Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

Íb4 86. országos Illés 188*2. Julius 11-éii. bétfon. fizetés és a kötelező számítással együtt behozassák. De egyetlen perezet, egyetlen lépést sem szabad kihasználatlanul hagynunk e tekintetben, hogy ez a czél biztosítva és komolyan elérve is legyen; mert én nagyobb csapást nem ismernék hazánkra és a monarchiára, mint ha most a kedvező perczek és tényezők hatása alatt megindítottuk az actiot, bármely körülménynél fogva feltartóztatva lennénk és a czélt eltévesztenők; mert ez nemcsak a már berendezett összes üzleti viszonyokban nagy válságot idézne elő, de az egész államnak a hitelét és úgyszólván az egész monarchiának a reputatioját a legélénkebben érintené; azt az önbizalmat, a mely nagy küzdelem és kemény erőfeszítés után kezd éledezni, a nemzetben és a külföldön irányunkban teljesen összetörné. És kell, hogy szem előtt tartsuk ennek létesítését és valósítását minden körülmények közt azért is, mert ez nyitja meg nekünk tulajdonképen Európa piaczait közvetlenül. Tudom én jól, hogy a hitel most is hozzájutott a külföldi pénzhez, ele milyen áron és milyen nehézséggel. Mert annak a koczkázatnak, a mely az agioval jár, nagy bankok, nagy üzletemberek nagy speculatioval és jövedelemmel kitehettek magukat, de az egyes tőke pénzes, ki a maga pénzének biztos elhelyezését keresi, ágyszólván el volt vágva a monarchiától és különösen hazánktól ; azok a közvetlen források, melyek a magánosok tőkéi, a vállalkozók forrásai, melyek fructifieálólag lépnek fel azonnal ott, a hol elhelyezést keresnek, vissza voltak tartva tőlünk az agio által, ezekkel szemben elszigetelt helyzetben voltunk. Ennek megszüntetése a főfeladat kell, hogy legyen. Különösen erre kell törekedni. Ez már nem állami érdek, ez a nemzetgazdaság apró és és nagy tényezőjének íőfontosságű tétele. De jól mondta Luzzatti, a ki Olaszországban a valuta-javaslatokat referálta, hogy a készpénzfizetés az igazság visszatérése, de az igazság sokszor kellemetlen. Ezt mondom én is: a készpénzfizetést fel kell vennünk és pedig pontosan előkészítve minden tényezőjében. De ne ámítsuk magunkat, hogy ez a nyugalomnak és a tétlenségnek eldorádója lesz. Ellenkezőleg, a nemzet minden tényezőjét fel kell világosítani, hogy csak akkor leszünk férfiak a nemzetek közt és akkor fogunk, mint önálló tényező felléphetni azon előnyökkel, melyeket a közvetlen és egyenlábon álló tényezők biztosítanak, de egyúttal azzal a felelősséggel és munkával, a mely ezzel összeköttetésben áll. Eddig elszigeteltségben voltunk, gyermekek, vagy tehetetlen öregek; csak akkor leszünk férfiak a nemzetek közt, a mikor egyenlő szilárd alapokra állunk velük és belemegyünk a versenybe egyenlő feltételek közt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De ezen egyenlő feltételek nagy felelősséggel és koczkázattal járnak, az elszigeteltséget drágán fizettük meg, de az bizonyos nyugalmat adott, a mi nyugalmat ád általában az uzsora és a tétlenség. Nyugalmat adott annyiban, a mennyiben az európai pénzpiaeznak nem minden hullámcsapása ért bennünket vagy nagyon megtörve ezt, csendesen hagyott, mert hisz nem dolgoztunk, nem dolgozhattunk. A mint kiléptünk a nyilt piaezra, azon eszközök rendelkezésünkre állnak ugyan, de ugyanazon koczkázatokkal, válságokkal, hullámzásokkal, melyeknek Európa más nemzetei ki vannak téve. Ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy minden üzleti tényezőnek sokkal több szakavatottsággal, éberséggel, óvatossággal, solidsággal kell eljárnia ezentúl, mint a hogyan eljárhatott eddig. Mert azon koezkázatok, melyekkel eddig az agiot voltunk kénytelenek drágán fizetni, megszűnnek ugyan, de előállnak azok, melyek egy piaeznak hullámzásával összeköttetésben állnak. De azt hiszem, amilyen a férfinak az önérzete, hogy a küzdelemnek neki megy, mikor tudja, hogy nagy felelősséggel és koczkázattal jár: olyan önérzettel kell menni a nemzetnek is e küzdelembe, tudva azt, hogy erőfeszítését nem fogja megbénítani az agio, hogy munkája gyümölcseit teljes mértékben élvezheti ; de egyúttal a felelősséget is kell, hogy viselje. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A valutaszervezés költségeiről is kell, hogy szóljak, de azt hiszem, hogy ez ismeretes. Az állam részére mintegy száz millió forint szükséges az arany beszerzésre és a t. niinister úr a pénztári készleteken kívül némely államadóssági czímletek átalakítása által kamat-reductio utján iparkodik megszerezni azt az összeget, a mely az e czélra felveendő kölcsön fedezésére szükséges. Ez egy szerencsés véletlen, a melyben némi jutalmat és visszatérítést nyer a nemzet eddigi áldozatkészsége. Mert hivatkozhatunk arra, hogy azok a súlyos adók, melyeket fizetni kellett, hogy az államháztartásban az egyensúly és az állam hitele helyreálljon, kezdik magukat visszafizetni. Ez a körülmény és az a lehetőség, hogy mi ugy convertálhatunk és úgy vihetünk keresztül egy nagy rendezést, a melytől mások még a szomszédban is visszariadnak, hogy terheink nem fognak szaporodni: egyik jutalma, visszatérülése azon áldozatnak, a melyet a nemzet államháztartása és az állam hitele helyreállításának érdekében hozott. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Fontos és nagyjelentőségű közjogi kérdések is vannak e javaslatban és mondhatom, azok vannak a legkövetkezetesebben megoldya és pedig véglegesen, nemcsak a jelenre, hanem a