Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

•tC. ©rsEigos filés, l§9S.jttBios 2-án, esütortSfcon. 4 Tisza-kormány ellen léptem fel, nekik pedig az volt a gravamenjük, hogy magyarul akarják tanítani. Én azonban ezen az alapon nem fogadtam el a fegyverbarátságot, bár szívesen láttam őket velem egy asztalnál, a papjaik valósággá] prédikáltak előttem, meg is nehezteltek volna, ha poharukból nem iszom — s ez mutatja, hogy itt van e személyes érintkezésben a kapcsa az együttinaradásunknak. És az volt a consequentiája a dolognak, hogy ők a magyar nyelvet octroyálva nem akarják elfogadni, de előadott panaszaik ból mégis azt láttam, hogyha mi szívélyesen bánunk velük, meghallgatva igényeiket, megfelelünk ásóknak, ők elfeledik a vélt sérelmeket és szívesen tanulnak magyarul. T. ház! Bocsánatot kérek, hogy beszédemet ily hosszúra nyújtottam, (Halljuk! Halljuk!) nincs több mondani valóm, mert félek, hogy igen sok mondani valóm lenne és valóban különösen ez utóbbi thémánál nem tudom nem mentem-e túl a tárgy határain? Nem is tudom, hogy épen a nemzetiségi kérdés kéiryességénél fogva hogyan fogja azt fel a t. ház. Én a nyíltságnak vagyok barátja e részben. Azt hiszem, hogy nekünk nem kellene semmi fekélyét állami testünknek eltitkolni, mert evvel nem gyógyítunk, csak a ragálynak terjedését mozdítjuk elő. (Helyeslés a baloldalon.) Sem Magyarországot nem tartom annyira rossz, gyenge organismusnak, hogy félelmes legyen ezeknek a bajoknak a feltárása. Hiszen ellenségeink sokkal jobban tudják azt, hogy milyen veszély fenyeget minket a nemzetiségek részéről, hogy milyen veszély fenyeget minket, különösen Erdélyt illetőleg, a hol ezer nemzetiségire alig esik egy magyar és a hol vannak egész községek, kerületek, a melyeknek lakói magyarból elolábosodott emberek Bevégzem beszédemet és ajánlom, hogy méltóztassék a népnevelésnek főfeladatát oda terjeszteni ki, a hol arra a legégetőbb szükség van a nemzetiség művelésére. De óhajtom, hogy midőn egy harcztervet tűz ki magának a cultusministerium, ne feledkezzék meg arról, hogy csak hatalmas szervezetű és különösen becsületesen táplált és felfegyverzett katonasággal lehet egy culturalis győzelmet is megnyerni. (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és a szélső haloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! igen jól esett azon eszmékben gazdag beszédet hallanom, a. melyet a t. képviselő úr tartott. Bár tudom, hogy mint ő maga is említette, részben eltért magától a tárgyalás alatt lévő tételtől, de ily eltérések úgy a parlamentarismusnak, mint az j országnak javára vannak. Ez a hang, daczára annak, hogy hosszú időn át voltak írók és köl- I tők a magyar képviselőházban, a mai napig idegen volt. (Igaz! hal felöl.) Jól esett, hogy midőn egy írót, egy költőt megnyertünk e képviselői padokra, ez a hang Magyarország culturalis kérdéseinek érdekében végre megszólalt e házban. (Helyeslés a hal- és a szélső haloldalon.) Meg vagyok győződve, hogyha Magyarországnak e képviselőházban levő írói ezen a hangon szólnak a magyar képviselőházhoz és a nemzethez, akkor megérti őket a nemzet és akkor e ház, valamint a nemzet felhívásaiknak megfelelve, követni fogja őket. (Éléfik helyeslés a hal- és a széhő haloldalon.) Az íróknak és költőknek nem a lemondásra kell megtanítani a nemzetet, (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélső haloldalon.) hanem arra, hogy higyjen és bízzék magában, hogy higyjen és bízzék erejében, eszében és végtelenig tartó örökéletében. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső haloldalon.) Azon eszmék ,közt, a melyeket t. barátom megpendített, igen helyesen mutatott rá arra a a bajra, a melynek minden fájdalmait, minden veszedelmét látjuk naponkint szemeink előtt feltárulni és a melynek egyik legnagyobb és legcsunyább kifakadását épen a napokban láttuk, midőn a magyar állam polgárai nem e hazában, nem e haza fejedelménél, nem e haza kormányánál kerestek sebeikre, ha ilyenek vaunak, gyógyító balzsamot, gyógyító írt. És legyünk őszinték, valamint velük szemben, úgy magunkkal szemben is mi idézte elő, hogy ennek meg kellett és így kellett megtörténnie? Az, hogy azokat a nagy kérdéseket, a melyeket Magyarországnak, hogy ha mint állam fenn akar állni, meg kellett volna oldani, megoldatlanúl hagyták ott heverni évtizedeken át (Ugy van! Úgy van! hal felől.) és azon nagy kérdések felett, a melyeket meg kellett oldani, csináltak apró, naprólnapra tartó pacíumot. Csak rámuíatok arra, a miről a eultusminister úrnak is van tudomása, hogy pl. Erdélyben, Fogarasmegyének, Hunyadmenyénék és más megyéknek, a régi határőrvidéknek voltak alapjai. Azok az alapok viszszaadattik a határőrvidéknek iskolai czélokra. Rég történt ez, 1866-ban és 1866. óta a magyar kormány nem talált időt arra, hogy ezen alapok kivétessenek oly kezekből, melyek nem arra használták fel ez alapot, hogy a népnevelés áldása terjedjen azon vidékeken, hanem felhasználták arra, hogy az illetőknek dászkáljai és más emberei izgatásra használják fel azt a nép között. Rá lehet mutatni arra, hogy megttíretik Erdélylen, de Teuies, Arad és Szathmár megyékben is az az állapot, mely csakugyan teljesen megérleli egy idő múlva, ha ez megtöretik, a dákoromán eszméket; megvalósítja, hogy Magyarország határa a Tiszánál fog végződni, mert Dákorománja fog ott kezdődni; megteremti azt, ha ez eltííre-