Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-82

jOQ S2. országos flléi 1892. Jolim 4-én, hétfőn. Kulman János: T. ház! Midőn bátor leszek az előttünk fekvő törvényjavaslat 1. sza kaszában említett s a törvény kiegészítő részét képező módosítást benyújtani: ki kell jelentenem, hogy ezen módosításom csakis a sörital-adóra vonatkozik; mert a mi a bor-italmérési adót illeti, e tekintetben, minthogy ezen oldalról az én többrendbeli felszólalásom helyesléssel fogadtatott, fel kell tételeznem, hogy a boritalmérési adóra vonatkozólag más, nálamnál illetékesebb képviselő fog módosítást ajánlani. Az 1. §-ban idézett árszabás 5. tétele alatt a söritalmérési adó 5 frtra van felvéve. Ezen összegben foglaltatik az 1881. évi 4. és az 1887-ik évi törvényekben megállapított három forint sörfogyasztási és az 1890 : XXXVI. törvényezikkben megállapított két forint italmérési adó. Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint a sörfogyasztási adóban foglalt két forint italmérési adó kitérj esztetni szándékoltatík a magánfogyasztásra szánt sörre is. Én a törvényjavaslatnak ezen intézkedéseit nemcsak nemzetgazdasági, de pénzügyi szempontból is károsaknak tartom és azért indítványozom, hogy a sörital-adó, tekintettel azon körülményre hogy a fogyasztási adóról szóló törvényeinknek módosítása napirendre kitűzve nincsen, legalább az italmérési adónak megfelelő két forinttal szállíttassék le és így három forinton állapíttassák meg. Ezek előrebocsátása után engedje meg j nekem a t. ház, hogy indítványomat röviden indokolhassam (Halljukl Halljuk!) s hogy indokolásomban reflectálhassak a magánfogyatkozás megadóztatására vonatkozó intézkedéseire is, mert ez az 1. §-szal szoros összefüggésben áll. Nem szándékozom a pénzügyministeri költségvetés alkalmával felhozott mindazon indokokat ismételni, melyek nézetem és szerzett tapasztalataim szerint, a fejlődésre bénítólag hatottak, De szükségesnek látom egyrészt azon irányt, melyet követve a söripar fejleszthető, a t. képviselőház becses emlékezetébe hívni és másrészt azon szembetűnő ellentéteket illustrálni, melyeket az igen t. pénzügyminister úr akkori kijelentéseiben s az előttünk fekvő törvényjavaslatban és a t. minister úrnak tegnapelőtt tartott beszédében látok. A nemzetgazdaság törvényei s a dolog természete szerint a termelés mindig bizonyos arányban áll, vagy legalább kell, hogy álljon a fogyasztással és így a termelés fokozásáról csakis ott lehet szó, a hol ezt a fokozatos fogyasztás szükségessé teszi. Ha tehát fejleszteni akarjuk a söripart és ezt — gondolom — az igen t. pénzügyminister úr is kívánja, akkor mindenekelőtt gondoskodnunk kell fogyasztó közönségről. Kell, hogy lehetővé tegyük a sör élvezetét népünk alsó osztályaira nézve is és kell, hogy megkönnyítsük a sör élvezetét a középosztályra nézve. Én a pénzügyministeri költségvetés tárgyalása alkalmával kimutattam, hogy a mostani adók mellett és pedig a söritalmérési adót csak két forintjával számítva, 1 liter sör 20 krajczáron alul nem árusítható el. Kimutattam számszerűleg, hogy a sörfogyasztási és italmérési adó lehetetlenné teszi, kivált az alsóbb osztályok számára való könnyebb sör gyártását. Miután ugyanis az italmérési és fogyasztási adó a sör minőségére való tekintetből van kivetve, nagyon természetes, hogy a könnyebb sör aránylag magasabban van megadóztatva, mint az erősebb sör és ezen számszerűleg beigazolt adatokból azon consequentiát vontam le, hogy sztintettessék meg a sörfogyasztási adó. Az igen t. pénzügyminister úr nem vonta kétségbe ezen általam számszerűleg beigazolt állítások helyességét, sőt beismerte az általam ecsetelt bajok fenforgását és ezekkel szemben azzal érvelt, hogy a t. kormány a sörgyártás fokozására már is átfogó intézkedéseket tett minden irányban és hogy törekszik a sörfogyasztási adó megszüntetésére. Megvallom, t. ház, az igen t. pénzügyminister úrnak ezen nagyfontosságú kijelentése reám azt a benyomást tette, hogy én igazságtalanságot követtem el. mikor az igen t. pénzügyminister urat szűkkeblűséggel és azzal vádoltam, hogy a sör megadóztatásánál nincs kellő tekintettel nemzetgazdaságunk igényeire és érdekeire. A t. pénzügyminister úr kiváló tehetségénél és genialitásánál fogva oly szépen tudja védeni az általa követett finánc-politikát, hogy zavarba ejti még az ellenzéki padokon ülő képviselőket is. Ha kell, előtérbe tolja a közgazdasági érdekeket; ha kell, kaczérkodik a demokratismussal. miként azt az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolása is mutatja, melyben a vagyontalan és vagyonos emberek közti igazságos arány helyreállításában látja a magánfogyasztás megadóztatásának szükségét. Megengedem, hogy a t. pénzügyminister úr ezt őszintén, teljes meggyőződésből teszi, mert hiszen minden financzembernek veleszületett szükséges tulajdonsága, hogy tárczája iránt némileg elfogult; nem is fogok t. minister úr érdemeiből semmit sem levonni, sőt ellenkezőleg, ép úgy, mint Horánszky t. barátom és e párt minden tagja, a tisztelet teljes mértékével adózom neki. Lássuk már most, hogy mikép nyilvánulnak ezen, a sörgyártás fokozása iránt folyamatba tett nagymérvű s nagyjelentőségű intézkedések? Azt hiszem, hogy helyesen oldom meg a kérdést, ha a t. pénzügyminister úrnak két tenyéré utalok. Az egyik tény az előttünk fekvő törvényjavaslat, a másik tény a t. pénzügyminister