Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-67
76 « 7 ' «™záges W éB Í8W« jialns 8-án, pontokén. nevelünk és ilyen embereket teremtünk hazánkban, ha a congrua-ügyét nem szabályozzuk. Én az egyházi ezélokra megszavazom az előirányzotttételeket, megszavazom az erdélyi vallásalapra, valamint az ágostai és református egyházak segélyezésére előirányzott tételtöbbleteket is és csak azt sajnálom, hogy ezekre nem lehet többet megszavazni. De engedje meg a t. vallásés közoktatásügyi minister úr, hogy arra kérjem, méltóztassék azt a bizottságot, mely évekkel ezelőtt már a congrua-iigy tárgyalására ki lett nevezve, halottaikból feltámasztani, javaslatait általa megtétetni s a t. ház által a határozatot meghozatni. (Helyeslés jobb felől.) Lázár Árpád jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képvislőház! Azon barátságos kirohanás folytán, a melyet az előttem szólott i gen t. képviseld úr a jelen nem levő Beöthy Ákos képviselő úrral szemben jónak látott megtenni, egy pár megjegyzésem nekem is van, (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos mértékig karacterizálja a t. képviselő úr felfogását — reménylem, nem sokan osztoznak benne — hogy akkor, mikor ő azt mondja, hogy neki van egy plébánosa, a közbeszólásokra ezt akként igazítja ki, hogy „az én kerületemben van egy plébános", mi azt teszi, hogy az egész kerület az övé, nemcsak a plébános. (Derültség a szélsőbalon. Nagy nyugtalanság jobbfelől.) Csak azt akarom tehát erre megjegyezni, t. képviselő úr, hogy van egy állandó kerület, a melyet a t. képviselő úr képvisel, de neki kerülete nincsen. A másik dolog, a mit a t. képviselő úr szemünkre hány, az, hogy bizonyos paradoxont lát abban, hogy a t. ház megegyeztethetőnek tartja politikai pártállásával azt, hogy ő arról a helyről oly értelemben szólaljon fel, aminőbenbeszélt (Halljuk! Halljuk !) Teljesen igaza van a képviselő úrnak. Mi magunk óhajtjuk, hogy a t. többségnek, a volt többségnek tagjai, (Zajos felkiáltások jobb felöl: Ohó! szavazzunk!) foglalkozzanak a nemzet szükségleteinek kielégítésével; de a mit mi paradoxonnak tartunk, az az, hogy Bobula János t. képviselőtársam a minister úr háta megett felállva azt mondja, hogy szégyenpír futja el arczát azon állapotok felett, a melyek Magyarországon léteznek és aztán támogatja azt a kormányt, a mely ily állapotokat teremtett és fentart. (Helyeslés a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon,) Ezeket csak mellesleg jegyeztem meg. Minél többször fog a t. képviselő úr felszólalni, annál többször fog ily szégyenletes állapotokat találni, de akkor legalább igyekezzék a eonsequentiät levonni, hogy azt a kormányt, mely ezeken az állapotokon segíteni nem akar, vagy nem tud, támogatni nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Eészemről csak igen röviden akarok a tételhez hozzászólani. Nagyon jól tudom, hogy a t. minister úr helyzete most roppant nehéz. Annyit ajánlok figyelmébe, hogy annyi e téren a tenni való, hogy nem csodálom, ha bámulatra méltó jóakarata vé»re is kimerül és a különböző kívánságokat nem képes teljesíteni. Én is csak ily dolgot akarok figyelmébe ajánlani, a nélkül, hogy concret indítványt tennék. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik dolog nem is tartozik tulajdonkép e czímhez, de a kétszeri felszólalást,akarom mellőzni. Tudomásom van arról, hogy Ó-Becsén egy középiskola felállítását tervezik, még pedig tisztán község költségén. Csak arra kérem ma a t. minister urat, hogy ott, a hol culturmissiók teljesítéséről van szó, a hol az^ különösen lehetővé válik, oly vidéken, mint Ó-Becse, a mely aü idegen nemzetiségek egész légiója által van környezve, ha ily intézet felállítása az államnak minden megterheltetése nélkül jár, méltóztassék azt kegyes pártfogásában részesíteni, mert a törvényhozásnak nem lehet czélja, hogy akkor, midőn egyesek vagy községek saját anyagi áldozataik árán óhajtanak közreműködni arra, hogy a nemzet a magyarosodás terén is előrehaladjon, azokat ebben meggátolja. (Helyeslés a szélsőbalon.) A másik, a mire a t. minister xír figyelmét felhívni akarom, szintén kapcsolatos az egyházi és a magyarosodási czélokkal. Vasmegyének azon a vidékén, a hol a lakosság legnagyobb részt német ajkú, van egy evangelicus ágostai eonvietus, a melynek állami segélyezése annál indokoltabb, mert a mint a minister úr is tudja, azelőtt teljesen német volt, de ma már a hazafias iránynak hódolva anyanyelvét is megváltoztatta és közreműködik arra, hogy az az egész vidék megmagyarosíttassék. Nem akarok erről bővebben szólni nincs is arra szükség, hanem az általam felhozott két kérdést azon óhajjal és kérelemmel ajánlom a minister úr szíves figyelmébe, hogy ott, a hol a nemzetiségi érdekek és a magyarosodás érdeke követelik, az ily institutiok fentartását méltóztassék tudomásul venni, legalább annyit, hogy erről az oldalról, úgy, a mint eddig más téren is tapasztalta, a cultur- és nemzeti missio érdekében a legmelegebb támogatásban fog részesülni a t. minister úr. (Helyeslés.) Ezeket tartottam szükségesnek felemlíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Én is csatlakozom az Irányi Dániel t. képviselőtársam által előterjesztett azon kívánsághoz, hogy a magyarországi prot. egyházak az állam részéről nagyobb anyagi támogatásban részesíttessenek. Az egyházak igen sok állami feladatot teljesítő intézményt tartanak fenn, a melyeket ha az egyházak nem tartanának
