Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-67
/4 6?, orsüágos Illés 1892. jnnias 8-án, pénteteü. házi ezé]ok. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 49. czíni. Kiadás. Az erdélyi róm. kath. status egyházainak segélyezésére 12.000 frt. Elnök: Megszavazta tik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : A görög szert. kath. egyháznak 99.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Az ágostai hitv. evang. egyháznak 40.000 frt. Lázár Árpád jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Tavaly ugyanezen czímnél felszólalva, arra kértem a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy a protestánsok számára előirányzott csekély összegeket a legközelebbi költségvetésben méltányosan és igazságosan felemelni méltóztassék. A református egyháznak ugyanis sok év óta a költségvetésben mindössze 65.000 frt, az ágostai hitüeknek pedig 36.000 forint volt előirányozva. (Halljuk! Halljuk!) Ez utóbbi egyház pedig akként kénytelen felosztani azt a 36.000 frtot egy legfelsőbb elhatározás következtében, hogy abból 16.000 frt az erdélyi szász lutheránus egyháznak jut, míg a fenmaradó 20.000 frt a szorosabb értelemben vett magyarországi négy superintendentia közt osztatik fel, ágy, hogy míg az erdélyi kerületnek 16.000, a magyarországi egyes kerületnek 5—5.000 frt jut csak. Két okkal támogattam indítványomat. Az egyik az volt, hogy míg a katholicus és görög keleti egyházak, úgy a magyar királynak, mint másoknak, de különösen a magyar királynak bőkezűségéből igen jelentékeny jószágokat és alapítványokat bírnak, addig a protestánsok kezdettől fogva, tehát negyedfélszázad óta saját erejükből tartják fenn egyházukat és iskoláikat, csakis az utóbbi időben részesülvén az állam részéről némi segedelemben úgy a költségvetésben, mint azon összegekben, melyeket a minister úr egyes középiskolák számára adott. A másik ok pedig, melyre hivatkoztam, az volt, hogy a protestánsok, miután annyi század óta maguk kénytelenek fentartani egyházi és iskolai intézeteiket, különösen az utolsó időkben — tekintetbe véve az adók és egyéb terhek folytonos növekedését, másfelől pedig az igényeknek is szaporodását, melyeket a törvény a közoktatási intézetek iránt támaszt . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Irányi Dániel: . . . annyira kimerültek, hogy önmagukon segíteni képtelenek. A t. minister úr akkor azt volt szíves felelni felszólalásomra, hogy igyekezni fog, a mennyire az ország pénzügyei megengedik, a létező bajon segíteni; be is váltotta ígéretét, csakhogy oly csekély mértékben, hogy alig jöhet számításba, a mennyiben a reformátusok számára nyolez, az ágostai hitvallásnak számára pedig 4000 írttal többet irányozott elő. T. ház! Azok, a kik ismernek, tudják, hogy én e házban felekezeti álláspontra soha sem helyezkedtem. (Úgy van! Ügy van! bal felől. Zaj jobb felől. Hang bal felől: Ott egy kupaktanács van!) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Irányi Dániel: Mindig a jogegyenlőség és igazság szempontjából tekintem az egyházi kérdéseket is. De ha ezen szempontból tekintem és tekintik önök t. képviselőtársaim: lehetetlen, hogy igazat ne adjanak nekem, mikor arra kérem a t. minister urat, hogy a jövő évi költségvetésben nagyobb tekintettel legyen a protestáns egyházakra, a melyek úgy valláserkölcsi, mint közművelődési missiót végeznek, a mely érdek pedig mindenesetre az egész államot, az egész nemzetet közelről és mélyen érdekli. (Helyeslés a szélsőhalon.) Josipovich Géza jegyző: Bobula János! Bobula János; T. ház! Midőn az egyházi czélok czíménél felszólalni bátorkodom, csak néhány perezre kívánok a t. ház becses türelmével élni. Felszólalok pedig azért, hogy az igen t. minister úr figyelmét a congrua ügyére felhívjam. (Halljuk!) Igaz ugyan, hogy a t. minister úr már e kérdésben nyilatkozott s én ebbeli nyilatkozatát köszönettel fogadom. Ha ennek daczára mégis bátorkodom szót kérni, ez abban leli magyarázatát, hogy én bizonyos oldalról óhajtanám megvilágítani a kérdést és ennek folytán az ügynek elodázhatlan megoldását kérni. Mielőtt ezt megtenném, méltóztassék megengedni, hogy nagyon rövid szavakkal indokoljam álláspontomat a t. ellenzékkel szemben, a midőn ezen kérdésnél szót emelek, mert nem akarnám ismét azt a szemrehányást hallani mint a múltkori felszólalásom alkalmával, hogy felszólalásom pártállásommal ellentétben áll. (Halljuk!) Ugyanis a múlt alkalommal Kassa város érdemes képviselője, Beöthy Ákos képviselő társam azt vetette a szememre, hogy politikai pártálláspontommal ellentétbe jutottam akkor, midőn a t. kormány figyelmét felhívtam az alsó néposztály nyomorára. Nos, t. képviselőház, az én fogalmam szerint csak képviselői kötelességemnek teszek eleget akkor, midőn az egyes felmerülő bajokra az illetékes tényezőknek, tehát a kormány tagjainak a figyelmét felhívom. (Úgy van!) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a t. ellenzék nem fogja elvitatni tőlünk azt a jogot, hogy mi is felismerhetjük a bajokat és igyekezünk ezeken segíteni. (Úgy van!) Mi ezt kötelességünknek ismertük és ha ezt tes'zszük, vélekedésem szerint — ismétlem — esak képviselői kötelességünknek teszünk eleget. {Helyes! Úgy van!) És azt hiszem, ezért sem szemrehányást nem érdemelünk, de politikai álláspontunkkal sem jövünk semmiféle ellentétbe. Vét a t. túloldal, azt hiszem, ha azt hiszi,
