Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

*s W. or«íáf«s fllés 18ftt. jünins l-án, cíttSrtiSkoa. pusztulni nem fog, sem hozzánk nem fog szítani. Csak azon műveletlen nép fog fejlődni, melyet atyai hánásmódban részesítnek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nekem például volt alkalmam személyesen meggyőződni róla, hogy milyenek a mi bűneink a nemzetiségekkel szemben; milyenek azok a mulasztásaink és activ vétségeink, melyek nem adják meg nekünk a jogot, hogy daczára az állami fenség teljességének és sérthetetlenségének, egy nyugtalankodó nemzetiséggel szemben tűzzel-vassal lépjünk fel, a mit különben tenni kellene, ha meghajolni nem akarnak. De lássuk a hibát, a mi bennünk van s a mi általunk legelőször mellőzendő. S itt egyenesen rámutatok a hivatalos érintkezés helytelenségére, a melylyel mi velők bánunk; egy néppel mindent el lehet érni, ha megnyerjük, dem nem lehet elérni semmit, ha különbséget teszünk bánásmódban, a gyakorlati életben a közigazgatás terén ember és ember között, a mit maga a humanisinus sem enged meg és a mire nemzeti szempontból absolute nincs szükség, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) pedig láttuk azt, hogy a választásoknál szolgabírák korbácscsal járnak a nép között s hogy szekerekre ültetve lánczokkal kötözve viszik szavazni és zsandárok felemelt szuronynyal kisérik e szekereket. (Egy hang jobbról: Latiam!) Ugron Gábor: Mit látott? Azt, hogy megválasztatták az oláhokkal, egyebet semmit sem láthatott. Bartók Lajos.* Nekem volt szerencsém egy erdélyi választásnál jelen lehetni, a hol a választás helyiségéül kijelölt udvaron kellett vitézkedni részint zsandárszuronyok, másrészt, huszárok lovainak patái közt, hogy megóvjam a, választókat a kghiratnlosahban végezett terrorismus ellenében. Mikor láttam, hogy járnak a szolgabírák a havon, kocsikon falukra, tudtam, hogy az ügy el van veszve, mint a hogy szerencsétlen előjelnek tekintjük, ha nyúl szalad át a kocsiúton. (Derültség.) É-< látva olyat, hogy például a papok házában összegyűlt oláhokat erőszakkal ültetik szekérre és hurczolják el: meg voltam győződve arról, hogy így nem felelünk meg sem a hozzánk illő politikai dignitástásnak, sem a jogegyenlőség elvének. Furcsa egy szabad választás ez, furcsa gyakorlása a legszebb alkotmányos jognak s ép egy oly nemzetiséggel szemben, a mely sokkal érzékenyebb és boszúállóbb lesz, ha e visszaélésnek tudatára ébred. S azt kérdem: mért alkalmazta velem ellenzékivel szemben e bánásmódot a kormányhatalom? Talán államfelforgaró vagyok; vagy az állam által tiltott politikai vallásnak vagyok híve? Forradalmár vagyok, vagy a nemzetiségekkel pactálok? — Holott egyszerűen nemzetünk javára állok ki harczolni elveimórt és hazánk szebb jövőjéért? Ez összefüggésben van egyrészt azzal, hogy a. nép azután nevelhetetlen lesz és másrészt azzal, hogy nem veszszük figyelembe kérelmeiket, nem hallgatjuk meg szerény igényeiket 1 s ezeket nem teljesítjük. Pedig kívánt eredményeket nem csak hivatalos úton érhetünk el, hanem igenis az egyéni érintkezésnek ezer milló módjával. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az ő püspökeik ezer módját találják annak, miként kell az erdélyi oláh népet contactusba hozni és tartani a bukás esti román akadémiával; tudni kell, mint gyűjtetik össze a magyarországi oláh népszokásokat; úgyszólván egész néprajzi leírásokat nyújtanak akadémiájuknak, hogy magokat velük egy testnek-léieknek bizonyítsák. Elmulasztjuk meghallgatni a román papoknak egyes kéréseit, elmulasztjuk felkeresni őket. 50 írttal évenkint egy-egy nyomorban levő román pap, vagy tanító esistentiáját lehetne biztosítani s jó barátokká tenni. Hiszen a magyar állam nem óhajtja őket kiforgatni nemzetiségükből. Mi Szt. Istvánnak azon ősrégi álláspontján állunk, hogy a nemzetiségeket nem kell bántani. En, t. h'z, különösen bízván egy öntudatom nemzet szellemének erejében és a nemzeti eszme mindenhatóságában, nem vagyok ellensége annak, hogy a nemzetiségek megtartassanak, mert nem óhajtom azt sem, bár szerelem fajomat, hogy ez az egész glóbus magyar emberekből álljon. Thaly Kálmán: Nem a glóbus, de bizony Magyarország álljon azokból! Bartók Lajos: Az legyen úgy, de akarunk haladni? Felforgatásról nem akarunk tudni semmit? Épen azért kívánatos, mert módunk is van rá és csakis erre van módunk, hogy szeretettel, jóbánással, szerepeltetéssel és egy szóval helyes taktikával csatoljuk Őket magunkhoz. Tudom, t. ház, hogy a feladat megoldásával egy kormány megörökítheti nevét Magyarország történetében, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) halhatatlanná teheti magát és valódi nagy reformátor nevére lenne érdemes azon férfiú, a ki ezen kérdéseknek csak megoldási íüapját is megjelölné, sőt nem tagadom, hogy történt ebben jó intézkedés, igen iidyös kezdet Tisza volt kormányeínök idejében a népoktatási törvénynyel, a mely a magyar nyelvet általánosan kötelezővé teszi. Epén a választások előtti időkre esett e törvény életbeléptetése. Akkor is ott voltam egy kerületben megbukni. (Derültség a szélsőbalon.) Akkor is korbácscsal kergették a népet szavazni a kormány jelöltjére. De az oláhaág kilépett a passivitásból és mellém állott. Mert én a