Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

Í60 SS. *má)ro« R5és 18»S. jniítu 11-én. hétfőn. volt alávetve, a tudomány, technika, chemia oly I óriásilag haladt, olyan eszközöket szolgáltatott az önérdek és speculatio rendelkezésére, hogy daczára annak, hogy most meglehetős alacsonyan áll, a mostani 39—40 pence árához képest, termelhető 24 pencen is, tehát így is előnyösen, pedig a mostani ár is mily messzi van a paritástól, mely 60—78 pcnce kel], hogy legyen. Ilyen körülmények között, azt hiszem, nem szabad tüzetesen belebocsátkozni abba, hogy az ezüstvalnta egyáltalában nem fogadható el. És így nem raar,id más hátra, mint Európa legtöbb államához képest és különösen tekintettel azon államokra is, melyekkel legközvetlenebb összeköttetésben vagyunk, az aranyvalutát fogadni el. Tudom jól, hogy e roppant gazdag anyag itteni tüzetes vitatására hely nincs ; tudom jól, hogy ismeretesek a t. ház minden tagja előtt azok az ellenvetések és érvek, melyek az aranybeszerzés nehézségei és különösen megtartásának nehézségei körül merülnek fel; csak egy-két szóval érintem az aranymeimyiség és így^ beszerezhetésének mértékét. Azt hiszem, az újabb adatok alapján eléggé constatálva van. Nem akarok számok felsorolásába bocsátkozni. De tekintetbe kell vennünk, hogy mennyi aranyra van szükségünk; hogy illusiokat ne keltsek, rá kell utalnom arra, hogy nemcsak arra az aranyra van szükségünk, mely a 312 millió függő adósság beváltására szükséges, hanem szüksége van jelentékeny mennyiségű aranyra magának a banknak és a magánforgalom közvetlen összeköttetéseinek is. Ne ringassuk magunkat tehát abba az illusioba, ha az állam beszerezve a reá eső részt, ezzel meg van téve minden az aranyvaluta rendezésére és az arany megtarthatására. Azt hiszem, nem túlzok, sőt a valón alól maradok, ha azt mondom, hogy két, sőt két és fél annyira lesz szükség. De most már az aranytevmelés, ha az utóbbi években nem is fokoztatott, de oly széles alapokra van fektetve és oly eszközökkel rendelkezik, hogy merem állítani, hogy két három év aranytermelése teljesen elég a mi szükségletünk fedezésére. És minthogy a mostani pénzrendszerek mellett a forgalom a legelőrehaladottabb országokban meglehetősen telítve van aranynyal és minthogy a közelmúltban valuta-rendezések egyáltalában nem fordultak elő és a közel jövőben sincs kilátás arra, hogy ily szempontból versenynyel találkozzunk; azt hiszem, hogy az idő kedvező, a pénzpiacz helyzete alkamas arra, hogy most lépjünk fel ez igénynyel. Jól tudom, hogy rendkívül érdekes, tudományos fejtegetések tárgyát képezte elkezdve a fémeknek faj súlyából keletkező geológiai előfordulásától, forgalombatételének mértékéig, az a kérdés, hogy mily nehézségekkel jár az arany beszerzése. De bátran állíthatom, hogy bármint kutatjuk e kérdés akár geológiai, akár pénzesítési, akár forgalmi oldalait, mert az aranykérdés tulajdonképen e három főrészre oszlik, melyekhez aztán az ipar szükséglete is járul: nem lehet tagadni, hogy illetékes szakértők czáfolják azt meg és másfelől az újabb időben minden ellenkező jóslat és tudományos állítás ellenében a gyakorlati élet nem sokat törődik ma a fejtegetésekkel, hanem minden állam, a melynek egészséges viszonyai vannak, iparkodik magát aranynyal ellátni. És az fennakadás nélkül sikerült is. E tény hatása alól nem lehet magunkat kivonnunk. S midőn azt látjuk, hogy azon államokban, melyek leginkább vannak érdekelve e kérdésben, az utóbbi öt év alatt a legnagyobb és sikeres erőfeszítés folyt arra, hogy forgalmukat és bankjukat aranynyal telítsék: azt hiszem, nem habozhatunk semmiféle tudományos kérdés kedvéért, hogy erre mi is magunkat elhatározzuk. Csakhogy vigyáznunk kell, hogy semmiféle elvi és gyakorlati intézkedéshez ne járuljunk, mely akár az arany beszerzését, akár a forgalomba tartását megnehezítené. E kérdésre bátor leszek később visszatérni. De hangsúlyoznom kell, hogyha e tekintetben tévedések és csalódások merülnek fel, ez nem magának a dolognak természetével függ össze, hanem oly külső körülményekkel, melyek ellen küzdenünk kell és csak ha így járunk el és ezt a valutát fogadjuk el: mondhatjuk, hogy megszabadítjuk forgalmunkat és államháztartásunkat az agiotói, mely az államháztartásnak oly bizonytalan és kiszámíthatatlan tényezője. Mert rendezhetjük a pénzügyeket bárhogyan: ha így rendezett valutánk nincs, egy hirtelen fordulattal ott, hol nem volt deficit, milliókra menő deficit áll elő. Es meg kell szabadítani a termelést, az ipart, a kereskedelmet az agiotói azért, mert nincsen nagyobb uzsora, mint ez. A termeléstől a megrendelésig minden tényező egy bizonytalan szám előtt állván, okvetlenül a saját érdekében fokozza a risicot és iparkodik azt áthárítani más tényezőkre. Mindenki uzsorás az agio mellett. Az a kereskedő, a ki megrendel, játszik és egyúttal uzsoráskodik; az iparos, a ki termel, ha számítással dolgozik, okvetlenül ezt teszi; annál inkább minden tényező, a mely kivitelre dolgozik. Még inkább, még fokozottabb mérvben maga a hitel és a pénzügyek. Nem akarom a t. házat ismert dolgokkal untatni, méltóztassék betekintést szerezni maguknak tőzsdeüzletünkbe, banküzeltünkbe, méltóztassék megnézni, hogy a külföld miképen bánik el legfundáltabb papirjainkkal. Ha azok papírra vannak kiállítva, alacsony agio mellett eladja, magas agio mellett veszi; ha aranyra van kiállítva, megfordítva jár el; úgy, hogy nem a papir természetes és belértéke szerepel csak, sőt első sorban nem is az, hanem egyszerűen az agiotage.