Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

m. orsíágos ülés 1892. t. minister úrtól, hogy e törvényt a leghatározottabban végrehajtani méltóztassék. Magára a pénzkérdésre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy én nem akarom, hogy az ország népnevelésének ügye, mintegy pillanatnyi fellobban ág útján intéztessék el, hanem azt óhajtom és kérem, hogy a dolog komoly megmérlegelése mellett az ország pénzügyeinek számbavételével adassék meg az az összeg, a melv okvetlenül és kikerülhetetlenül szükséges. Es kérem Okoliesányi László t. képviselőtársamat, ne méltóztassék e javaslatát egy esetleges leszavazásnak kitenni, vonja azt vissza, mert nem hiszem, ho<ry akár a kormány, akár a törvényhozás elég erős legyen arra, hogy jól megfontolt érdekeivel szemben a magyar cultnra ellen állást foglaljon s akár benmarad a határozati javaslat, akár nem, meg vagyok róla győződve, hogy nem lesz olyan kormánya és többsége Magyarországnak •— sem ez, sem az ezután következők — a mely az ország eulturalis fejlődésével szemben annak megakasztására állást merne foglalni. Thaly Kálmán: Minden ellen állást foglalnak! Mindent leszavaznak vakon! (Úgy van! a ssélső haloldalon.) Linder György: De tegnap nem szavaztak le! (Derültség.) Horváth Gyula: Felemlíttetett több alkalommal az is, hogy pénzügyi kérdéseknél nagyobb összegeket magában rejtő határozati javaslat benyújtása ne történjék, mert az országnak már rendezett pénzügyeit egy ilyen esetleges elhatározás igen könnyen megzavarhatná. Nem akarom, hogy bárki e mentséggel élhessen, mert ha mi azt mondjuk, hogy óhajtjuk ezt az összeget, a mely szükséges, a ház által megszavaztatni és mert nem akarunk ilyen mentegetödzésre alkalmat adni, azért e határozati javaslat megszavazásától rescendálunk. Épen e szempontból, nehogy ezen helyzetbe jusson az ország pénzügyeivel szemben igen sok képviselő, a mit ugyanazon urak, kik más irányban használják ki a kérdést, ez irányban is kihasználni akarnának, kérem a t. képviselő urat, méltóztassék e határozati javaslatot visszavonni. (Ellenmondás a szélső haloldalon.) Thaly Kálmán : Én fentartom, ha ő visszalép tőle, hadd szavazzák le! Horváth Gyula: Én e felfogásommal nem akartam másnak, mint az ügynek szolgálatot tenni s a mikor kimondom tisztán és határozottan, hogy helyesnek tartom, hogy a néptanítók helyzete és megélhetése biztosíttassék, ugyanakkor más kérdések is lebegnek szemeim előtt. Rá tudok matatni pl. Erdélyben sok helyre, a hol nemcsak az iskoláknak, hanem magának a népnek tanítóra van szüksége s a, hol azok a felekezeti papok legnagyobb részben — és pedig J«ni-D*S-án, esfltBrtlHcIii. ^g valláskülönbség nélkül katholicus, református, román papok — nemcsak hogy 400 forint fizetéssel nem bírnak, hanem még annál sokkal kevesebbel sem. igenis szükséges ekkor mindent megtenni a néptanítók érdekében, de párhuzamosan kell cselekedni azok érdekében is, a kik hasonló szolgálatokat tesznek a népnevelésnek, mint a néptanítók maguk. (Helyeslés hal felől.) Mindezek engem arra indítanak, hogy a minister úr figyelmét a magam részétel fölhíva, kijelentsem, hogy a tételt a magam részéről elfogadom és meg vagyok róla győződve, hogy a jövő költségvetés alkalmával már egy olyan javaslatra fogunk szavazni, mely a néptanítók fennállását és ezzel a eultura elö'haladását az országban lehetővé teszsziik. (Helyeslés a bal- és ssélső haloldalon.) Lázár Árpád jegyző: ííoránszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Szokatlannak tetszik, hogy a népoktatásra vonatkozó költségelőirányzati tételnél oly rendkívül fontos eszme vettetett fel, mint a minőt felvetett innen a t. barátom, a mely eszme a nemzetiségi kérdés természetét és jelentőségét foglalja magában. Én, t. ház, az összefüggést értem, mert kezdettől fogva és alapjában abban n meggyőződésben voltam és vagyok, hogy azok a jogos vagy jogtalan, de tényleg létező nyilvánulások, melyek e téren történnek, csakis a népnevelés és felvilágosodás által fognak szaval tathatni akkép, hogy ez a kérdés minden oldalról a kellő higgadtsággal vétetvén fontolóra, ez a kérdés annak idején abba a mederbe fog térni, a mely mederbe annak térnie kell. Engem, t. ház, ebben a kérdésben, mióta a felett gondolkodom, két irányeszme vezetett. Az egyik irány eszme az igazságosság, a másik irányeszme az erély. Ha ezt a kettőt kellő politikai tapintattal alkalmazzuk, azt gondolom, hogy az e téren mutatkozó bajokkal, sőt estravagantiakkal szemben is a helyes é.-- czélszerü . utat meg fogjuk találni, mert ez úton Magyarország minden állampolgára, nyelvkülönbség nélkül boldogulását, megélhetését, állampolgári jogainak és érdekeinek érvényre emelését bizton keresheti. Ezen igazságosságnak pedig a törvényhozás által eddig megalkotott és időnkint megalkotandó törvények bizonyára jogos és méltányos kifejezést fognak adni. Ezeket a törvényeket a maguk tartalma szerint igazságosan végrehajt mi szerintem az első feladat, mert ez nyújthatja az eíhikai támpontot és alapot arra is, hogy más oldalról az állam oly tendentiákkal szemben, melyeket el nem tűrhet, a kellő erélyes álláspontra helyezkedhessek. (Helyeslés. Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) I Magyarország kormányzatában eddigelé a