Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-66
46 «8. orsíágos fiiéi VM. Június 2-án, csütBrtfikön. mondott két szempont, vagyis az igazságos erély, nem kellőképen követtetect. Ez az egyik forrása azoknak a jelenségeknek, melyek nálunk koronkint felmerültek. Politikai szolgálatokat kívánni oly tendentiák eltűrése mellett, a melyek a magyar állam egységétől távol állanak, soha sem szabad; igazságot szolgáltatni pedig a fennálló törvények értelmében mindig kötelesség. (Úgy van! JJgy van! bal felöl.) És ebből a szempontból minden olyan jelenséget, mely ebben az államban, akár a fennálló alkotmány ellen, akár a fennálló törvények ellen, akár az állam integritása ellen nyilvánul, a kellő erélylyel a maga korlátai közé visszautasítani, második kormánj'zati bölcseség. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ettől soha semmi körülmények közt eltérni nem lehet és nem szabad. Azt gondolom tehát, hogy ez a kettős irányeszme az, melyet a törvényhozásnak és a kormányzatnak minden időben követnie kell. Épen azért nem nagy súlyt és fontosságot tulajdonítok ugyan azon dolgoknak, melyek a legutóbbi napokban a Bécsben felmerült tényekben nyilvánultak, mégis azt gondolom, hogy ez intelem a t. kormánynak arra, hogy e téren azon helyes tapintattal, helyes irányzattal és erélylyel járjon el, a mely szükséges arra, hogy ilyen jelenségek semmi körülmények között fenn ne forogjanak. (Helyeslés bal felél.) El kell hárítani minden olyan tendentiát, a mely az állam törvényes állapota ellen irányúi; másrészről azonban a törvény korlátai között meg kell szívlelni mindent, a mi az igazságos és jogos igényeket kielégíti. (Helyeslés bal felöl.) Ennek kívántam első sorban néhány szóval kifejezést adni. (Élénk helyeslés bal felöl.) A másik, a miről szólani kívánok, az a határozati javaslat, a melyet Okolicsányi László t. barátom benyújtott az iránt, hogy a néptanítók anyagi érdekeire való tekintettel már most határozza el a t. ház, hogy a tanítók fizetésének minimuma 400 frtra emeltessék, Én épen azon meleg érdeklődéssel viseltetem a néptanítók anyagi sorsa iránt, mint t. barátom, a ki a határozati javaslatot benyújtotta, de két dologra kénytelen vagyok őt figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Az egyik dolog az, ho^y a képviselőház eddigi gyakorlata szerint sohasem szavazta meg a költségvetési tételek emelését a nélkül, hogy az illető indítványt a pénzügyi bizottsághoz ne utasította volna. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Es ez igen helyes gyakorlat, mert ha ettől a gyakorlattól eltérnénk, akkor igen konynyen bekövetkezhetik az, hogy a kormány felelősségére való tekintet nélkül oly megterhel tetési irányzatokba mennénk bele, melyekért a kormány a felelősséget el nem viselhetné, másfelől pedig ezt átháríthatná a házra, a mi a parlamentarismus természetével, gondolom, nem lenne összeegyeztethető. (Helyeslés.) De ez e«ak mellékes szempont előttem, a fő szempont a czél, mely azt követeli, hogy a néptanítók anyrgi helyzetének javítására vonatkozólag minden lehetőt megtegyünk. Előttünk fekszik egy törvényjavaslat, a melyet a t. minister úr benyújtott. Naponkint érkeznek tömegesen a kérvények arra nézve, hegy a t. ház a néptanítók anyagi helyzetének javításáról gondoskodjék és a tanítók ebbeli kívánságait teljesítse. Azt gondolom, tehát t. ház, hogy ezen kérdés megfontolásának szükségessége és lehetősége akkor fog bekövetkezni, a mikor ezt a törvényjavaslatot tárgyalni fogjuk és én erre való tekintette] — mert megvallom, hogy a leszavazástól félek, pedig első sorban a siker lebeg szemeim előtt — nagyon óhajtanám, ha t.barátom ezen határozati javaslatot szavazás alá nem bocsátaná, mert a magam részéről ki kell jelentenem, hogy ezen határozati javaslatot a mondott oknál fogva incideataliter megszavazni nem fogom; de fogom ezt az ügyet — a mikor a minister úr javaslatát tárgyalni fogjuk — azzal a meleg érdeklődéssel fölkarolni, a mit az ügy természete megkíván. (Helyeslés a baloldalon.) Elhamarkodni tehát az ügyet nem kívánnám és leszavazásnak kitenni nem óhajtanám, hanem igenis kívánom a kérdést a maga egész terjedelmében azon időre hagyni, a mikor majdan a törvényjavaslattal magával fogunk szemben állani. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Én csak saját álláspontomat jeleztem abban, hogy ezen határozati javaslatot ezúttal nem fogadom el, de ismételve kijelentem, hogy teszem ezt nem azért, mintha nem kívánnám egész melegséggel a néptanítók anyagi helyzetének javítását előmozdítani; hanem a czél érdekében, mely szemeim előtt lebeg. Ezek azok, a miket ezúttal mondani kívántam. (Élénk helyeslés a bal és a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Kíván még valaki a tételhez szólani ? Ha senki sem kíván, akkor a vitát bezáró TJ. A vallás- és közoktatásügyi minister úr kíván szólam. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! A tétel maga meg nem támadtatván két kötelességgel kell adóznom. (Halljuk .'Halljuk!) Első sorban köszönetet kell mondanom a felszólalt képviselő uraknak azon élénk és meleg érdeklődésért, a melyet a népnevelés ügye iránt tanúsítani méltóztattak, mely a ház minden oldatáról felhangzott és a mely, mondhatom, az egész házban jól és rokonszenvvel fogadtatott. És köszönetet mondok azért, mert kétségkívül e
