Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

Í 44 m, ors»éf»s ttlé« tSW hatalommal templom építésére is kényszerítették a tisztán református lakosságot. A sok üldözést végre Debreczen városa megunván, 1843-ban az országgyűléshez folyamodott és azt az országgyűlés alsó táblája 1844. september 3-án tárgyalás alá vette, a melyben szintén azt kérelmezte a város, hogy az országgyűlés magyarázza meg az 1715-iki törvényt. Az országgyűlés alsó háza a következő határozatot hozta: »Az 1715: CVIII. tcz. világos tartalma szerint Debreczen városa a Leopold császár és király hitlevelében foglalt minden kiváltságaiban s szabadságaiban megerősíttetvén és egyedül az építendő róm. kath. egyháznak s a Szt. Ferencz szerzetesek conventje helyének kimutatására köteleztetvén; ehhez járulván az 1791: XXVI. tcz. 2. §-ának világos rendelete s az előadásból kitetsző azon folytonos szokás, miszerint a város valamint a patronatusi jogot nem gyakorolta s nem gyakorolja, úgy az ezzel járó terheket is nem viselte: mindezeknél fogva a KK. és ItR. úgy látják, hogy az előadó város a róm. kath. egyháznak akár építésére, akár kijavítására az idézett törvények megtartása mellett nem köteleztethetik, azért is ezen pártolt sérelmet orvoslás végett 0 Felsége elébe felterjesztetik.« No, t. ház, ebből láthatjuk, hogy 1844-iki országgyűlés mily szabad szelleműén, mily igazságosan magyarázta az 1715-iki törvényt. Beöthy Ákos: Más többség volt akkor! (Úgy van! hal felöl.) Körösi Sándor: Ugyan kérem, akkor a népképviseleten alapuló országgyűlésnek a képviselőháza ne birna annyi szabadságérzettel, ne bírna annyi igazságérzette], mint a mennyivel birt előde, az 1844-iki országgyűlés? (Felkiáltások bal felől: Nem bizony!) Nem mondok le a reményről, hogy a t. képviselőház be fogja bizonyítani, hogy ugyanazon szabad szellemtől, ugyanazon igazságérzettől van áthatva, a midőn az 1715-iki törvényről vau szó, mint volt a rendi alapon álló 1844-iki országgyűlésnek alsó táblája. Nem mondok le arról a reményről, hiszem, hogy lesz annyi önérzet, lesz annyi igazságérzet, lesz annyi szabadságérzet ebben a képviselőházban, hogy el fogja vetni a kérvényi bizottság határozati javaslatát. Az 1844-iki országgyűlés határozata után azt lehetett várni, hogy már majd a dikasterialis kormányközegek fel fognak hagyni Debreczen város üldöztetésével. Ah, koránt sem! 1846. június 5-én 16.448. szám alatt a helytartó tanács közölt egy királyi rendeletet, a melyben meghagyatott Debreczen városának, hogy tartozik jogok nélkül a kegyúri terheket viselni. És e királyi rendelet hivat:. jnltns S-én, kedden, kőzik, mint alapra az 1681: XLI. tcz.-re. Ámde a város az 1844-iki országgyűlés enunciatioja után ennek a rendeletnek sem engedelmeskedett és ezt is tisztelettel félretette. Ez az a rendelet, t. képviselőház, a melyet már most a mi m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerünk 1882-ben megújított és ezen rendeletben a vallásügyi minister úr ugyanezen 1681: XLI. tcz.-re hivatkozott, a melyre az 1846-iki királyi rendelet és a várost 3379 forint templomtető javítási költségben elmarasztalta. A városi közgyűlés a ministeri rendeletnek megtagadta az engedelmességet, de ugyanazon végzésben elhatározta, hogy ezt a költséget a város segélyképen, a római katholicus egyháznak kifizeti. Ez indította Debreczen városát arra, hogy a vallás- és közoktatási minister úrnak ezen rendelete ellen a képviselőházhoz kérvénynyel járuljon és kérje, hogy ámbár már az 1844-iki országgyűlés is megmagyarázta az 1715: 108. törvényczikket, ujolag kéri a t. képviselőház is, megmagyarázni méltóztassék, miután századokon át a kormányközegek eltérőleg magyarázták az 1715-iki törvényt és az 1681-iki 41. tcz. olyat akartak belemagyarázni, a mi ezen törvényben nincsen meg. A vallás- és közoktatásügyi minister úr a maga intézkedéseit kettővel indokolta. Az első az, hogy az 1846-iki királyi rendelet is így intézkedett. Ezt a rendeletet Debreczen magára nézve soha kötelezőnek el nem ismerte. Nem ismerte el azért sem, mert alkotmányunk szerint érvényben levő törvényeink ellen sem a kormánynak, sem más hatóságnak rendeleteket kiadni nem szabad Az 1681 : XLI. te?, az, a melyre nemcsak dikasterialis kormányközegek, de az alkotmányos vallás- és közoktatásügyi minister úr is hivatkozott. Méltóztassék megnézni, hogy ebben a törvényben mi van. Nincs abbén semmi egyéb, mint az, hogy abban az időben a királyi városok és bányavárosok panaszkodtak az országgyűlésen, hogy részben a magyar kamara, részben a katonatisztek által kegyűri jogaik és más kiváltságaik, tisztviselőik választásában háborgattatnak. Erre az oszággyűlés azt határozta, hogy a királyi városok már létező jogai megújíttatnak és szabadalmaikban, mentességeikben őket háborgatni senkinek sem szabad. A jogi hermancutikának melyik szabályával lehet azt úgy magyarázni, hogy ebben a törvényben benn van, miszerint Debreczen városának a kegyúri terheket viselnie kel] ? De vegyük elő a grammatikai magyarázatot. Van-e a törvényben egyetlen egy szó is, mely azt mutatná, hogy Debreczen azon terhek viselésére kötelezhető? Vegyük elő a logikai szempontot, lehet azt állítani, hogy a törvényhozásnak az volt-e az intentioja, hogy a még ezután alakítandó kir. városok a kegyúri terheket viselni tartóz-