Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-83
142 m * országos ülés 189». jefins 6-én, kedden. kath. püspöke arra törekedett, hogy Debreczen városának egykor tisztán, ma pedig legnagyobb részben ev. ref. vallású polgárokból álló lakosságát az 1715: CVI1I. tcz. ellenére a jogok gyakorlása nélkül a kegyúri jog teherviselésére kényszerítse. Ezt a nagyváradi püspök akkor a fennállott államkormány-közegek által vélte elérhetni és ezek által iparkodott nyomást gyakorolni. Ezen akkor fennállott dikasterialis közegek kir. rendeletekkel és szabályrendeletekkel akarták oda kényszeríteni Debreczen városát, hogy a kir. kegyari terheket a megfelelő jogok nélkül viselje. Debreczen városa azonban sohasem engedelmeskedett ezen rendeleteknek és azokat mindig kellő tisztelettel félretette. Beöthy Ákos: Jól cselekedte. (Derültség) Körösi Sánd or: Mielőtt ezen ügy részieres fejtegetésébe bocsátkoznám, ki kell jelente nem, hogy ezen ügy nem Debreczen római kath. polgárai és a református polgárok közt fenforgő ügy, hanem a vallás és közoktatásügyi ministerium és Debreczen városa, mint jogi személy közt fenforgő egyház-közjogi vitás kérdés. Debreczen város róm. kath. és református polgárai mindenkor a legnagyobb egyetértésben éltek és ma is a legnagyobb testvéri szeretetben éluek egymással (Helyeslés.) és ezt a jó viszonyt jövőre is fenn akarják tartani. De az a megoldási mód, melyet a kérvényi bizottság ajánl, ezt a kérdést végleg el nem elönti, pedig Debreczen mindkét vallású polgárainak az az óhajuk, hogy ez a kérdés egyszer már érdemlegesen döntessék el, hogy a köztük levő jó harmóniát többé semmi ne zavarja. Azon megoldási mód, melyet a t. kérvényi bizottság a t. háznak ajánlott, nem alkalmas arra, hogy a polgárok közt most fennálló jó egyetértést továbbra is fentartsa. Ez okból már most kijelentem, hogy részemről a kérvényi bizottság határozati javaslatát el nem fogadom. (Helyeslés jobb felöl.) A mi már most a debreczeni kérvény tartalmát illeti, az szomorú maradványa azon középkornak, melyben az állami hatalom törvényt, igazságot, méltányosságot lábbal tiporhatott. Mint tudjuk, Í848 előtt a róm. kath. egyház Magyarországon államegyház volt és mint Európa többi államaiban, hazánkban is az államot is elnyomta. A görög és római korban az állam elnyomta a vallásos elemet. A kereszténység századaiban ellenben a serdülő keresztény egyház a társadalom felett gyámságot óhajtván gyakorolni, a középkorban határozott, bár mindenkor ellenzett felsőbbséget vívott ki az állam felett. Es ezt a világi és lelki hatalom közt fennállt viszonyt csak a tudomány által elő! idézett felvilágosodás, a reformatio korszaka változtatta meg. Egyik kitűnő, nagy tudományú róm. kath. püspökünk Nagyváradon ép a napokban tartott beszédében azon nézetét fejezte ki, hogy a mi hazai viszonyunknak az állam és egyház közti azon viszony felel meg, a mely fennállott akkor, midőn Magyarországon egyedül csak a kath. egyház létezett, azon állam és egyház közti viszony, mely a XIII. században uralomra jutott, mikor t. i. az egyház mindenütt teljesen elnyomta az államot. Beöthy Ákos: No még csak az kellene! Ehhez mi is hozzászoknánk! Körösi Sándor: Hát, t. ház, a reformatio és a franczia forradalom után ezt a viszonyt visszaállítani egyszerűen lehetetlen. Az államot mi ma úgy ismerjük, mint oly jogintézetet, mely az emberi czélok elérésére képes és mely az egyháznak semmi tekintetben alárendelve nincs. Az új idő szelleme, a modern államot a vallásfelekezeteken kívül helyezte és feladatává csak azt tette, hogy a lelkiismeret szabadságába ne avatkozzék ugyan be, de meg ne engedje azt sem, hogy az állam czéljaival ellentétes tanok valamely hitfelekezet által hirdettessenek és hogy az állam ne tűrje el, hogy bármely vallásfelekezet dogmái az államot az összesség jólétének előmozdítására czélzó működésében gátolják. A mai modern államnak feladata továbbá az, hogy a bevett hitfelekezetek közt a viszonosságot és jogegyenlőséget állapítsa meg és ha egymás közt nem tudnának békében megférni, állítsa vissza, vagy tartsa fenn köztük a jogrendet. Ez a mai állam feladata s ez a viszony az állam és egyház közt s a felekezetek közt egymás irányában hazai viszonyainknak jobban megfelel. Erre az útra lépett legelőször is az 1791. évi országgyűlésünk, midőn a 26. tezikket megalkotta. E törvényezikk 6. §-ában kimondá: »Occasione autern erectionis aut repartionis templorum, Parochiarum aut scholarum, nec catholica, Plebs Evangelicis, nec Evangelica plebs catholicae, manuales aut currules operas dare obligetur, eatenusque initi contractus pro cassatis habeantur«, vagyis a templomok, lelkészlakok és az iskolák építése vagy javítása alkalmával pedig sem a kath. nép az evangelicusoknak, sem az evang. nép a katholicusoknak kézi vagy igás napszámot teljesíteni nem köteles s minden ez iránt kötött szerződés eltoröltnek tekintendő. Az 1848: XX. tcz. kimondotta, hogy minden e hazában létező s bevett keresztény vallás a viszonosság és teljes jogegyenlőség alapjára állíttatik. A bekövetkezett absolut uralom alatt azonban a reactionarius szellem eltért e törvények végrehajtásától; sőt ma is, midőn már a róm. kath. egyház többé jogilag
