Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-83
88. orsíágos Més 1892. Julius &-én, kedden, \ gg vállalkoztunk, soha semminemű Ígéreteket nem tettünk és az egész tárgyalás során az iránt még csak kívánalom sem merült fel, hogy ez adók kiadassanak a községeknek vagy törvényhatóságoknak. Méltóztassék csak a törvény tárgyalásának genesisét venni. Mi előterjesztettünk egy törvényjavaslatot és azt mondottuk, hogy vállalkozunk a regale kártalanítására a nélkül, hogy az állam-financiákat megzavarnók, de csak ott adunk kártalanítást, a hol az illető adót fizet és ez adók bizonyos hányszorosában állapítjuk meg a kártalanítás összegét. Ez volt a kiindulási pont. (Helyeslés jobb felöl) E kiindulási ponton a törvényhozás azt a változtatást tette, hogy ilyen és ilyen kivételes esetekben ettől a kiindulási ponttól eltérőleg is adható kártalanítás, de csak ennyi. Ez egy szorosan értelmezendő kivételes intézkedés, úgy, hogy, bocsánatot kérek, semminemű morális kötelezettség, ígéret, vagy kilátásba helyezés e tekintetben, hogy itt másról, mint egyszerű taxatioról lenne szó és hogy mások részesülhessenek ez adóban, nem volt. Egyszerűen arról volt a szó, hogy az állam azt mondotta: én akkor, mikor megállapítom a kártalanítást, mérsékeltebben fogom a kártalanítást megállapítani, de nem arról volt fezó, hogy a taxationál tekintetbe vett, vagy levont adóösszegek kiadassanak. Én különben igen bámulok azon, hogy a t. képviselő urak, a kik ellenőrző kötelességüket és jogukat igen alaposan szokták gyakorolni, most négy év múlva állanak elő e kérdéssel. (Egy hang bal felől: A kérvényeknél) Engedelmet kérek annyira esak voltak tájékozva, hogy ily vitális kérdésekben tisztában lehetnének. Az annak idejéa kiadott utasításnak számtalan pontját kifogás tárgyává tették. Csak fel kell tételeznem, hogy az ily fontos műveletet ellenőrizték s hogy nem ma ötlik fel először e kérdés s csodálkozom azon, hogy a képviselő urak öt évig az ellenőrzési jogot egyáltalában nem gyakorolták és még inkább csodálkozom azon, hogy mikor a költségvetéseket folyton tárgyaltuk, egyáltalán nem is gondoltak arra, hogy e tekintetben valamit kiadásképen fel kellene venni s hogy ez a költségvetés nem reális, ha ezen kiadásról nem gondoskodunk. De még inkább csodálkozom azután azon az elméleten, a melyet Horánszky Nándor képviselő úr kifejt, hogy meg van a fedezet az italméréd jövedékben és annak a jövedelméből azt fedezni lehet. Engedelmet kérek, hogy az államnak van-e haszna valamiből vagy nincs, az még nem fedezet. Fedezet az, a mire a törvényhozás expresSÍH verbis számszerűen felhatalmazást ad, hogy ezt meg ezt egy bizonyos meghatározott czélra fordíthassam. De a budget jognak oly felfogását, egy olyan tág köpönyegnek a becsempészését, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hogy azért, mert ebből a regale-jogból bizonyos haszna is van az államnak, ott megvan a fedezet is és ebből kifizethető: ezt a tág felfogást, bocsánatot kérek, semmi körülmények közt nem tudnám honorálni. (Helyeslés jobb felöl.) Én ismétlem a t. ház előtt, hogy a regáléra vonatkozólag, mint felállítottuk a tervet és a mint a törvényhozás ennek a tervnek a végrehajtására felhatalmazást adott, azon a korláton és kereten belül azt a regale-törvényt végre is hajtottuk. Ezt a korlátot és keretet szélesbíteni, ma egyes ilyen, akkor eldöntött kérdéseket, mikor a kívánalmak csak ujabban merülnek fel, újabb consideiatio tárgyává tenni és ez által rendezett financiáinkba egy olyan trójai falovat becsempészni, mely azokat alapjaiban kiforgatná mai biztonságukból, arra, bocsánatot kérek, nem váilalkozhatom (Helyeslés jobb felől.) és azért kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság javaslata értelmében méltóztassék határozni. (Élénk helyeslés iobb felől.) Beöthy Ákos: T. képviselőház! Személyes kérdésben csak egy igen rövid megjegyzést akarok tenni. A 1 minister úr azt mondotta, hogy nem csodálkozik azon, ha az egyes képviselők ilyen népszerű kérdésekben felszólalnak. Bocsásson meg t. minister úr, hiszen húsz esztendő óta vagyok ennek a képviselőháznak a tagja, de nem hinném, hogy okot adtam volna valakinek arra, hogy engem ilyen imputatiokkal vádolhasson. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Még azt sem lehet mondani ennél a kérdésnél, hogy én érdekeive vagyok benne. Ha olyan jól ismeri a t. minister úr az én viszonyaimat és az én eljárásomat, tudhatná nagyon jól, hogy én Kassa városát képviselem, ez pedig Abauj-Torna megyének kérvénye. Ha felszólaltam, felszólaltam egyes-egyedül azért, mert ezt a kérvényt igazságosnak tartom. Meglehet, helyesebb lett volna, hogy már előbb tudomással bírjak arról, hogy a regale-kártalanítási eljárásnál oly visszaélések követtettek el, mint a minőkről ezen kérvény szól; de arról, bocsánatot kérek, idáig nekem nem volt tudomásom. Megragadtam tehát az első alkalmat, hogy az, a mit jogsérelemnek tekintek, orvösoltassék. Egy félreértésre is ki kell terjeszkednem. Vonatkozik ez Ghüácsy Dezső t. képviselő úr előadására. O azt imputálja nekem, mintha én azok érdekében szólalnék fel, a kik adó csőn kítást követtek el. Először is ez a kérdés egy túlhaladott kérdés épen a regale törvény 10. §-a folytán, mely igenis az adócsonkítóknak az én felszólalásom ellenére azt a kedvezményt megadta. De bocsánatot kérek t. képviselő úr, hiszen Abauj-Tornamegye nem maga csonkíís*
