Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-83
148 m. orimágos ölés 18Í42. jtilins Lén, kedden. nincs. Ennélfogva helye volna annak, hogy a törvényhozás e törvényt megmagyarázza. Az elmondottak alapján bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! Hall' juk ! Olvassa): »Utasíttatik a kormány, hogy a jövő ülésszakban az 1715 : CVTIL tez. megmagyarázására javaslatot nyújtson be.« Kérem a t. házat, hogy szemben a kérvényi bizottság javaslatával, méltóztassék az én határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Berzeviczy Albert államtitkár! Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A kérvényi bizottság t. előadója szíves volt bevezető beszédében a bizottság álláspontját tüzetesen kifejteni at. ház előtt s indokolni a kérvényi bizottság határozati javaslatát. Azon ismertetés, a melyet az előadó ár előreboesátott, oly kimerítő és alapos volt, hogy engem felment attól, hogy ismétlésekbe bocsátkozva, az ügy állását újból ismertessem. Feladatom tehát csupán csak az, hogy most felszólalt t. képviselőtársammal szemben s az ő fejtegetései ellenében a nézetem szerint fenforgó tévedéseire rámutassak és az ő javaslatával szemben a kérvényi bizottság határozati javaslatának elfogadását kérjem a t. háztól. Igen sajnálom, hogy Körösi képviselő társammal, kivel rendesen egyet szoktunk érteni, e kérdésben egyet nem érthetek. Nem akarok kiterjeszkedni azokra az igen érdekes fejtegetésekre, melyeket ö az állam és az egyház, valamint a különböző vallásfelekezetek közti viszonyról általában elmondani szíves volt, hanem csupán csak azokra kívánok szorítkozni, a mik szorosan véve az ügyre vonatkoznak, t. i. Debreezen város patronatusi jogára vonatkoznak. Először is ki kell jelentenem, hogy a képviselő úr tévesen hivatkozott az 1791 : XXVI. tez. re ez ügyben, mert e törvényczikk tudvalevőleg a patronatusi jogot meg nem szüntette, valamint általában ezen törvénynek s az 1791. évi vallási törvényeknek charactere az volt, hogy azok a fennálló jogokat az új más vallásokra kiterjesztették, tehát jogokat adtak, azonban jogokat nem szüntettek meg és senkitől el nem vettek. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy Debreezen városának katholicus egyház-kegyúri joga nincs, mert ilyen kegyúri jogot semmiféle királyi kiváltsággal nem kapott. Debreezen városa az egyház-kegyúri jogot kiváltságképen, mint minden más szabad királyi város, akkor kapta, mikor szabad királyi várossá emeltetett. Igaz, hogy 1681-ben nem volt szabad királyi város, de azzá lett később, mint t. képviselőtársam helyesen mondta, a Leopold-féle diploma által és ktilÖ* nősen az azt törvénybe iktató 1715-iki törvények által. A t. képviselő úr nagy előszeretettel hivat* kőzik az 1715 : CVIH tcz.-re. E tekintetben csak két dolgot tartok sajászeríínek. Az egyik az, hogy e törvényczikk most úgy állíttatik oda, mint Debreezen város jogainak legfőbb erőssége és legfőbb bizonyítéka annak, hogy Debreezen városának tulajdonképen kegyúri joga nincs: tehát kegyúri terheket sem tartozik viselni. Annak idején pedig, mikor e törvény megalkottatott, Debreezen városa e törvény consequentiájának magát alávetni nem akarta és több évi viszálykodásba került és a kormánynak újból és tijból kellett intézkednie, míg Debreezen rávehető volt arra, hogy az e törvényben reászabott kötelezettségeknek megfeleljen. Tehát ez minden esetre a jogi álláspont folytonosságának egy jelentékeny hiánya. A másik sajátságos körülmény, a melyre rá kell utalnom, az, hogy a t. képviselő űr, mint mondám, nagy előszeretettel hivatkozik a CVIII. tezikkre; de elmulasztotta hivatkozni az azt közvetlenül követő GlX-ik törvényezikkre, a mely pedig egész világosan kimondja, hogy Debreezen épúgy, mint Szatmár-Németi, mint erre a t. előadó úr helyesen hivatkozott, mindazon kötelezettségeknek alávettetik, a melyek Magyarországon a szab. kir. városokra nézve egyáltalában fennállnak. Nézetem szerint tehát a törvény egész világosan eldöntötte azt a, kérdést, hogy Debreezen a kegyúri jogoknak is tulajdonosa és illetőleg a kegyúri terheket is viselni tartozik, mert azok elválaszthatatlanok azoktól a kiváltságoktól, a melyekkel a szab. kir. városok bírnak. Ép erre való tekintettel, hogy a CIX. tez. teljesen megoldja a kérdést, a CVIII. tez. magyarázatának szükségét, megvallom, egyáltalában nem vagyok képes átlátni. A t. képviselő úr és a kérvények is hivatkoznak arra, hogy e törvényezikkben taxatíve aiegmondatik, miszerint Debreezen a katholieus templom számára, úgyszintén a ferenezrendiek conventje számára telket köteles adni. Ez nem azt jelenti, hogy ezeken kívül Debreezen egyáltalában semmi terhet sem tartozik viselni, de miután e terhek iránt általános törvények nem rendelkeznek és miután azok viselését Debreezen ismételt kormányrendeletek dacára consequenter megtagadta, e terheket taxative külön törvénybe is iktatni kellett. Különben azt tartom, hogy a t. képviselő úr felfogásában bizonyos ellenmondás van, mert a t. képviselő űr maga is kijelentette, hogy ő a minap egy kiváló főpap részéről elhangzott nagyérdektí beszéd e részével egyetértve, a kegyúri jogot tisztán királyi jognak tekinti
