Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-82
82. omágos fllét 1892. jtilingé-éB, hétfón. 101 árnak tegnapelőtti beszédében foglalt következő passus (olvassa:) »Vannak a fogyasztási adó reform ál ásának más előfeltételei is. Ha mi a ezukorconsum adót és az italmérési adóval egyesített söradót akarjuk reformálni, a mely reformnak lényege tulajdonképen nem egyéb, mint az adótételek leszállítása és mérséklése, akkor az egyes fogyasztási ezikkeknek talán a termelési adóban kell részleges compensatiót keresni. E tekintetben az osztrák kormánynyal a tárgyalásokat folyamatba is tettem és remélem, hogy ezek eredményre is vezetnek és az okszerű reform e tekintetben is valósítható leend.« Már pedig engedje meg a t. pénzügyminister úr azt a szerény megjegyzést, hogyha csak az imént említett két tényre reducálhatók azon nagymérvű intézkedések, akkor a t. kormány jobban cselekedte volna, ha egyáltalában ilyeneket nem foganatosít, mert szerény nézetem szerint a sör mai helyzete még valamivel előnyösebb, mint a kilátásba vett reform életbeléptetése után beállandó állapot. Készséggel beismerem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat azon rendelkezése, mely szerint a fogyasztási adó egyesittetik az italmérési adóval és azon rendelkezése, a melylyel a kizárólagos italmérési jogosultság megszüntettetik, előnyösek, de ez előnyt ellensúlyozza a törvényjavaslat azon rendelkezése, mely szerint a sörital adóban foglalt italmérési adó a magánfogyasztásra szánt sörre is kiterjesztetik. Az adóalapnak ily kibővítése sokkal jelentékenyebb, mintsem azt a t. pénzügyminister úr hiszi és én nem tehetem magamévá az előttünk fekvő törvényjavaslat azon megokolását, hogy a magánfogyasztásra szánt sör oly csekély, hogy az számba nem jöhet. E törvényjavaslat megokolása azt mutatja, hogy a t. pénzügyminister úr csakis a fővárosi viszonyokra volt tekintettel és nem vette tekintetbe a vidéki viszonyokat. A fővárosban, miként minden nagyobb városban, a hol csap alól való friss sör minden perczben kapható, megengedem, hogy a kivételek közé tartozik, ha valaki magánfogyasztásra vesz sört a törvény által megszabott mennyiségben, de a vidéken másként áll a dolog, (Igaz! Úgy van! bal felől.) mert ott a nagyobb zöme a lakosságnak nem élvezi a luxusczikknek tekintett drága sört; mindenki, kinek viszonyai megengedik a sör élvezetét, kénytelen ezt, hol a kereskedőktől, hol egyenesen a sörgyárostól beszerezni. {Úgy van! bal felöl.) Mostani törvényeink szerint a magánfogyasztásra szánt sör, csak három forint fogyasztási adóval volt megróva, ha pedig a jelen törvényjavaslat elfogadtatnék, akkor a sör még két forint italmérési adóval s így összesen öt forinttal lesz megróva. Ha tehát az előttünk levő törvényjavaslat azon indokolása, hogy t. i. a kizárólagos italmérési jog megszüntetése folytán a kincstár jövedelmében apadás állna elő, a valóságnak megfelelne — én ezt a sörnél kizártnak tartom — akkor a kincstár dús kárpótlást fog nyerni az adóalap kibővítésében. A t. pénzügyminister úr, a midőn egy irányban előnyt nyújt, más irányban mindjárt compensatiót keres és a törvényjavaslat ezen rendelkezéséből is kiviláglik, hogy itt csak a financz érdek az irányadó. Lehet, hogy az igen t. pénzügyminister úr ezen állításommal szemben azzal fog előállni, hogy a magánfogyasztásra szánt sörnek állítólagos csekély mennyisége statisztikai számadatokkal igazolható. De ezen számok mellett, tekintettel azon körülményre, hogy mind a magánfogyasztásra szánt sörre, mind pedig a kizárólagos italmérépi jog bérbeadása folytán kicsinyben elárusított sörre vonatkozó adatok csak combination alapulhatnak : ne méltóztassék számon kívül hagyni az osztrák tartományokból behozott, körülbelül 70.000 hl.-re tehető sört (Igás! Úgy van! bal felől.) s ne méltóztassék számításon kívül hagyni az osztrák tartományokból, kivált Magyarország felső vidékére tengelyen behozott sört, melyről statisztikai adataink egyáltalán nincsenek. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ha az igen t. pénzügyminister úr mindezen körülményeket tekintetbe fogja venui, akkor a magánfogyasztásra szánt sörnek mennyisége sokkal jelentékenyebb lesz előtte is, mint a minőnek a jelen törvényjavaslat benyújtásánál feltételezte. Teljesen igaza volt Horánszky t. képviselőtársamnak, midőn azt állította, hogy az előttünk levő törvényjavaslat megint xíj terhet ró, kivált a középosztályra. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ezen állításának a helyessége kiviláglik különösen a törvényjavaslatnak a sörre vonatkozó intézkedéseiből, mert tudvalevő dolog, hogy a középosztály adja a sörfogyasztó közönségnek legnagyobb contingensét, tudvalevő dolog az, hogy kivált a vidéki közönség az, a mely a magánfogyasztásra szánt sörnek legnagyobb mennyiségét vásárolja. A törvényjavaslat indokolásában nem látok továbbá világos feleletet azon önkényt felmerülő kérdésre, vájjon sörital-adóval megrovandó lesz-e a sörgyáros házinépe és munkásai által fogyasztott sör? Ha a törvényjavaslat ezen sörnek megadóztatását is rendeli, akkor engedje meg nekem a t. pénzügyminister úr, hogy a törvényjavaslatban foglalt hátrányos intézkedések nemcsak ellensúlyozzák, hanem fölülmúlják az általa nyújtott előnyt. Eddig minden sörgyárban 4—5 fináncz lakott állandóan, ezentúl a pinczében is kell részükre lakást berendezni. (Derültség bal felöl.) Eddig a sörgyárosok zakla-
