Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-83
SS. orscágos Illés 1892. Julius S-én, kedden. 141 rendelkezés, a melyet a ferenczrendieket illetőleg említettem és benne van azon elausula: »salvo iure alieno presertim verő ecclesiarum Dei« a mi szerintem nem vonatkozik másra, mint épen a kegyúri kötelezettségre. Az 1681. évi XLI. tez. joghatályát illetőleg pedig, t. ház, szerény véleményem az, hogy habár Erdélyhez, tartozott légyen is Debreczen akkor, midőn ez a törvényczikk megalkottatott, az anyaországhoz való visszacsatolás időpontjától, azon időponttól fogva, a midőn a magyar szabad királyi városok sorába felvétetett, az összes érvényben levő hazai törvényeink joghatálya rá épen úgy kiterjedt, mint más szabad királyi városra. (Helyeslés.) Hogy pedig, t. ház, Debreczen nem kivétel a többi szabad királyi városok közül, ezt legjobban bizonyítja az 1715: C1X. tezikknek azon intézkedése, hogy Debreczen épen úgy, mint Szathmár-Németi alá vannak veHe a királyi tárnokmesternek és osztoznak minden más szabad királyi városnak joga és kötelezettségeiben. Az a körülmény, t. ház, hogy Debreczen e jogát sohasem kérte, attól mindig szabadkozott, azt nem gyakorolta és ha kegyűri kötelezettségeinek teljesítése forgott szóban, a kérdéses összegeket sohasem önként, hanem mindig kényszer súlya alatt, mint ad hoc segélyt szavazta meg: ez, t. ház, ebben a kérdésben nem határoz azért, mert azt hiszem, Debreczen talán nem áll egyedül akkor, a midőn e terhes jogtól szabadulni óhajt és továbbá Debreczen azt sem teljesítette önként, a mire a törvény szava világosan kötelezi, t. L, hogy a Szt. Ferencz-rendiek háza helyét kijelölje; ezt is csak kir. biztos közbejöttével teljesítette. (Úgy van! jobb felől.) Azon körülmény, t. ház, hogy a karok és rendek 1844-ben e kérdést a kérelmek közé felvéve a király elé terjesztették, ez, t. ház, csakis azt bizonyítja, hogy a karok és rendek ezen kérdést megvizsgálan dónak találván, a hazai törvényeink, nevezetesen az 1553: IX. tcz. értelmében azon fórum elé terjesztették, a melyet hazai törvényeink szerint ezen kérdésben is a döntés joga megillet: ez a koronás király. (Helyeslés.) A válasz ezen felterjesztésre nem soká késik. A király 1846-ban 16.748. számú rendeletével, hivatkozva épen ezen 1553. IX. és 1681 : XLI. tczikkre teljesen törvényes formában kiadott rendeletével Debreczent kegyúri kötelezettségeinekteljesítésére utasította. Ezen királyi rendeletre hivatkozott a vallás- és közoktatás ügyi minister, midőn 1882-ben 16.329 és 40.411-ik számú rendeletével érdembe épen úgy határozván, a váradi püspök felterjesztésére Debreczent szintén kegyúri kötelezettség teljesítésére utasította. Tekintettel tehát az elmondottakra, t. ház; tekintettel arra, hogy számos egyházlátogatási jegyzőkönyv, a mely teljes joghatálylyal bír, van érvényben és a mely közül a legutolsó 1831-ből van; tekintettel arra, hogy Debreczen ma közel 48.000 hold kincstári koronái birtoknak tulajdonosa, tekintettel azon legfőbb indokra, hogy hazai törvényeink értelmében az ez ügybeni döntés jogával felruházott legfőbb fórum, a koronás király ez ügyet végleg elintézte: a bizottság nevében kérem, hogy a kérvényt a vallás- és közoktatásügyi minister úrnak visszaküldés végett kiadatni méltóztassék azért, mert a kérvényben foglalt kérelem azon része, hogy az országgyűlés ezt a kérdést orvosolja, teljességgel nem teljesíthető, mert hiszen a ház bírói eljárásba e kérdés fölött nem bocsátkozhatik, (Helyeslés jobb felől.) a kérvényben foglalt második kérelemre pedig, hogy az 1715: CVIII. tcz. inegrnagyaráztassék, szükség nincs, mert ennek minden kétséget kizárólag, világos a szövegezése. Mindezeknél fogva a t. háznak a kérvényi bizottság javaslatának elfogadását ajánlom. (Helyeslés jobb felől.) Josipovich Géza jegyző : Körösi Sándor ! Körösi Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a napirenden lévő fontos tárgyhoz, a debreczeni kérvény tartalmához hozzászólanék, a t. ház szíves elnézését kérem gyenge egészségem miatt. Csupán abban reménykedem, hogy nekem az az igazság erőt fog adni, a mely a debreczeni kérvényben foglaltatik, úgy, hogy a leggyengébb argumentatioval is, mert hiszen az igazság magában is argumentum — képes leszek a debreczeni kérvény tartalmát a kellő világításba helyezni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ehhez hozzászoknék, csatlakozom Beöthy Ákos t. képviselőtársam azon észrevételéhez, hogy sajnálkozva kell tapasztalnunk, miszerint a magyar országgyűlés képviselőházában a kérvények tárgyalása ma már puszta szertartássá válik. (Élénk helyeslés bal felől.) Mit mond ahhoz az ország választó közönsége és polgársága, ha legszentebb alkotmányos jogát, a kérvényezési jogot, maga a képviselőház sem tekinti másnak, mint ötödik keréknek. (Igaz! Ugy van! bal felől.) A t. képviselőtársamnak azon észrevételét azonban, hogy a kérvények tárgyalása alkalmával nagy elvi kérdéseket eldönteni vagy talán fejtegetni sem lehet, el nem fogadom. Beöthy Ákos: Nem azt mondtam. KÖrösi Sándor: Mert ha egy concret eset egy nagy elvvel van összeköttetésben, akkor mellőzhetetlen, hogy a nagy elvről is, a melynek az a kisebbik úgyszólván folyománya, szó ne legyen. Alig volt a t. képviselőház előtt fontosabb és nehezebb kérdés, mint azon ügy, melyet a debreczeni kérvény tartalmaz. Több, mint száz éven keresztül Nagyváradnak mindenkori római
