Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

SS. ersüäeos illés 1893. fnlivs 11-én, hétfőn. 165 jövőre is. Ezt bizonyos örömmel és nyugalommal mondhatom a t. háznak, mert míg a dolog természete szerint a valutára és pénzrendszerre, valamint a pénzbeszerzósre vonatkozó kérdések mind megoldhatók nem voltak és nyitva vannak fontos kérdések, a melyek a törvényhozás gondját fogják igénybe venni, addig a t. minister urnak sikerült az összes közjogi kérdéseket, a melyek a themával összeköttetésben vannak, a jelenre és a jövőre nézve is teljesen megoldani és pedig azt hiszem közmegelégedésre. (Úgy van! jobb felöl.) Egyik közjogi kérdés, a függő államadósságnak elintézése, azt hiszem, oly módon történt a quota arányában, a mely közhelyesléssel fog találkozni. A másik kérdés, a mely belejátszik nem szorosan természeténél, hanem eddigi fejleményénél fogva az ezüst beváltására vonatkozó intézkedés, ä váltópénzek kicserélése arányának megállapítása; de ez is úgy történt, hogy majd akkor, midőn esetleg a nemzet a maga forgalmi területét is önállóvá akarja tenni, mert a dispositiók olyanok, hogy elkezdve a kicseréléstől egész az Ausztriával való liquidatioig mindenről a legtüzetesebben nemzetközi szerződés alapján történik intézkedés, a kibontakozás bármely eshetőséggel szemben úgy van a maga részleteiben biztosítva, hogy e tekintetben a jövő törvényhozásoknak semmi gondjuk, semmi igényük nem lehet. Ilyen a pénzláb kérdése, a melyet nagyon fontosnak tartok úgy közgazdasági, mint társadalmi szempontból. Ilyen valutánk egész érvényének kérdése, a melyet a t. minister úr az ez idő szerint közös forgalmi területen 1910-ig nem úgy biztosított, a mint csak a közönség követelménye hozza magával, a minek teljes mértékben eleget tett; hanem úgy, a mint azt egy önálló állam minden érdeke magával hozza a jelenben és jövőben. Méltóztassanak azon tlispositiokat megnézni, azok mind úgy vannak szerződésileg kikötve, hogy a szerződési idő leteltével a nemzetnek szabad rendelkezése teljes mértékbeu korlátlan. Mindez, eltekintve még attól, hogy magának az ügynek materialis megoldása tekintetében nincs szükségünk arra és nem is jött szóba, hogy bármely közösséget teremtsünk, például aranykulcson tekintetében. Pedig volt idő, méltóztassék csak visszaemlékezni, mikor még erről az alternatíváról is törvényekben történt komoly gondoskodás. Az is, hogy ez szóba sem jött, hogy ez úgyszólván, önként keletkezett és minden nehézség nélkül mellőztetett, egyik eredménye azon erőfeszítésnek, a melyet a nemzet tett és a mely bizonyítja, hogy miképen lehet önerőnkön úgy berendezni magunkat, hogy a dolgok azután, még ha közjogi természetűek is, minden vitatkozás nélkül önmagukban nyerjék megoldásukat. (Helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, hogy e javaslatokat úgy közgazdasági és pénzügyi, valamint közjogi szempontból is ajánlhatom a t. háznak; (Helyeslés jobb felől) azt hiszem, hogy nem egészen megoldott dolgokat hozunk, de mindazok az elő intézkedések és az az irány, a melyben mennünk kell, le vannak fektetve és ki vannak jelölve e törvényjavaslatokban és hogy nem fogom a szerénység határait túllépni, ha szavaimat azzal végzem: szerencsés vagyok, hogy e javaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra ajánlhatom. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Schóber Ernő jegyző: Wekerle Sándor pénzügryminister! Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Habár állásomból folyó kötelességemnél fogva a vita folyamán később és esetleg többször is kénytelen leszek a t. ház figyelmét igénybe venni, mégis arra való tekintettel, hogy ily nagyfontosságú javaslatokról van szó. a melyek egész pénzrendszerünk és merem mondani, mai hitelviszonyaink reformálásának kiindulási pontját képezik, ugyancsak állásomból folyó kötelességemnek tartom mindjárt a vita elején — óvakodva attól, hogy ismétlésekbe bocsátkozzam — legalább nagy vonásokban az egész tárgyat feltüntetni, legalább fővonásokban azon irányokat megjelölni, a melyeket a fenforgó kérdések megoldásánál, mint egyedül helyeseket, követendőnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) A rendezett pénz- és hitelviszonyok minden gazdasági fejlődésnek, minden sikeres munkálkodásnak mellőzhetetlen előfeltételét és kellékét képezik. (Űgy van! jobb felől.) Magyarország nagy közvéleménye annyira elismerte e tétel igazságát és annyiszor nyilatkozott már e mellett, oly egyhangúságot és egyöntetűséget tanúsított e fontos kérdések megoldásának módja iránt is, hogy valóban fölöslegesnek tartanám újabb argumentumokat keresni a valutarendezés czélszerüségének, avagy szükségességének igazolására. (Helyeslés jobb jelöl.) Röviden beérhetem azzal, hogy utalok azokra a jelenségekre, a melyek a legutóbbi években mutatkoztak; hogy utalok arra a nagy visszásságokra és pótolhatatlan veszteségekre, melyeket a valuta rendetlensége az utóbbi időben előidézett. (Halljuk! Halljuk!) így csak az 1890. évre utalok, midőn egy esztendő alatt az év kezdete és vége közt tíz százalék különbséget idézett elő' a mezőgazdasági termények árában, nem az árúk olcsóbbá válása, hanem magának a valutának ingadozása. | Fölösleges talán bővebben igazolnom, hogy az