Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

44 W. orgK&go* nié* 1892. jnntus 2-én, esatSrtSkftn. tik, hogy nem a népnevelés fog terjesztetni, hanem egyes agitátoroknak mód nyujtatik az agitatiora, mert nem hajtják végre a népoktatási törvénynek azt az intézkedését, hogy oly iskolák, melyek nem felelnek meg az igényeknek, zárassanak be, Rá tudok mutatni százával és ezrével azokra a községekre, a hol két felekezeti iskolát tartanak fenn, holott sem vagyonilag, sem értelmileg nem elég erősek arra, hogy egyet is fentartsanak; megtűrik azt, hogy görög nem egyesültek és görög egyesültek külön iskolákat állítsanak fel, holott egyik is nemcsak a mértéket meg nem üti, hanem az agitátíóknak is fészke. (Úgy van! Ugy van! bal felöl.) Nem akarja senki, sem Erdélyben, sem Magyarországon a románok jogos törekvéseit elnyomni, főt ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy az ő jogos és természetes érdekeik kielégítésével lehet őket a haza számára biztosítani. De ezen érdekeknek nem szabad, hogy az állam érdekeibe ütközzenek. Ezen érdekek mellett megtarthatják nemcsak, hanem emelhetik is nyelvüket; senki sem áll ezen törekvéseknek útjában. De annak már útjában áll, hogy az megtörténik, hogy a magyar nyelvnek megtanulását is azon vidékeken, hol elég erősek, megakadályozzák és nemhogy a törvény rendelkezéseinek megfelelnének, hanem nemzeti átok alá vetik azokat, a kik a magyar államban a megélhetés feltételeit akarják keresni, úgy, hogy a magyar állammal, a magyar fajjal együtt éljen. Rá lehet mutatni arra, épen ezen megyékben és vidékeken, a mire helyesen mutatott rá Bartók Lajos t. barátom, hogy nem a nevelésügy előmozdításával, nem az ő iskoláiknak szorgos ellenőrzésével és vizsgálásával, nem azzal, hogy ott, a hol az ő anyagi erejük nem elég, ott az állam adjon pénzt, igyekeznek hódítani azon fajok közt, hanem azzal, hogy az egyes kerületekben a választásoknál mindent elkövétnek, hogy ott a kormányhatalom nevében oly képviselőt választassanak meg, a ki azon vidéknek sem érdekeivel, sem viszonyaival egyátalán nem ismerős. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Nézzenek végig t. képviselőtársaim azon vidékeken és legyenek igazságosak, a mely vidékek képviselőket küldöttek nemzetiségi többségük daczára. Mit fognak találni ? Egyetlen egynek kivételével azt, hogy oly képviselők választattak meg, kiknek neve akkor lett ismeretes előttük, midőn a választásnál találkoztak azzal a névvel. (Igaz! Úgy van! a bal- é$ szélsőbalon.) Hát nagyon természetes, hogy abban a fajban, abban a nemzetiségben, a mely látja és tudja, hogy el van zárva előtte az út arra, hogy annak a panasznak, a melynek kifejezést akar j adni, itt a magyar törvényhozásban adjon kifejezést, meginog és ellankad a magyarság iránt i való bizalom. El van zárva az útja, mert ide csak azon az áron nyer bebocsáttatást az illető, ha kötelezettséget vállalt, hogy a kormányt támogatni fogja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Ez a politika nem egyeztethető össze azzal a politikával, melylyel —- mint Bartók Lajos igen t. barátom helyesen mutatott rá — Németország Schulmeisterei meghódították Németországot örmönmagánakés meghódították a civilisált világ tiszteletét is Németországnak. Igaz, hogy ez az ország úgyszólván évről-évre, de legalább is évtizedről évtizedre pénzügyi válságok előtt állt; igaz, hogy e nemzetnek, ez országnak legfontosabb aspiratioiról le kell mondania, de az is igaz. hogy ha kell valamiért áldozatot hoznia, akkor épen a népnevelés ügyének előmozdításáért kell. Miként tagadjuk meg tehát mi azt, hogy e szükséges áldozatokat meghozzuk akkor, a mikor másrészről olyan igények támasztatnak, a melyek bátran és bizton várakozásra volnának utalhatók, de most bizonyos oldalról támasztatnak, nem tudunk reájuk nemet mondani s megadunk mindent és azután ezen követelésekkel szemben oly igényekre, a melyek nemzetünk biztosítását és államunk fejlődését garantiroznák, józan megfontolás után fejünket tagadólag rázzuk. Itt van például a stratégiai vasút. Igen sok millió az, a mibe megépítése kerülni fog. Azt mondják, hogy az ország, hazánk védelmének szempontja követeli e vasút megépítését. Én elhiszem, hogy e vasutat épen stratégiai szempontból meg lehet és meg is kell építeni; de kérdem, melyik erősebb vára Magyarországnak, ez a stratégiai vasút-e, avagy a nemzeti egység és a nemzeti cultura biztosítása? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az a nemzet, a melynek culturája kifejlődött, a mely a. eivilisatioban megerősödött, oly várral bír, a melyet igen nehéz bevenni; de a melyik elhanyagolja culturáját, a melynek népnevelési térképén oly sötét foltok vannak, mint Magyarországén : az a nemzet nem bír azzal az erős várral, hanem igenis oly pontokkal és oldalakkal, a melyeket békében és háborúban egyaránt minden ellenség megtámadhat. (Helyeslés a baloldalon.) És most engedje meg a t. ház rámutatnom arra, hogy itt a halasztgatás mit sem ér; hogy nemcsak a pénz, hanem az erős akarat is hiányzik arra, hogy a népnevelési törvény végrehajtassák. Mert hogy ez végre nem hajtatott, annak bizonyítására magam is több száz iskolát tudok Erdélyben felemlíteni, a melyek távolról sem felelnek meg a népnevelési törvényben meg• határozott igényeknek. Ilyen iskolákkal nem lehet előmozdítani a népnevelés ügyét. Mindenek » előtt tehát kívánom és követelem is az igen