Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

!&. orsaágos Blés 18Ö2 jniíus S-éti, keddeü. 145 nak. Kincs erről ebben egy szó sem. Tehát sem grammatikai, sem logikai szempontból ebből a törvényből azt kimagyarázni nem lehet, hogy Debreezen városa a kegyúri jog terheit viselni tartozik. Debreezen 1693-ban vétetett fel kir. diplomában, a kir. városok közé. E diplomában el vannak sorolva Debreezen város kiváltságai és mentességei, de kegyúri jogról abban egy szó sincs. És ennek oka igen egyszerű. A canonjogból tudjuk, hogy hereticusok a kegyúri jog subjectumai nem lehetnek. Debreezen városa pedig református lakossággal birván, természetes, hogy a kegyúri jognak subjeetuma nem lehetett, mert a kegyúri jog csak katholicusok és a kath. egyház javára áll fenn. Több oldalról hallottam, hogy minden kir. város viseli a kegyúri terheket, tehát Debreezen városának is viselnie kell. Tudom, hogy ez tökéletesen így van, de hozzáteszem, hogy olyan kir. város Magyarországon, a mely csak a terheket viseli, de jogokat nem gyakorolna, olyan kir. város Magyarországon nincs. Tehát Debreczent ilyen kir. várossá akarták tenni, mely j»gokat nem gyakorol, de a terheket viselni tartozik. Megmondom ennek az okát, t. ház. Ennek oka az, hogy Debreezen diplomájában hiányzik e formula, mely minden kir. város diplomájában e szavakkal megvan: »Parochum sei Plebanum cum beneficiis canonice legalibus denominare, ex cui cempesis praesentare.« Ezért nem gyakorolhatja Debreezen ezt a jogot, mert nincs benne a diplomájában e formula. A mint már mondám, a kegyúri jogot csak a király adhatja. És ha nem gyakorol kegyúri jogot, mint királyi város: ki követelheti igazságosan, hogy viselje e terheket? A vallás- és közoktatásügyi minister úr rendeletének második indoka, melyet a t. előadó úr is felhozott, az volt, hogy 1837-ben egy egyházlátogatási jegyzőkönyvet vettek fel és ezt két városi tisztviselő alá is írta qua deputati. Ez, t. ház, nem egészen így áll. Igaz, hogy két római katholicus vallású tisztviselő jelen volt és alá is írta azt a jegyzőkönyvet, de nem qua deputati: kiküldetéssel, megbízatással ezek nem birtak, ha tehát aláírták, csak mint magántanuk írhatták alá. Az 1848. előtti szervezetből tudjuk, hogy 1848. előtt a várost nem a polgármester képviselte, hanem a főbíró. Ha tehát ez a két tisztviselő, mint kiküldött, terheket rótt a jegyzőkönyvben a városra, kötelességük lett volna ezt a városi közgyűléshez beterjeszteni és ha az elfogadja s a helytartó tanács — mint ma a belügyministerium — megerősíti, akkor volna KÉFVTJ. NAPI/). 1892- 97. V. KÖTET. ez jogerős. Mivel azonban ez nem történt, ez az egész dolog semmi, figyelmet nem érdemel. Nem akarok, t. ház, a kegyúri jogról általában értekezni. Csak annyit jegyzek meg, hogy bizony nagyon gondolkozóba ejti az embert az, vájjon az 1791 :XXVI. tcz. után igazságos dolog-e az, hogy egy több vallásfelekezet lakta királyi városban a nem katholicus vallású lakosok adóval járuljanak kizárólag a római katholicus egyház terheinek viseléséhez. Én ezt nem fejtegetem ezúttal, csak annyit mondok, hogy az időnek soha pihenést nem ismerő szelleme halad és mindenütt, a hol a felvilágosodásnak bizonyos foka már megvan, az állam és egyház elkülönítése felé tör a közszellem. Én ugyan részemtől ezt Magyarországon politikai viszonyaink és helyzetünk mellett ma még korainak tartanám, de rámutatok arra, hogy az állam és egyház elkülönítésének nagy műve Amerikában és Hollandiában már be van fejezve; Angliában, Belgiumban, Svájczban meg van kezdve. Én, mondom, mai helyzetünkben ezt még nem kívánom és megelégszem azzal, a mit a magyar törvényhozás 1791-ben és 1848-ban elfogadott. Méltóztassék csak ezen az úton haladni, akkor meglehetünk elégedve. Debreezen városa sohasem vonakodott attól, hogy a kebelében létező összes egyházakat, tehát a római katholicus egyházat is, saját erejéhez mérten támogassa, anyagilag gyámolítsa. Helyes utat foglalt el az 1868. évi LIII. tcz , mely határozottan eltér e kegyuraságos úttól, a mennyiben azt mondja, hogy az oly községekben, melyek házi pénztárukból a kebelükben lévő egyházak részére segélyt osztogatnak, abban minden ott létező vallásfelekezet részesítendő. Ez a leghelyesebb út, a melyen törvényhozásunk haladt és a melyet törvényhozásunknak jövőben is addig, míg a felvilágosodás fáklyája nálunk világosabban nem fénylik, követhet. Nem lenne-e időszerű általában a kegyúri jognak szabályozása ós rendezése? Erre a felelet megadását a t. képviselőházra s magára a kormányra bízom; részemről csak azt jelentem ki, hogy Debreezen városának azon kérelmét, hogy az 1715-iki törvény a törvényhozás által magyaráztassék, igazságosnak, ezélszerú'nek s helyesnek t irtom először azért, mert az 1791 : XII. tcz. határozottan mondja, hogy törvényt alkotni s magyarázni az országgyűlésnek a királylyal, a fejedelemmel együtt van joga: a törvények kötelező magyarázata tehát a törvényhozásra tartozik. Már pedig a fennállott dikasterialis kormányok századokon keresztül, most pedig a vallás- és közoktatásügyi minister űr bebizonyította, hogy az 17 15-íki CVTII. tezikket nem helyesen magyarázták, az 1681-iki XLI. törvényezikkbe pedig olyat próbáltak belemagyarázni, a mi abban egyáltalában iá