Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-67

*?. országos ülés 1892. jnnins 8-án, pénteken. 73 bírálni, de az egyházi szempont is nagyon mérvadó e tekintetben. Remélem, hogy ezzel kimutattam, hogy azon indokok, a melyeket a képviselő úr e tekintetben hozott fel, hogy nem birok kellő érzékkel a magyar történelem és a magyar történelmi művészet iránt, alaptalanok voltak. (Igás! Úgy van ! a jobboldalon.) Már most kötelességemmé válik egész röviden nyilatkozni azokra, a miket gr. Andrássy Tivadar és Fenyvessy Ferencz t. képviselő urak felemlítettek. Azt gondolom, hogy nincs közöttünk senki, ki azt mondaná, hogy az államnak nem kellene többet tenni a képzőművészet támogatására, mint a mennyit eddig tett; de másrészről, azt gondolom, olyan sem találkozik közöttünk, a ki azt merné állítani, hogy Magyarországon húsz év alatt e tekintetben nem történt rendkívül sok, hasonlítva az előbbiekhez. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Az csak tagadhatatlan dolog, hogy a mi a művészet dolgában Magyarországon jelenleg megvan, az az utolsó 20 — 25 éy szüleménye. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) És hogy ebben az államnak és a kormánynak is van közbenjárása és van érdeme, azt, úgy hiszem, szintén nem lehet eltagadni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A magam részéről a legteljesebb mértékben méltánylom mindazokat, a miket a t. képviselő urak felhoztak és csak azt jelenthetem ki, hogy igen nagyon fogok örülni annak, ha az ország pénzügyi helyzete meg fogja engedni, hogy sokkal nagyobb mértékben dotáljuk ezeket a czélokat és segítsük elő a művészetet;, a mint eddig tettük. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A 89.412 frt meg nem támadtatván, megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Bevétel 2.190 frt. Lázár Árpád jegyző: Thaly Kálmán ! Thaly Kálmán : Méltóztassanak megengedni ezen pontnál, hogy a minister úr vádjaira feleljek; (Felkiáltások jobb felől: Nem volt vád!) nevezetesen a mennyiben vagy rosszul értette szavaimat, vagy azok elejét el is ferdíteni méltóztatott. Erre ki kell magainat magyaráznom. Nevezetesen azt illetőleg, a mit az igen t. minister úr mondott, hogy t. L nem köteles a történelmi társulat, tehát egy privát társulat — szó szerint idézem szavait — közgyűlésén megjelenni. Én jellemeztem, hogy ez mily privát társulat. Olyan, a mely pénzért nem kunyerál az államnak, a mely annak terhére lenni nem akar, a mi, azt hiszem, csak becsületére válik; a mely >rn. kir.« czímért sem könyörög, mert 25 évi munkássága becsületes czímet szerzett neki. Ne méltóztassék tehát róla oly lenézőleg nyilatkozni,'hogy az egy privát társulat, mert KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IV. KÖTET. ő Felségének sem derogált, hogy ott megjelenjen és Vilmos császár is képviselőt küldött ily hasonló gyűlésre. Egyébiránt a tévedések azon vígjátékát, melyet a t. minister úr elmondott s a mely szerint úgy az igen t. minister úr, mint az államtitkár úr — a ki különben elmaradását kimentette — ezen a közgyűlésen meg akart jelenni, örvendetesen veszem tudomásul, de az a tény, hogy a közoktatási kormány nem képviseltette magát, minthogy azt igen óhajtottuk volna,^ méltán szomorúsággal töltött el bennünket. Örömmel veszem azonban tudomásul, hogy a t. minister úr most sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy a közgyűlésen meg nem jelenhetett. És a míg ez egyrészt elégtételül szolgál nekem, másrészt igazolja azt, hogy miért szólaltam föl e miatt szívem keserűségével. A mi már most azt illeti, hogy a történeti festészetre vonatkozólag azzal vádoltam volna a t. minister urat, hogy annak egyáltalában nem barátja, ezzel szemben csak hivatkozom azon elismerésekre, a melyeket felszólalásom elején a minister úrra mondottam. Csak annyiban hoztam fel ezt a kérdést, hogy a míg előbbi felszólalásaimban tett kérdéseimre a t. minister úr megadta a választ, addig a történelmi festészetre vonatkozólag választ nem kaptam. A harmadik pont a stallum litterariumok betöltésére vonatkozik. Én is tudom azt, hogy magán személyekről lévén szó, az azokra való kinevezést nyilvánosan szellőztetni nem lehet. De én hat akadémiai tagnak nevét is említettem, a kik mint írók ismeretesek és mint ilyenek, nem magánszemélyek. Es a midőn a t. minister úr azt mondja, hogy ezen kinevezések egyházi szempont alá is esnek, akkor azt is mondotta, hogy ezen akadémiai tagok kinevezését egyházi szempont gátolta. Én félreértések elkerülése végett igen óhajtanám, hogy ezen kifejezés rectificaltassék, mert nem fogadhatom el, hogy azok rossz papok volnának. Azok ép oly jó papok, mint írók. Bizonyára semmi esetre sem rosszabbak, mint Belopotoczky tábori püspök, a kit pedig a minister úr egy nagyváradi kanonoki stallumra nevezett ki. Gr. Csáky Albin yallás és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Személyekről egyáltalában nem szólottam, csak általánosságban mondottam, hogy a stallum litterariumok betöltésénéi nemcsak az egyoldalú irodalmi, hanem az egyházi szempont is kell, hogy mérvadó legyen, Kijelentésem tehát semmiféle személyre sem vonatkozott. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tétel maga meg nem támadtatván, kijelenthetem, hogy a 2.190 frt megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Egy10