Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

Ú. ofssségos Ölés 1&»2. Juliltts 11-én, hétfő ti. Í67 nyilváníttatott; csakhogy ez nemcsak a legnehezebb feladatok, hanem egyenesen a lehetetlenségek közé tartozik épen az előbb is említett okból, hogy t. i. maradandó igazi értékét a két fémnek egymás közt megállapítani nem lehet. Vagy az az eset fog előállani, hogy több ezüstöt fogunk adni abba az érembe, mint a menynyit az annak megfelelő arany értéke képvisel és akkor a következés az lesz, hogy ezen több ezüstértékkel bíró érmek a külföldre fognak vándorolni s így nemcsak megajándékozzuk a külföld gazdaságát ezen több értéket képviselő ezüsttel, hanem miután feltételeznünk kell azt, hogy azon érmekre, a melyek forgalomba hozatnak, itt bent is szükség van, a szükséges fizetési eszköztől is megfosztjuk magunkat; vagy előállhat az a másik jelenség, a mi valószínűbb —- mert hiszen a mai viszonyok közt, midőn az ezüst ára annyira deprecialódott, alig képzelhető, hogy oly ezüstérmeket verünk, a melyeknek belső ezüsttartalma megfeleljen az aranypénz forgalmi értékének — s így elő fog állani az a másik eset, hogy az ilyen ezüstcourransokba nem fogunk annyi ezüstöt tehetni s így annak belső értéke kisebb lesz, mint a megfelelő aranypénz értéke és ekkor ezek a courransok olyan utalványok jellegével fognak bírni, a melyek az érték egy részét ezüst formában magukban foglalják ugyan, de tulajdonképeni értékét még sem annak béltartalma, hanem az államnak azon intézkedése adja meg, hogy bizonyos aranymennyiségre való utalvány jellegével ruházta fel. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) A eourranspénz és a váltópénz között két különböző dolgot szoktunk megkülönböztetni. Az első különbség az, hogy a eourranspénz korlátlan fizetési eszközt képez; a második különbség az, hogy míg minden okszerű pénzrendszernél gondoskodni szokás arról, hogy a váltópénz a tulajdonképeni alapértékre: az aranyra becserélhető legyen, a courranspénznek aranyra való becserélése nem szokott kimondatni. És ebben a két különbségben rejlik a eourranspénz veszedelme is; mert 'míg a váltópénz becseréllietéséről azért kell gondoskodnunk, hogy meg ne drágítsa a mindennapi életet, hogy a kis ember, a ki rossz pénzben szokta megkapni mindennapi bevételeit, de a nagyobb tartozásait az értékesebb aranypénzben kénytelen fizetni; addig, ha erre külön terhet róni nem akarunk, a váltópénznek bizonyos módon való beváltásáról aranyra azért kell gondoskodnunk, addig a courranspénzre nézve ezt nem tehetjük, mert ha teszszük, akkor a courrans jellege szíínik meg, miután a courrans jellege épen abban áll, hogy be nem váltható s hogy korlátlan fizetési eszközt képez. Az ezüstcourrans pénzzel oly bizonytalan elemet csempészünk be pénzrendszerünkbe, mély visszahatásában romboló lehet, mely a jobb pénznek kivándorlására vezet, mely még a váltópénzrendszert is megronthatja és disagiot idéz elő, (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) Mindezen okoknál fogva, főleg pedig azon indoknál fogva, hogy egy okszerűen tagolt pénzrendszerbe nem óhajtottam behozni egy bizonytalan elemet, a mely habár nagyjában és általában jól meg is van határozva, de egyes részleteiben romboló hatással lehet: mondom, ha nem is akartam ilyen bizonytalan elemet becsempészni és habár tulajdonkép úgy képzelem magamnak az egész rendszert, hogy a courranspénznek abban szerepe ne legyen, hanem, hogy az a tulajdonképeni aranyvalutára legyen fektetve, mindazonáltal óva intek minden túlzástól, óva attól, hogy túlozzuk azon hátrányokat, a melyekkel a eourranspénz behozatala jár. Az ezüstértékpénznek a pénzrendszerbe való behozatala normális körülmények között, ha nem nagyobb annak határa, mint a mennyit a forgalom megbír, sőt ha a szükségletnek mértékén némileg alól marad, nemcsak nem jár azon hátrányokkal, a melyeket ecseteltem, hanem a készfizetés felvételénél nemcsak védelmi eszközt képez, hanem megkönnyíti azt, hogy a készfizetések felvételét viszonylag korábban megkezdhessük. Csak azért szólok erről, hogy híven tün essem elő az egész rendezési művelet képét. x\z előadó úr igen helyesen fejtette ki, hogy a eourranspénz behozatala, megtartása és mennyisége tekintetében semminemű kötelezettséget nem vállaltunk, sem közvetlenül, sem közvetve, hanem az egész kérdés elbírálását akkorra tartjuk fenn, mikor a készfizetés iránt véglegesen kell intézkednünk. (Helyeslés.) A courranspénzekről szólva, még egyet kívánok megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Aggálykép hallottam felemlíteni azt, hogy az által, hogy száz millió forintnyi újabb ezüstpénzt veretünk, az ezüst forgalmi eszközt lényegesen szaporítani fogjuk és ez által már közvetve praejudieálunk a eourranspénz megtartásának. Engedelmet kérek, ha az ezüstpénz, melyet újabban veretünk, nem bírna a szorosb értelemben vett váltópénz jellegével, akkor ezen aggálynak alaposságát részben elismerném; de akkor, midőn magában a törvényben — és az indokolásban ezt eredetileg is jeleztem — az van mondva, hogy az újabb veretű ezüstpénzek tulaj donképen váltópénzek, a melyek a papírpénznek, az államjegyeknek bevonására fordítandók, akkor, mikor az új veretű ezüstpénz eredetileg már váltópénz jellegével ruháztatott fel: engedelmet kérek, ezt praejudicáló intézkedésnek nem tarthatom, hanem még azok részéről is, a kik az ezüstpénznek egyáltalában igen korlátolt vagy semmi szerepet sem kívánnak juttatni, átmenetileg is előnyöseid)