Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

SÍ orsjsásros Illés 1892. Julius S-én, kedden. 143 nein államegyház, mégis tényleg a többi vallásfelekezetek közt igen nagy fölényben van; különösen fölénybe emeli az a középkori vagy még annál is régibb intézmény, a melyet kegyúri jog néven ismerünk. Ez az, a mi e szabadszellemű törvények végrehajtását a politikai hatalomnak ma sem engedi meg. Nem akarok a kegyúri jogról, annak eredetérő] most koszszasabban értekezni, (Halljuk! Halljuk!) csupán csak annyit jegyzek meg, a mit mindnyájan tudunk, hogy szt. István királyunk II. Sylvester pápától a keresztény egyház terjesztése és ez egyhá' szervezése körüli munkásságáért nagymérvű egyház hatalmi kört nyert. Ebből eredt a kegyúri jog s bár a történelmi 'fejlődésben változásokon ment keresztül, mindamellett mai napig is érvényben van azon jogelv, hogy a magyar király a róm. kath. egyháznak főkegyura. A magyar király, mint a jus patronatus universale tulajdonosa egyeseknek és községeknek adhatott kegyúri jogot, sőt a kegyúri jog közvetlenül is megszerezhető volt, ha valaki a saját költségén templomot építtetett; ha egyházi alapítványt tett; egyházi hivatalt állított fel és azt állandóan fenn is tartotta, vagy a kegyúri jogot elbirtokolta. Vizsgáljuk meg most már, hogy Debreczen város melyik szerzési alapon szerezte meg a kegyuraságot az említettek közül? A királyi városok mindaddig a királyok által adományozott kiváltság-levelekben szerezték meg a kegyúri jogot. Nézetem szerint Debreczen város egyik alapon sem szerezte meg a kegyúri jogot. Királyi kiváltság alapján a kegyúri jogot Debreczen város sohasem nyerte meg, saját költségén templomot nem épített, egyházi alapítványt nem tett és nem gyakorolván soha kegyúri jogot, azt el sem birtokolhatta. Debreczen város a királyi kegyúri jogát megújító 1681 : XLI. tcz. meghozatala előtt még nem volt szabad kir. város. E törvény csak az akkor létezett sz. kir. városokra vonatkozik. Debreczen akkor nem tartozott Magyarországhoz, hanem Erdélyhez, a maga kiváltságait, szabadalmait, mentességeit az erdélyi protestáns fejedelmektől kapta. Már pedig azt csak nem lehet vélni, hogy a protestáns fejedelmek valamely, a katholicus egyház javára szolgáló kötelezettség teljesítéséért adták volna a szabadalmakat. I. Lipót a maga diplomájában megerősítette mindazon jogokat, melyek a magyar királyok vagy fejedelmek által adattak ezen szavakkal: »Megerősítjük a hűséges Karoknak minden Magyar Királyok, hasonlóképen Erdélynek Magyarországtól különválása óta Fejedelmei adományleveleit, jószágadásait, kiváltságait, nemesítéseit, az általok adott czímeket, tisztségeket, méltóságokat, dézsmákat, s végre mindennemű javadalmakat és jószágokat, akár magánosok, akár városok és községek és ezéhek, akár a bevett vallások közül bármely egyház, parochia, vagy iskola részére adattak, mind Erdélyben, mind Magyarország Részeiben, a Székelyföldön és Debreczenben.« Itt van tehát a gyökere, alapja Debreczen szab. kir. város kiváltságainak, szabadalmainak és mentességeinek. Az 1715: 108. tcz.-ben az országgyűlés határozottan kimondotta, hogy Debreczent a Leopold-féle diploma, alapján veszi fel a kir. városok sorába: virtuti benigni diplomatis Leopoldini, tehát a mit Leopold azon diplomában megerősített, az mind áll és minthogy abban a kegyíiri jogról szó sincs, természetes, hogy az országgyűlés sem akarta a kegyúri joggal Debreczent megterhelni és a hivatkozott törvényben csak ezt ^hárította Debreezenre, mint terhet a törvényhozás: »ut pro exstrnenda Parochiali Ecclesia Catholica, et Conventu Patrum Sáncti Patris Francisci Locum assignent«, vagyis hogy az építendő róm. kath. egyház és szent Ferencz-rendi atyáknak helyet jelöljön ki. Az egész törvényben, a melyben Debreczen a Lipót diploma alapján beczikkelyeztetett a városra a magyar törvényhozás, ennél több terhet nem rótt. Es ezen terhének Debreczen városa 1716-ban csakugyan meg is felelt. Ezekből kitűnik, hogy Debreczen városa nem szerezte meg a kegyúri jogot kiváltság útján, sem pedig törvényhozás útján nem szerezhette meg, mert a kegyúri jog megadása tisztán a korona jogai közé tartozott és Nagyvárad nagy tudományú püspökének igaza van, a mikor Nagyváradon tartott beszédében kijelentette, hogy a fő kegyűri jog tisztán a korona jogai közé tartozott és ebben senkivel, még az országgyűléssel sem osztozkodott. Világos tehát, hogy Debreczen sem kiváltság, sem a törvényhozás útján soha kegyúri jogát meg nem szerezte. De nem szerezte meg a kegyúri jogot templomépítés útján sem. A mostani templomot 1719-ben gr. Csáky Imre akkori kalocsai érsek építtette a saját költségén, a ki 1832-ben elhalálozván, ezen templom alá temettetett el. A templom ma is gr. Csáky Imre czímerét viseli. De nem szerezte meg ezen jogot e jog gyakorlása által sem, mert ama nagyfontosságú kormányrendeletekben, a melyek a kérvényhez mellékelve vannak, látható, hogy a kormányzó közegek egyenesen megtagadták Debreczentől a kegyúri jog gyakorlását, azt mondván, hogy őket a kegyúri jog meg nem illeti, de mindazáltal tartoznak terheket viselni. Ámbár semmi terhet nem rótt a törvényhozás Debreczen városára, mégis a fennálló dikasterialis kormányközegek örökösen üldözték Debreczen városát s mindig rá akarták róni a terhet, sőt erőszak útján kar-