly csekély töredék volt a tényleges viszonyokhoz képest, a minő naponkint előáll az értékviszonyokban és épen azért semmiféle visszahatása sem volt sem az átalakulásokra, sem a mindennapi életre. Ennek bővebb taglalásába nem bocsátkozom, azért, mert hisz immár két hó választ el azon időtől, midőn a relatio köztudomásra jött s mely idő alatt a relatio hatásának a közgazdasági életben, a pénzviszonyokban nyilvánulnia kellett volna, de mivel semmiféle változást nem tapasztaltunk, azt merem mondani, iiogy a birtok, a jogviszonyokat a relatio megállapítása legkevésbbé se alterálta és immár két hónapi tapasztalat bizonyítja, hogy helyesen volt megállapítva. Csak azt tartom szükségesnek e helyről constatálni, hogy daczára- annak, hogy szigorú jogi szempontból kiindulva, minthogy mai pénzrendszerüld? az ezüstön alapúi, jogosítva lettünk volna az ezüst értékét venni alapúi a relatio megállapításánál: mi a tényleges viszonyokat honoráltuk, honoráltuk az által, hogy azon idő óta vettük alapúi a számítási átlagot, melytől fogva 1879-ben a magán ezüstveretést beszüntettük és így a megállapított átlagnak, valamint a tényleges piaezi viszonyoknak megfelelőleg, tulaj donkép papírforintunk vásárlási képessége alapján állapítottuk meg a relatiót. Constatálni kívánom továbbá azt, hogy a relatio megállapítására, pénzünk értékére semminemu mesterkélt befolyást nem gyakorolhattunk. Igenis vásároltunk korábbi időben aranyat, de az utóbbi időben épen abban, a mely a tényleges viszonyok alterálására befolyással lehetett volna, semmiféle aranyat nem vásároltunk, nem vásárolt a monarchia másik állama sem. 1891 októberében az aranyvásárlások már be lévén fejezve, az azóta szünetelő vásárlások a relatiora mesterkélt befolyást nem gyakorolhattak, annyival kevésbbé, mert a mit minden évben megtettünk, hogy a folyószelvény szükségletre vásároltunk aranyat, ezt is most sokkal kisebb mértékben tettük. Hangsúlyozni akarom azért, hogy a moralitás legmesszebb menő követelményének is eleget tettünk e kérdés megoldásánál és újabb bizonyítékát szolgáltattuk annak, hogy midőn Magyarország hitelezőivel áll szemben, akkor nem kizárólag saját érdekéből szokta a kérdéseket megítélni, hanem a jog és méltányosság minden követelményének eleget tesz, (Általános helyeslés.) még a jogi formalitások megengedett szűk keretei közé sem szorítkozik, hanem teljes mértékben honorálja a tényleges viszonyokat oly messzemenőleg, hogy messzebb menni okszerű sem volna. (Helyeslés.) A t. előadó úr által a pénzegységre nézve elmondottak kapcsán még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy akkor, a midőn egészen új pénzrendszerre térünk át, a régi pénzegység megtartásának, vagy meg nem tartásának kérdése eminens jelentőségű. Teljes törekvésem odairányult, hogy egy világpénznek, jelesen a természetes alapokra fektetett frankrendszernek recipiálása által pénzrendszerünket még szorosabb összeköttetésbe hozzuk a világgazdasággal. De bármily fontos érdekek utaltak arra, hogy e czélt elérni törekedjem: ennél fontosabb érdek tartott vissza ennek valósításától, t. i. hogy kerültessenek minden átszámítási nehézségek és így mindazon hátrányok, melyekkel különösen az értelmetlenebb osztályokban minden pénzrendszer változtatásai össze vannak kötve, hogy azon visszaéléseket, melyeknek az ily változtatások kútforrásai szoktak lenni, lehetőleg elenyésztessük az által, hogy minden töredékrész nélkül térjünk át az új pénzrendszerre. (Élénk helyeslés.) Egyébként ezt oly fontosnak, nemcsak humanitárius szempontból, hanem az állam morális feladatánál fogva legteljesebben megvalósítandó érdeknek tartom, hogy mindent el fogok követni arra, hogy népszerű ismertetések által az új pénzrendszer a legalsóbb rétegekben is megismertessék és ezen az úton minden visszaélésnek lehetőleg eleje vétessék. (Általános élénk helyeslés.)