Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-83
148 ss « «f89!Ag«8 Blés 1S0B, mindezekre való tekintettel, t. képviselőház, én azt hiszem, itt nem forog fenn szüksége annak, hogy a t. képviselőház valami sérelmes közigazgatási intézkedés orvoslását követelje vagy egy tévesen magyarázott törvény értelmét helyreállítsa és ezért teljes megnyugvással fogadhatja el véleményem szerint a t. képviselőház a kérvényi bizottság határozati javaslatát, a melyet ezennel elfogadásra ajánlok. (Helyeslés jobb felől.) Molnár Antal jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Én, mint a kérvényi bizottság egyik szerény tagja, csak pár szóval kív/mok e kérdéshez hozzászólani. Debreczen városának kérvénye két kérelmet tartalmaz. Az egyik az, hogy az 1715 : C VIII. törvényczikket magyarázza meg a törvényhozás; a másik pedig az, hogy ezen patronatus kérdését érdemileg intézze el. A kérvény azon részét, hogy a törvényhozás a patronatus kérdésében érdemileg határozzon, magam is olyannak tekintem, hogy abba a t. ház bele nem bocsátkozhatik, mivel törvényeink szerint a patronatus kérdésének elbírálása a bíróság hatásköréhez tartozik. Más azonban a véleményem a tekintetben, hogy vájjon egy régi törvény magyaráztassék e, vagy sem. Megelőzőleg is abban a véleményben voltam, hogy a kérelem e részben teljesíthető, de még jobban meggyőzött arról a mai tárgyalás. Ha valaki figyelemre méltatja Debreczen város kérvényét, e kérelem mellett az adatoknak és érveknek egész halmazát találja. Meghallgattuk ina igen t. képviselőtársam Körösi Sándor előadását; ő is az adatoknak egész halmazával támogatta Debreczen város e kérvényét. Hallottuk, t. ház, a t. előadó árnak, valamint a kormány képviselőjének is véleményét. Magából ebből a képből is látható, hogy itt tényleg oly kérdésről van szó, a melynek tekintetében pro és contra igen nagy halmaza az érveknek áll egymással szemben, a mely tehát kétségtelenül vitálisnak kell, hogy feltűnjék a t. képviselőház előtt is. Én tehát, t. képviselőház, azon indokból, mert nekem is tudomásom van arról, hogy tényleg Debreczen városában és környékén ezek a kérdések, hogy vájjon terheli-e őket a patronatusi kötelezettség vagy sem, tényleg századok óta folytonos vitáknak szolgálnak kútforrásáúl: tényleg a kedélyek megnyugtatására szolgálna az, ha a törvényhozás a régi törvény magyarázatába belebocsátkoznék és miután az említett, az előttünk ismeretes törvények arra mutatnak, hogy a törvény csakugyan homályos, tehát előáll azon eset, midőn a törvényhozásnak kötelessége a törvényt magyarázni, miután tényleg ', Julin* 5-én, kedden. kétségtelenül igazolva van az, hogy a gyakorlat nem juthatott megállapodásra, mert az egyik fél mindig azt vitatta, hogy nem illetik Debreezent a kegyúri kötelezettségek, a másik fél mindig azt vitatta, hogy illetik. Ési — mondom — egyrészt azért, hogy esetleg az a bírói eljárás megkönnyíttessék, a melyre tényleg ez a kérvény tendál, mert én legalább ágy fogom fel a kérvény intentioját, hogy a város épen azért kéri ennek a törvénynek a megmagyarázását, hogy ha a bíróság elé lép, annál könnyebben tudja igazait érvényesíteni. Mondom, egyrészt a bírói eljárásnak könnyítésére; másrészt a kedélyek megnyugtatására, a mi figyelmet érdemlő politikai indok; harmadszor pedig, mert tényleg be van bizonyítva, hogy a gyakorlat századok óta nem tud eligazodni és az itt lefolyt vita is bizonyítja, hogy itt két egymással ellentétes kérdéssel állunk szemben: magam is csatlakozom Körösi Sándor t. képviselőtársam azon javaslatához, mely szerint a törvényhozás utasítsa a kormányt, hogy ezen régi törvényt magyarázza meg. Óhajtom pedig ezen javaslatnak elfogadását azért, mert hiszen a t. kormánynak is érdekében áll, hogy ez megmagyaráztassék; mert ha ő lép ezen törvény megmagyarázásának indokaival a törvényhozás elé: akkor bizonyára egy javaslat, a mely. ezen törvényre vonatkozó hiteles és a minisíer részéről kiinduló magyarázatot tartalmaz, kétségtelenül az ottani kedélyekre is csillapítóíag fog hatni. Ezek alapján pártolom Körösi Sándor t. képviselő úr határozati javaslatát. (Helyeslések.) Molnár Antal jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kekem nem szándékom a dolog érdeméhez hozzászólani, de nem tehetem, hogy ne figyelmeztessem a t. házat, mennyire bizonyítja ezen eset is, hogy úgy az állam és a/. egyház, mint általán fogva az egyházügyi kérdések rendezése szükséges, elkerülhetlen és sürgető. (Helyeslések.) Különös véletlen, hogy míg odaát a főrendiházban szintén egy egyházi ügy tárgyaltatik : az elkeresztelések ügye; addig itt a képviselőházban egy másik, a patronatus kérdése kerül szőnyegre. Ha már előbb nem, de legalább 1873-ban Deák Ferencz indítványa következtében a képviselőház hozzálátott volna mindazon kérdések rendezéséhez,, a melyek az egyház és az állam közti viszonyra tartoznak: ma sem elkeresztelésekről, sem patronatusról nem lenne szó és valamint nem léteznék Debreczenben, úgy nem léteznék az egész országban viszálykodás felekezeti kérdések miatt. Azonban mit tesz a kormány még ma is? A helyett, hogy határozottan megígérné, hogy ezen kérdést is
